Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - Levelek

126 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZ

ANt Levelek A Hidrológiai Közlöny Szerkesztősége 1087. december 17-én tartotta évadzáró szerkesztőségi vacsoráját. Kontur István szerkesztőségi tagunk levélben írta meg, amit egy tószt formájában szeretett volna elmondani, mert nem volt biztos, hogy el tud-e jönni ezen az estén. A végén ott volt, de a körülmények olyanok voltak, hogy a tószt nem hangzott el. Mindazonáltal úgy érzem, nem haszontalan, ha ezeket a gondolatokat a Hidrológiai Közlöny szélesebb olvasótábora elé tárjuk. Beszéljük meg. ( A főszerkesztő) Szép és biztató, amit eddig elért a HK, de a dicsérő, értékelő szavakat meghagyom másnak. Ami engem izgat az az, miként lehetne a Hidrológiai Közlönyt a Hidrológiai Társaság élesztőjévé tenni't Hogyan lehetne egy lap köré tömörülve új irányt nyitni, és csapást mérni a tespedt konzervativizmusra és bürokratizmusra? Legyen a HK az MHT szellemi kovásza! Mert azt látni kell, a sajtó komoly fegyver a kézben, sokféle — jó ós rossz — célra felhasználható. Ez egy kis profilmódosítást is igényel: a ,,szűz" és „high" tudomány mellé (alá, fölé stb) a populáris, publicisztikai, politikai, tudománypolitikai, tömegmozgósító cikkeket is fel kéne venni. Tudom, — a terjedelmi korlátok. De talán a VITA-rovat szélesíthető lenne, ós a Társasági élet krónikáját is ki lehetne emelni a személytelen szürkeség monotóniájából. Mindez természetesen csak akkor értelmes felvetés, ha a lap illetmény lappá válik, mert akkor minden tag egyúttal olvasó is, és értesül a Társaság életéről. Tulajdonképpen azt is teljesen tisztességesnek tartanám, ha a lap közölné — mindenkivel közölné — a gazdasági beszámoló főbb adatait. Ez egy szellemi részvénytársaság, ahol mindenki részvényes, aki tag, tehát ugyanúgy joga értesülni az információkból, mint a szűkebb vezetőségnek. „Glásznoszty-ot" nekünk, több demokráciát! Az MHT „egyszerű" tagjai között is lehetnek még értelmes emberek, gondolatokkal, ötletekkel, előrevivő szándókkal teltek — nemcsak a vezetőségben. Papírgond ide — nyomdaköltség oda, akkor láthatná el igazából mozgósító szerepót a lap, ha havi megjelenésre térne vissza, mert egy havonta rendszeresen megjelenő lap élő kapcsolatot tud tartani, friss híreket tud hozni. Sőt, olyan eretnek gondolat is felmerül bennem, ha a szerkesztés, a nyomtatás átfutási ideje korszerű szintre emelhető (csökkenthető), hogy a havi programfüzet szerepét is felvállalhatja a HK. Persze más formai megjelenítésben, mint a jelenlegi. No, szóval úgy érzem, a HK lehetne a vizes műszakiakat mozgósító politikai erő is. Mindez és minden természetesen a minőség jegyében a Németh László-i minőség forradalmának gondolatát követve. Tehát ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy a „high" tudományt cseréljük fel hig tudománnyal, hanem azt, hogy a lap — a sajtóorgánum bázisát felhasználva — igyekezzék felrázni a műszaki értelmiséget, a mindennemű ellentétes irányú visszarendező tehetetlenség ellenére próbálja tudatosítani, hogy a műszaki értelmiség a nemzet továbbélésének és megújhodásának elengedhetetlen része, jövőt építő erő. Ügy gondolom, az általános társadalmi turbulenciák ós mozgások nem fogják elkerülni a Társaságot sem, így a cselekvésekben és a változtatásokban Eötvös szavait vehetjük irányadónak: „Velünk s általunk, ha helyzetünket méltányolni tudjuk: nélkülünk, sőt ellenünk, ha kell". Mindazonáltal nem szeretném riszálni magamat valamilyen újsütetű „Glasznosztvi gatyában", hogy felkapaszkodjam egy keletről jött „peresztrojkára". De igenis kívánom, hogy a Hidrológiai Közlöny éledjen újjá, és teljesedjen ki, ós a Németh László-i minőség eszmény jegyében legyen európai és magyar! Ehhez kívánok sok sikert! Kontur István Budapest Levél néhány vak-, és tévhitünkről, következményeiről és javaslat az orvoslásra 1) ,,Hidrológiai nagyhatalom" Az 1960-as években a magyar hidrológusok körében közkedveltté vált az a kijelentés, miszerint „hazánk, ha másban talán nem is, de a hidrológiában valóságos nagyhatalom". Ezt aztán addig ismételgettük, amíg legalábbis mi magunk el nem hittük. A tárgyilagosság kedvéért persze hozzá kell tennem, hogy akkoriban csakugyan fémjelezte hidrológiánk élvonalát néhány olyan nemzetközileg is jól ismert név (Bogárdi, Kertai, Lászlóffy, Mosonyi, Oroszlány, Salamin, Szesztay) és teljesítmény (pl. a VITUKI ,,Magyarország vízkészlete" című kiadványsorozata, a hidrológiai kísórleti területről 1965-ben tartott lAHS-szimpózium, a „Wasser und Boden" című folyóirat 1967. évi különszáma a magyar vízgazdálkodásról), amelyek tükrében az idézett, öntetszelgós-ízű kijelentés nem is tűnt alaptalannak. No de hogyan alakult hidrológiánk nemzetközi kópé az 1980-as évekre? A nemzetközi szakmai szervezetekben most is számos jeles magyar hidrológus visel tisztséget, magyar szerzők (Kovács, Strarosolszky, Stelczer ós szerzőtársaik) tollából nem egy hidrológia-tankönyv jelent meg külföldön, az ismert pénzügyi korlátok lehetőségein belül (és kívül) szerepelünk nemzetközi rendezvényeken és az 1986-ban Budapesten megrendezett lAHS-szimpózium sorozat vitathatatlanul teljes siker volt. A „hidrológiai nagyhatalom" voltunkat állító kijelentést mindazonáltal ma már nem jut eszükbe megkockáztatni. Mi ennek az oka? Csakis a józanabb, a 60-as évek eufórikus hangulatától megtisztult látásmód? Vagy talán az, hogy 20 év alatt alapvetően megváltozott a szemléletünk: immár nem élünk néhány valóban nagy egyéniség kizárólagos bűvöletében és a hazai hidrológiát az időközben örvendetesen megszaporodott létszámú „csapat" ügyének tekintjük? Netán az is közrejátszik, hogy jelentősen beszűkült a hidrológusok „vadászterülete": ma már a 20—30 óvvel ezelőtti hazai pionírok számára kínálkozó szinte korlátlan feladatoknak csak egy töredéke vár megoldásra. Önértékelésünket nyilvánvalóan az is „fojtja", hogy a nemzetközi szakirodalom hidrológiáinak címkézett cikkeinek már-már parttalanul hömpölygő, feldolgozhatatlan tömegű áradatában a magyar hidrológusok tanulmányai — néhány örvendetes kivételtől eltekintve — óhatatlanul elvesznek. Bizonyára sokan felfigyeltünk arra, hogy a világ egyik legrangosabb vízügyi-tudományos folyóiratának tartott Water Resources Research 1986 augusztusában, 22 éves történetében először, szintetizáló világszintbeszámolók sorozatát tartalmazó vaskos különszámot jelentetett meg „A hidrológia helyzete és fejlődési irányai" témakörről. A különszámnak a hidrológia külön-