Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Varrók Endre: A budapesti Duna-szakasz szabályozása

96 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZAM alsó zsilip megépítése jelentené, amíg azonban ez el nem készül, az ág a közepesnél nagyobb vizek mellett hajózható marad, a kisvizeknél pedig a felső szakasz kotrásával hajózhatóvá tehető. Ez a diplomatikus, de mindenképpen elfogulatlan szakvélemény a vitázok többségét lecsillapította és a munkák folytatódtak. A szabályozási művek tervezetének első változatát, valamint a végleges kiépítést szemlélteti a 3. ábra. 1875 végére készen állott a 24 láb (~7G0 cm) magas gubacsi gát és mellette a tápzsilip, amelyen keresztül 1600 köbláb/sec (~50 m

3/s) vizet lehetett a soroksári ágba bocsátani; a Margit-sziget mellett a két ág párhuzamművei elkészültek; kiépültek a rakpartok 758 cm magasságban, a pesti parton a Margit-hídtól a fővámházig (ma: Dimitrov tér), a budai parton a Margit-hídtól a Rudas fürdőig; elkészültek a kopaszi zátony mellett haladó folyóág párhuzamművei 379 cm-es magassággal. A szabályozási műveket az 1876. évi jeges árvíz kemény próbára tette. A Duna február közepén kezdett áradni és erősen zajlott. Négy héten át mértek 730 cm körüli vízállást és hat héten át volt a vízállás 570 cm felett. Ebben az időben már állott a déli összekötő vasúti híd, a pályatest töltése azonban a budai oldalon még nem készült el, úgyhogy az árvíz a régi ártéren is lefolyhatott. Jégdugó a Csepel-szigetnél nem keletkezett, Ercsinél azonban, ahol a meder szabályozatlan volt, megakadt a jég. Pesten és Budán elöntötte az ár a még nem védett részeket, házak azonban nem dőltek össze és emberéletben sem esett kár (13., 14. és 15. kép). Az árvíz alatt nemcsak a budai mércén, hanem Komáromban, Pozsonyban és Mohácson is tartósan rendkívül magas vízállást jegyeztek fel. Nem volt tehát semmi ok arra, hogy a pest-budai elöntéseknek valami különleges, a nagy árhullámtól független okát keressék, mégis újraéledt a szakasz szabályozása körül már-már elcsitult vitakiküldését. Az újabb szakértő, Jules Coűmes középítési főfelügyelő alaposan áttanulmányozta a különféle tervváltozatokat, megtekintette a helyszínt. A minisztérium három, leglényegesebbnek ítélt kérdésre szűkítette a problémakört és ezekre Coűmes a következő válaszokat adta: Az első tervváltozatról az volt a véleménye, hogy — kisebb módosításoktól eltekintve — ezzel a változattal is el lehetett volna érni a kívánt célt. Az első tervváltozaton végrehajtott változtatásokat sarravéve: a Margit-szigeti ágak egyenlő szélességűre történő alakítását tartja helyesebbnek, mivel ez áll közelebb a folyó által kialakított állapothoz; a szabályozási vonal megváltoztatását (az ív sugarának rövidítését) a Csepel-szigetnél, a főágban jelentéktelennek ítéli, amely nem fogja hátrányosan befolyásolni a jég levonulását; a soroksári ág hajózhatóságával kapcsolatban kifejti, hogy a tökéletes megoldást egy 13. kép. A vízivárosi Fő utca a Király fürdővel az 1876. évi jeges árvíz idején. Egykorú fametszet a Vasárnapi Újságból 14. kép. A vízivárosi Fő utca az 1876. évi jeges árvíz idején