Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

1. szám - Tátrai István–Istvánovits Vera: A dévérkeszeg (Abramis brama L.) szerepe a Balaton N és P forgalmában

TATRAI I.: A dévérkeszeg szerepe a Balatonon 45 7. ábra. összes oldott foszfor honcentrációja a halas és a kontroll limnokorallban, valamint a Balatonban halas limnokorallban a TDP mennyisége lecsökkent és jól követte az elsődleges termelés lefutását (7. ábra). A kísérlet második felében a TDP mennyisége, feltehetően az intenzívebb lebontás következtében, fokozatosan nőtt a halas limnokorallban annak ellenére, hogy az elsődleges termelés is emelkedett ebben az időszakban. 4. Megbeszélés A halak jelentős mértékben választanak ki szervetlen nitrogént a vízbe elősegítve ezzel az algatermelés felfutását (

Paulson, 1980). Becslésünk szerint a Balatonban a dévérkeszeg által kiválasztott nitrogén, elsősorban az algák számára könnyen felvehető ammónia, a tó külső nitrogénterhelésének mintegy 15%-át teszi ki (1,2 g m

2 év1, 17). A nitrogén fixációt is figyelembe véve ez az arány 5% körül alakul. A limnokorallba telepített 86 g m~

2 dévérkeszeg biomassza becslésünk szerint 28 mg m~

2 ammóniát választ ki naponta, ami 12 /<g 1

_1 napi terhelésnek felel meg. Egyébként az ásványi nitrogén koncentrációja a halak által kiválasztott nitrogénterhelésnek megfelelően nőtt. A 10 g m~

2 együttes biomasszájú ponty és fekete törpeharcsa, Ictalurus melas, 0,27 g in~

2 év1 nitrogént választott ki a sekély vizű, eutróf Marion tóban, (Minnesota) és a foszforral együtt tetemes tápanyagdúsulást idézett elő (Shapiro et al., 1982). A mély,eutróf norvég Gjersjen tóban a koncérfélék és keszegfélék által kiválasztott ammónia hatására nőtt al algaprodukció (Brabrand et al., 1985). Brabrand és mtsai (1985) adatai alapján becsültük a dévérkeszeg által a limnokorallba kiválasztott foszfor mennyiségét. E szerint a halak átlagosan 5,3 mg m~

2 foszfort választottak ki naponta a vízbe. Ez a foszformennyiség megfelel a TDP mintegy 15%-nak, a formált foszfor 3—8%-nak. A halak által kiválasztott foszfor legnagyobb része az algák számára könnyen felvehető, oldott reaktív foszfor (

Keen és Gagliardi, 1981). Lamarra (1975) ponttyal végzett kísérletei szerint a halak által felszabadított foszfor döntő hányada anyagcsere végtermék. A ponty 50 g m~

2 biomassza esetén 6 mg, 100 g m~~

2 mellett viszont több mint kétszer annyi foszfort választ ki naponta limnokorallban mint a dévérkeszeg (12 mg P m~

2). A ponty és a fekete törpeharcsa együttesen annyi foszfort választott ki a sekély Marion-tóban, mint a kívülről bejutó foszfor összesen (88 mg m~

2 év2) (15). Brabrand és mtsai (1985) mérései szerint a Gjersjen tóban a koncérfélék által regenerált foszfor (0,8 mg m~

3 nap1) különösen a nyári hónapokban serkentette az algák szaporodását. Az algák számára, a kiválasztáson kívül rendelkezésre áll potenciálisan az a tápanyag, amely a halak testébe épült. A Balatonban átlagosan 30 g m2 keszegbiomasszát feltételezve, a tárolt foszfor kb. 50 /tg l"

1 TP-nek felel meg (Tátrai, 1984), ami a Balaton nyári TP koncentrációjához hasonló érték. A halas limnokorallban a halak TP tartalma a víz TP tartalmának csaknem háromszorosa volt (kb. 160 /tg l1). A dévérkeszeg, főként annak idősebb populációi, nagy mennyiségben fogyaszt bentoszt (Tátrai, 1984), ezáltal az üledék felső rétegének átforgatásával ugyancsak tápanyagot juttathat a vízbe. A jelenlegi és a korábban végzett limnokorallos vizsgálatokból (Tátrai et al., 1984), továbbá irodalmi adatokból következik, hogy a plankton- és bentoszfogyasztó halak 10—100 g m2 biomassza mellett, az eutrofizáció folyamatához hasonló változásokat idéztek elő különböző tavakban. A táplálékláncba a hal oldaláról történő beavatkozás (biomanipuláció) több tóban és víztározóban konkrét vízminőségjavulást eredményezett, igazolva ezzel e módszer gyakorlati alkalmazhatóságát. A biomanipuláció keretében a dévérkeszeg, illetve a keszegfélék oldaláról történő biológiai beavatkozás (állománystruktúra-váltás) olcsó vízminőségjavító megoldásnak kínálkozik a Balaton esetében is. A biomanipuláció gyakorlati kivitelezése a Balatonban azonban további kutatásokat igényel. 5. összefoglalás Nyári időszakban limnokorallokban vizsgáltuk a Balaton legnépesebb halfaja, a dévérkeszeg hatását a vízminőségre, a tápanyagdinamikára. A víz a limnokorallokban a Balatonhoz hasonlóan jól keveredett, amiből az következik, hogy azok a szimulációs kísérletekben jól használhatók. A pH a magas elsődleges termelés ellenére is a halas limnokorallban volt a legmagasabb, valószínűleg az intenzívebb lebontó folyamatok következtében. Két csúcsot mértünk az elsődleges termelésben, amely a halas limnokorallban volt a legmagasabb. Az összes nitrogén csaknem fele szervetlen eredetű volt, és az a halak nitrogénkiválasztása következtében nőtt a kísérlet alatt. Az összes oldott foszfor jól követte az elsődleges termelés lefutását a halakat tartalmazó limnokorallban, amelynek mennyisége, elsősorban a dévérkeszeg foszforkiválasztása miatt, fokozatosan nőtt. A jelen és a korábbi vizsgálataink alapján felmerül a biomanipuláció lehetősége a Balaton esetében is. A keszegfélék biomasszájának csökkentése a Balatonban várhatóan vízminőségjavulást eredményezne.