Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
1. szám - Tátrai István–Istvánovits Vera: A dévérkeszeg (Abramis brama L.) szerepe a Balaton N és P forgalmában
TATRAI I.—ISTVÁNOVITS v.: A dévérkeszeg szerepe a Balatonon 43 A limnokorallokat a búvárok 1984. május 26-án helyezték ki a Balatonba 225—245 cm mélységű vízbe, az intézet mólójától mintegy 100 m-re. Az egyik limnokorallban, a kihelyezéstől számított 6. napon 15 db 45,9 ±28,2 g (min.— max. 7—105 g) átlagsúlyú, 0-) 2+ korú dévérkeszeget telepitettünk. A kísérlet alatt, döntően annak első hetében, 6 db hal elpusztult (összesen 369,5 g), melyet újakkal pótoltunk (visszahelyezett halbiomassza 226,5 g). A limnokorallban élve maradt biomassza 612 g, azaz 86 g m _ í, a Balatonban a Keszthelyi-öbölben élő halbiomasszához hasonló volt. 40 napon keresztül 1—4 nap gyakorisággal végeztünk méréseket, illetve vettünk vízmintákat a két limnokorallban és a Balatonban. A szüretien mintából az összes foszfort (TP) és nitrogént (TN), míg a GF/C üvegszűrőn átszűrt mintákból az összes oldott foszfort (TDP) perszulfátos roncsolást követően mértük meg a Freshwater Biological Association (1978) szabványa szerint. Az ammóniát szűrt mintából, fenol-hipokloritos reakciót követően automatikus elemző készüléken (Contiflo), a pH-t, szüretien mintából, OP-264 típusú ammónia és pH méteren (Radelkis), mértük. Az oldott oxigént Winkler módosított módszerével mértük (Ahlgren és Ahlgren, 1975), körülbelül félméteres vízmélységből merített minták alapján. Az átlátszóságot 25 cm átmérőjű, fekete-fehér Secchi koronggal, a víz hőmérsékletét a helyszínen termisztoros, gyorsbeállású digitális hőmérővel (BLKI) mértük. A szélsebesség adatokat a Meteorológiai Állomás (Siófok) bocsájtotta rendelkezésünkre. Az algák termelését szüretien vízmintákból 1 4C módszerrel, három párhuzamban, 4000 lux megvilágítás mellett, a Balaton vizével azonos hőmérsékleten, Rack Beta LKB scintillációs műszerrel mértük. 3. Eredmények Az oldott oxigén koncentrációja lényegesen nem változott a kísérlet folyamán és általában 7—10 mg 1 _ 1 között volt (1. ábra). Meglepetésre a víz a limnokoraliokban, a Balatonhoz hasonlóan, nagyon jól keveredett. Egyik vízterületen sem alakult ki hőrétegzettség: a vízfelszín és a fenék közötti hőmérsékleti különbség kisebb volt, mint 1 °C. A pH, feltehetően a felkeveredés és az intenzív kibontás hatására, a halas limnokorallban volt a legalacsonyabb ott, ahol az elsődleges termelés a legnagyobb volt (1. ábra). A víz átlátszósága tendenciájában hasonló volt a három vízterületen. Ugyanakkor a Secchi átlátszóság kisebb volt a Balatonban mint a limnokorallokban. A víz átlátszósága a halas limnokorallban, a halbetelepítést követően, fokozatosan csökkent és a balatoni átlátszósághoz lett hasonló. A kísérlet 22—27. napja között az átlátszóság hirtelen, valószínűleg a megelőző 4 napos viszonylagos szélcsend hatására (a szélerősség ekkor 2. ábra. Secchi-átlátszóság a két limnokorallban és a Balatonban, valamint a szélsebesség változása a kísérlet alatt. (Jelöléseket lásd az 1. ábrán.) A nyü a halbetelepítés idejét jelöli 1. ábra. Oxigénkoncentráció, hőmérséklet és a pH változása a halas limnokorallban ( • — •), a kontroll limnokorallban( O — O ) és a Balatonban ( • — • )
