Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
1. szám - Tátrai István–Istvánovits Vera: A dévérkeszeg (Abramis brama L.) szerepe a Balaton N és P forgalmában
42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 1. SZAM A dévérkeszeg (Abramis brama L.) szerepe a Balaton N és P forgalmában Tátrai István Istvánovits Vera MTA Balatoni Limnológiai Kutató Intézete 8237 Tihany Kivonat: A halak, elsősorban a plankton- és bentoszfogyasztó fajok, szelektív táplálkozásuk révén nemcsak a táplálókszervezetek faji összetételét ós azok mennyiségót képesek megváltoztatni, hanem a szűrő rákplankton kifalásával, közvetett módon hatással lehetnek az elsődleges termelésre is. A bentoszfogyasztó fajok, az üledék mechanikus felkeverése révén jelentős mennyiségű tápanyagot juttathatnak az üledék feletti vízrétegbe. Az algák számára közvetlenül hozzáférhetők a halak által kiválasztott tápanyagok, mindenekelőtt az ammónia ós az ortofoszfát. Korábbi, limnokorallban végzett rövid idejű kísérletek azt mutatták, hogy a dóvórkeszeg hatására nőtt az elsődleges termelés, megváltozott az algaösszetétel, csökkent a Zooplankton egyedszáma. 1984. évben komplex vizsgálatot végeztek a dévórkeszegnek a különböző trofikus szintekre (fito- és Zooplankton) illetve a vízminőségre gyakorolt hatását illetően. A tanulmány célja, hogy megvilágítsuk a halak viszonylagos jelentőségét a vízminőség alakulásában a Balatonban a nyári időszakban. Kulcsszavak: limnokorall, dóvórkeszeg, N ós P forgalom, Balaton 1. Bevezetés Az utóbbi évek kutatásaiból nyilvánvalóvá vált, hogy a halak, elsősorban a plankton- és bentoszfogyasztó fajok, szelektív táplálékfogyasztás révén nem csak a táplálékszervezetek faji összetételét és azok mennyiségét képesek megváltoztatni, hanem például a szűrő rákplankton kifalásával, közvetett módon hatással lehetnek az elsődleges termelésre is (Anderson et al., 1978; Henrikson et al., 1980; Shapiro és Wright, 1984). A bentoszfogyasztó halak, az üledék mechanikus felkeverése révén jelentős mennyiségű tápanyagot juttathatnak az üledék feletti vízrétegbe ( Keen és Gagliardi, 1981). Az algák számára közvetlenül hozzáférhetőek a halak által kiválasztott tápanyagok, mindenekelőtt az ammónia és az ortofosztát (Brabrand et al., 1985). Az utóbbi időben a halak szerepe a tavak tápanyagforgalmában előtérbe került. Lamarra (1975) arról számolt be, hogy a ponty, Cyprinus carpio, által kiválasztott ortofoszfát hatására nőtt az elsődleges termelés. A koncér, Rutilus'rutilus, még viszonylag alacson biomassza mellett is jelentősen megemelte a klorofill-a koncentrációját (Faageng és Nilssen, 1981). Ugyanakkor Kileheli és mtsai (1975), valamint Nakashima és Leggctt (1980) arra a következtetésre jutottak, hogy a halak, elsősorban a sügérfélék által kiválasztott tápanyag a fitoplankton szempontjából nem jelentős. Korábbi, limnokorallban végzett rövid idejű kísérleteink azt mutatták, hogy a dévérkeszeg, Abramis brama, hatására nőtt az elsődleges termelés, megváltozott az algaösszetétel, csökkent a Zooplankton egyedszáma és mérete a limnokorallban a Balaton nyílt vizéhez képest (Tátrai et al., 1984). A dévérkeszeg a Balaton legnépesebb halfaja: a 3-f- - 7-f- korú populációk biomasszája és annak produkciója 205 kg ha1 volt a 60-as évek végén (Bíró és Garádi, 1974). A fiatalabb korcsoportok populációit is figyelembe véve, az össz-biomassza és annak produkciója feltehetően meghaladta a 300 kg ha _ ] értéket. A dévérkeszeg biomasszája azonban az utóbbi években, az eutrofizáció előrehaladtával jelentősen megnőtt a Balatonban, és jelenleg a Keszthelyi-öbölben meghaladja a 600 kg ha1 értéket (Szipola, szóbeli közlés). 1984. évben komplex vizsgálatot végeztünk a dévérkeszegnek a különböző trofikus szintekre (fito- és Zooplankton) illetve a vízminőségre gyakorolt hatását illetően. Jelen munkánk célja az, hogy megvilágítsuk a halak viszonylagos jelentőségét a vízminőség alakulásában a Balatonban a nyári időszakban. 2. Anyag és módszer A kísérleteket 2 db 3 m átmérőjű, a légtér és az iszap felé nyitott, egyenként kb. 16 m 3 vizet magába foglaló limnokorallban végeztük. A limnokorallokat VITUKI-együttműködéssel készítettük el és azok két részből álltak. A felső, úgynevezett úszó részt 5 db felfújható gumihenger alkotta. A limnokorall fala 3 mm vastag, fehér műanyag fóliából készült (Graboplaszt, Győr). A palást alsó része egy 15 cm széles és 1,5 mm vastag rozsdamentes acélból készült gyűrűhöz csatlakozott. Egy-egy acélgyűrűre 8 db ugyancsak rozsdamentes acélból készült csőlábat csavaroztunk és ezek segítségével rögzítettük a limnokorallt az üledékbe. A gumihengerek tetejére horgászzsinórbcl és műanyag hálóból készült madárriasztó berendezést szereltünk. Sajnálatos módon azonban a kontroll limnokorall madárriasztó berendezése nem volt hatásos. Ezért a kísérlet utolsó hetében mért eredmények a kontroll limnokorallban nem értékelhetőek.
