Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

1. szám - Csanády Mihály–Deák Zsuzsanna–Somló Lajos–Kádár Mihály: A balatoni szennyvíztisztítás higiénés értékelése

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 1. SZA

M alakítása szintén nem volt szerencsés megoldás; az eleveniszap lebegésben tartása még kiegészítő szivattyúkkal sem tökéletes. A szippantott szennyvizek kezeléséhez szükséges kapacitásfelesleggel a telep nem rendelkezik, mégis terhelik ilyen (általában elégtelenül előkezelt) szennyvizekkel, ami hozzájárul a hatásfok romlásához. Szervesanyag- és ammónium-eltávolításban a hatásfok a múlthoz képest romlott. A foszfor-eltávolítás és a fertőtlenítés javult. A Balatont közvetlenül terhelő legnagyobb telepnél a végleges megoldást a szennyvizek tervezett elvezetése (Fűzfőre, a Séd vízrendszerébe) jelenti. Tihany. A helyszíni szemlék során azt tapasztaltuk, hogy a gépészeti berendezések meglehetősen elhasználódtak. A berendezés időnként túlterheltnek tűnt, aminek oka lehet az elöregedett csatornahálózaton bejutó nagy mennyiségű csapadékvíz is. Mindennek szerepe lehet abban, hogy a tisztítás hatásfoka (a szervesanyag-lebontós kivételével) romlott. Zárika, úttörőváros. Hosszú idő óta ez a berendezés működik a balatoni szennyvíztisztítók közül a legmegbízhatóbban, jó kémiai és mikrobiológiai hatásfokkal. Az egyre növekvő terhelés ellenére az oxidációs árkos rendszer stabilan üzemel, a kezelés szakmai színvonala megfelelő (pedig nem szakvállalat az üzemeltető). A gondos üzemeltetlés eredményeképpen az elfolyó szennyvíz minősége csaknem minden vizsgálat alkalmával megfelelt a hasonló technológia (teljes oxidáció) után elvárhatónak (foszfor-eltávolító fokozat nincs a berendezésnél). Ennek a telepnek a vizsgálati eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a colíformhatárérték jó tisztítás után túlklórozás nélkül is betartható. Révfülöp. A berendezésre érkező szennyvízmenynyiség ingadozása még a balatoni viszonyokhoz mérten is rendkívül nagy. A téli időszakban a befolyó szennyvíz kevés ahhoz, hogy a biológiai fokozat működhessék. Badacsony. A tisztított szennyvíz kísérleti jelleggel végzett elöntözése a vegetációs időben jelentős szennyezéstől védte meg a Balaton parti sávját, mivel a nagy nyári terhelés idején a berendezés ritkán működött kielégítő hatásfokkal. Szigliget. A Flyght gyártmányú kis berendezés terhelése eleinte (1983—84) a tervezett érték felét érte csak el. A tápanyag-eltávolító fokozat nem üzemelt. A megbízható értékeléshez kevés az adat. Tapolca. A tisztítás hatásfoka — a fertőtlenítés kivételével — javult. A Foszforex működése idején a foszfor-eltávolító hatás megfelelő volt. Balatongyörök. A szervesanyag- és foszfor-eltávolítás javult; az ammónium-eltávolítás és fertőtlenítés hatásossága romlott. Ez utóbbi kettő összefügg: teljes oxidáció hiányában a klórozás hatása az adott feltételek mellett elégtelen. Keszthely. A jelentős bővítés után a telepen számos, különböző eleveniszapos technológiát alkalmaznak. A tisztítás hatásfoka változóan alakult, de figyelembe kell venni, hogy a szennyvíz közvetlen befogadója nem a Balaton, hanem a lápon létrehozott kazetta-rendszer. Ebben a szerves anyag összmennyisége nem csökken ugyan kellőképpen, de a lejátszódó kémiai, bakteriológiai, biológiai folyamatok a szennyvíz-jelleget berekvíz-jeUeggé alakítják át. Hévíz. A jelentős bővítés — három egyesített műtárgy — ellenére a berendezés időnként túlterhelt. A fertőtlenítés hatásosságának növelésére bővült ugyan a behatási tér, de azóta is előfordult, hogy a fertőtlenítőszer-adagolás elégtelen volt. Balatonkeresztúr. A tisztítás hatásfoka gyenge. Az oxidációs árkos berendezés működése nem rendeltetésszerű, mivel a levegőztető szerkezetet olyanra cserélték, amely oxidációs árokhoz nem való. A bakteriális szennyezés még súlyosabb lenne, ha a gyakori túlklórozás és a tartalék behatási térként használt földmedencében való tartózkodás nem csökkentené. Fonyód. A csak mechanikai szennyvíztisztítás a halastavak tavaszi-nyári közbeiktatásával sem jelent kielégítő megoldást. Legjobbnak a vízgyűjtőről való kivezetés tűnik (Boglárlellével együtt). Balatonszemes. Az igen hosszú csatornán ill. nyomóvezetéken érkező nyers szennyvíz teljesen anaerob állapotban jut el a telepre. A tisztítás hatásfoka ennek következtében sokszor nem megfelelő. A szennyvíz halastóba kerül. Végleges megoldás a kivezetés lenne (Boglárlellével együtt). Balatonföldvár. A nyers szennyvíz két ágon: egy gravitációs és egy nyomóvezetéken érkezik a berendezésre. Az utóbbin érkező szennyvíz többnyire berothadt, ami nagyban rontja az egyébként is gyenge műszaki állapotú előülepítő működését és az egész telep hatásfokát. A befogadó halastó bizonyos utótisztítást nyújt. Végleges megoldást a Siófokra vezetés jelent. Egyéb, kisebb telepek. A térségben lévő kisebb, általában intézményi kezelésben lévő szennyvíztisztítók (Balatonkenese SZOT Építőmunkás Üdülő, Balatonakaii Aszafő camping, Balatonudvari Operaház Üdülő, campingek, Badacsonyőrs borkombinát, Badacsonytomaj Pepsi üzem) üzemeltetési színvonala általában nem megfelelő, így hatásfokuk sem jó. Balatonakaiiban (Flyght berendezés) mértünk jó hatásfokot is. A badacsonyőrsi ill. -tomaji ipari üzemek technológiai szennyvizet is bocsátanak ki; ezek kezelése sem megnyugtató. 4. A tóra gyakorolt hatás értékelése A Balaton jelene és jövője szempontjából, valamint az eutrofizáció szempontjából a szennyvizekkel bejutó foszfor mennyisége döntő fontosságú. A szennyvizek egy részének más vízgyűjtőre vezetése, a megmaradó bevezetéseknél foszfor-eltávolító fokozat beállítása kétségtelenül nagyon lényeges eredmények, de ezek értékelése nem a közegészügy feladata. Közegészségügyi kérdés viszont az, hogy a parti sávba jutó szennyvizek milyen szennyezést okoznak, milyen mértékben veszélyeztelik a fürdőzők egészségét. Korábbi vizsgálataink szerint (Csanády et ál,, 1981) ahol jelentős menyiségű, nem megfelelően fertőtlenített szennyvíz került a tóba, a szennyvíz hatása 250 m-re is jól kimutatható