Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
1. szám - Csanády Mihály–Deák Zsuzsanna–Somló Lajos–Kádár Mihály: A balatoni szennyvíztisztítás higiénés értékelése
CSANADY M.—DEÁK ZS.—SOMLÓ L.— KAdA R M.: A balat oni szennyvíztisztítás 39 volt, sőt 400 m-re is sikerült Salmonella csoportba tartozó kórokozót kimutatni. Jó szennyvíztisztítási és tűrhető fertőtlenítési hatásfok mellett a szennyezés emelkedett baktériumszámként 100—200 m-ig kimutatható volt, de a fekálindikátorok az I. osztályú felszíni víz határértékeit nem haladták meg, és kórokozó sem volt kimutatható. Az első eset a fürdőzők szempontjából jelentős kockázatként értékelhető, a második esetben a kockázat elhanyagolható. 1982 nyarán a Balaton parti sávjában erős bakteriológiai szennyezettség volt észlelhető Balatonvilágostól Balatonkeneséig, két hónapon keresztül. A szennyezettség — amely kisebb mértékben a következő évben is megismétlődött — olyan jelentős és tartós volt, hogy időszakos szennyezéssel (pl. szippantókocsi ürítése) nem, hanem csak egy olyan tartós, nagy volumenű szennyezéssel volt magyarázható, amilyent egy nagy szennyvízbevezetés okozhat. A Köjál adatai szerint a szennyvíztelepen a felhasznált éves klórmennyiség az elméletileg számítható szükségletnél kisebb volt; ez közvetve bizonyítja a fertőtlenítés elégtelen voltát. Tisztítatlan szennyvíz illegális bevezetése kis menynyiség esetén is súlyos szennyezést okozhat. Keszthelyen a városnak szennyvízcsatornával nem rendelkező területéről csapadékcsatornán a Büdös árokba vezetett szennyvíz okoz hosszú idő óta igen erős szennyezést. Az érintett partszakaszon a fertőzés közvetlen veszélyével kellett számolni. A torkolat áthelyezése valamit javított a helyzeten, de csak az elválasztott rendszerű csatornahálózat kiépítése jelent végleges megoldást. Balatonföldváron a parti sávban a Köröshegyi Séd torkolata környékén volt igen erős (bakteriológiai szenynyezettség kimutatható, olyan időszakban is, amikor a szennyvíztelep szennyező hatása a halastavon keresztül sem érvényesülhetett. A helyszínen az volt megállapítható. hogy a halastó övárkába néhány magánház szennyvizét vezették be. Az ismertetett adatok bizonyítják, hogy a Balaton parti sávjának bakteriológiai szennyezettségében döntő szerepet játszanak a közvetlenül és közvetve bevezetett szennyvizek. Amíg a szennyvizeknek a vízgyűjtőtől való teljes távoltartását nem sikerül megoldani, minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a bejutó szennyvizek megfelelően tisztítottak legyenek, és legyenek megfelelően fertőtlenítve is. 5. Következtetések, javaslatok A vizsgálati időszakban a szennyvizek egy részének más vízgyűjtőre való átvezetésével sikerült a Balaton szennyvíz-terhelését csökkenteni. Jelentős előrelépés a foszformentesítő fokozatok beindítása is. Azoknál a szennyvizeknél, amelyek — közvetlenül vagy rövid vízfolyás közvetítésével — még a Balatonba jutnak, a szennyvíztisztítás és fertőtlenítés jó hatásfoka alapvetően fontos a Balatont igénybevevők egészségének védelme szempontjából. A szennyvíztisztító telepek üzemeltetési színvonala javult, de a növekvő szennyvízmennyiségekkel a kapacitás fejlesztése nem mindenhol tartott lépést, így a tisztítási hatásfok sok esetben elmaradt a megkívánttól. A szennyvizek fertőtlenítése terén is állapítható meg fejlődés, de az esetek jelentős részében még így sem sikerült a követelményt teljesíteni. Nem valósult meg a szennyvíz mennyiségével vezérelt klóradagolás sem, így túladagolás és elégtelen adagolás is előfordul. Az adatok is bizonyítják, hogy gondos, lelkiismeretes üzemeltetéssel hagyományos berendezéssel is be lehet tartani mind a KOIic, mind a coliformszám-határértéket; ez utóbbit túlklórozás nélkül is (Zánka). A Balaton szennyvíz-terhelésének csökkentlésére folytatni kell a kivezetések megvalósítását. Az északkeleti medence tehermentesítésére Tihany és Balatonfüred szennyvizének kivezetése sürgős. (A füredi szennyvíz ma a viszonylag tiszta medence legjelentősebb szennyezője.) Keszthelyre célszerű átvezetni a hévízi szennyvizet is, hogy itt jobb hatásfokú tisztítást kapjon. A kezelt nagy mennyiségű szennyvíznek a Balaton vízgyűjtőjéről való kivezetése jelentős veszélyforrást szüntetne meg, de ennek megvalósítására nem nagyon van lehetőség. Az viszont javasolható, hogy ezt a szennyvizet vezessék el a Kis-Balaton tározó elé, hogy itt az utótisztulás megtörténhessen. Azokon a telepeken, amelyekről a szennyvíz tavas utótisztítás nélkül közvetlenül, vagy rövid vízfolyás közvetítésével továbbra is a Balatonba jut, a foszforeltávolítás minél jobb hatásfokú végrehajtása mellett a szervesanyag-lebontás hatásossága javítandó. (Foszfor-eltávolításra az egész vízgyűjtőn szükség van!) Különösen fontos az iszappelyhek visszafogása, ezek elúszása ugyanis lehetetlenné teszi a hatásos fertőtlenítést. Nem engedhető meg a felúszó iszap elúsztatása sem. (Néhány telepen az úszóiszap-visszafogó merülőfal egy-egy részét kiemelték, hogy ne kelljen a felúszó iszapot lemerni.) Az iszapszerkezet javítása (a Mohlmann-index csökkentése) a technológia kézbentartását, a fajlagos iszapterhelés gondos beszabályozását teszi szükségessé, ami a fölösiszap-elvétel és a recirkuláció változtatásának összehangolását kívánja meg; az eddiginél tudatosabban támaszkodva a laborvizsgálatok eredményére. Ezzel a beavatkozással bizonyos határig követhető a terhelés változása. Ezt a határt túllépve (és elsősorban a hidraulikus terhelés itt a mértékadó) a kapacitás bővítése elengedhetetlen. A fertőtlenítés — iszapmentes tisztított szennyvizek esetén is — csak akkor eredményes a régebben épült, kis térfogatú fertőtlenítő medencék esetében (ahol 10—15 perc a tényleges tartózkodási idő), ha a nitrifikáció a szennyvíztisztítás során végbemegy. Példa erre Zánka és Akarattya (ez utóbbi az iszapelúszástól mentes időszakban). Ahol ez a feltétel nem teljesül, vagyis az idényben a teljes oxidáció és a nitrifikáció a terhelés növekedése miatt nem megy végbe, a szennyvíz fertőtlenítése csak megnövelt behatási idő esetén lesz hatásos. (MI—10—127/11). Ezeken a telepeken (pl. Tapolca) a fertőtlenítő medence megnövelése szükséges. A hatásos klórozásnak feltétele még az is, hogy a klóradagolás legalább a szennyvíz mennyiségével arányos legyen. Első lépésként a mennyiséggel vezérelt automatikus adagolás megvalósítása szükséges ahhoz, hogy jelentős túlklórozás nélkül el lehessen érni a megfelelő fertőtlenítő hatást.
