Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
1. szám - Csanády Mihály–Deák Zsuzsanna–Somló Lajos–Kádár Mihály: A balatoni szennyvíztisztítás higiénés értékelése
CSANADY M.—DEÁK ZS.—SOMLÓ L.—KAdAR M.: A balat oni szennyvíztisztítás 37 2. táblázat A tisztított szennyvizek kifogásolt voltának alakulása A kifogásoltság gyakorisága, % KOI* HN 4+ Ö. P Coliformszám 1978—80 '81—86 '78—80 '81—86 '78—80 '81—86 '78—80 '81—86 Balatonakarattya 52 46 30 7 100 77 25 45 Balatonfüred 50 62 80 95 83 39 82 29 Tihany 100 86 22 57 33 64 33 50 Zánka 17 12 28 3K 86 100 17 12 Tapolca 43 30 57 50 100 44 79 89 Balatongyörök 100 36 33 64 50 33 0 60 Hévíz — 67 — 89 — 62 — 25 Balátonkeresztúr — 67 — 67 — 60 — 20 Balaton föld vár — 86 — 100 — 100 — — néhol gyakorlatilag azonosak (pl. a foszfátra vonatkozó számok egy része). Ahol több nagyságrendet fognak át a mért értékek, az átlag és a médián nagyon eltérő (pl. colifoirmszám). A táblázatban az ammónium-nitrogén 1VH 4 + mg/L, az összes foszfor PO4 3— mg/L dimenzióban szerepel, ezért a vonatkozó rendeletek (28/1978. MT sz., illetve 3/1984. OVH sz.) határértékeit is NH 4 + -re illetve PO,?~-re átszámítva tüntettük fel. Az egyes telepek működésének, illetve a tisztított szennyvíz minőségének értékelésekor a vizsgált többi (a 2. fejezetben felsorolt) paraméter értékét is figyelembe vettük, az áttekinthetőség kedvéért azonban csak a négy legfontosabbnak ítélt paraméter összesített adatait mutatjuk be. A feltüntetett, összesen 116 vizsgálat alapján a 4 paraméter szerinti kifogásoltsági gyakoriságot (a vizsgálatok %-ában) tünteti fel a 2. táblázat, összehasonlítva a korábbi, 1978—80-ra vonatkozó adatokkal (Csanády et ál., 1981). Látható a táblázatról, hogy a szervesanyag-eltávolítási hatásfok az esetek nagyobb részében javult. Az ammónium-eltávolítás két telepen javult (Akarattyán lényegesen), másutt romlott. A foszfor-eltávolítás a Foszforex eljárást használó telepeken határozottan javult, bár még mindig lényegesen elmarad a kívánatostól (85—90% csökkenés). A coliformszám kifogásoltsága alapján látható, hogy a fertőtlenítés Balatonfüreden és Zánkán javult, másutt romlott. 3. 4. Telepenkénti értékelés Az alábbiakban röviden jellemezzük az egyes szennyvíztisztító berendezések működését. A minél teljesebb kép felvázolása érdekében azokra a közüzemi szennyvíztisztítókra is kitérünk, amelyekre számszerű adatokat nem mutattunk be. Itt foglalkozunk olyan telepekkel is, ahol a kivezetés időközben történt megvalósítása miatt, vagy az időszak közben történt megépítés miatt kevés volt a vizsgálat; továbbá azokkal is, amelyekkel természetes utótisztító fokozat megléte miatt nem foglalkoztunk olyan részletességgel, hogy számokat érdemes volna bemutatni. Az általános értékeléskor (3. 2. fejezet) az üzemeltetési színvonal határozott javulását állapítottuk meg. Az alábbiakban a változási tendenciák értékelése mellett a negatív jelenségeket, a hiányosságokat hangsúlyozzuk, mivel ezek igényelnek beavatkozást. A telepenkénti értékelésből adódó kép tehát a valóságosnál kedvezőtlenebbnek látszhat, mivel a kedvező tapasztalatokat itt — a terjedelemmel való takarékosság érdekében — nem részletezzük. A szubjektívnek látszó megállapítások (pl. „jó" hatásfok, „nem csökken kellőképpen", „túlterheltnek tűnt", „azóta is előfordult") mindegyike a helyszíni szemléken (>200 alkalom) látottakon és a több mint 9000 vizsgálat eredményén alapul, tehát megalapozott akkor is, ha a fogalmazás óvatos, és nincs mód (és hely) az alátámasztáshoz szükséges adatok és érvek felsorolására. A szükséges (és még aktuális) beavatkozások konkrét megadása nem lehet tárgya a tanulmánynak. Az alább említettek és az 5. fejezetben szereplő javaslatok alapján azonban el lehet indulni, és a beavatkozást meg lehet tervezni. Balatonakarattya, regionális telep. A korábbi (1978—80) időszakhoz képest javult a kémiai hatásfok. Az ammónium-eltávolítás egy — üzemzavarjellegű — alkalomtól eltekintve mindig jó volt. A szervesanyag-eltávolítás a vizsgálati időszak elején jó volt; később a telep bővítése után romlott. A foszfor-tartalmat lényegesen sikerült csökkenteni, de a nagy mennyiségű alumínium-szulfát adagolása sokszor okozott iszapelúszást; ezzel szerves anyagban és bakteriológiai paraméterekben mérhető hatásfokromlást. (Az adatok a kivezetés — 1985. július — előtti időszakra vonatkoznak.) Balatonalmádi. Az 1981-ig üzemelő TABTA berendezés idényben szerves anyaggal is, hidraulikailag is túlterhelt volt. A szennyvizet jelenleg nyomóvezetéken a balatonfűzfői regionális telepre szállítják, és a befogadó már nem a Balaton. Alsóőrs. Az eredetileg kétszintes ülepítőnek épült berendezéssel 1982-ig kísérleteztek különféle biológiai fokozatok beépítésével. 1982-ben a mindig rossz hatásfokú telepet megszüntették, a szennyvizet Almádiéval együtt vezetik el Fűzfőre. Balatonfüred. Az eleveniszapos technológián belül a 3 kiépítési ütemben 3 féle levegőztető rendszert valósítottak meg. Az 1. táblázatban a régi (I—II.) és új (III.) műtárgyak értékelése külön szerepel. A kapacitásának határán üzemelő — sőt gyakran már túlterhelt — berendezés jó működésének akadálya, hogy az érkező szennyvíznek az I—II. és a III. építési ütem közötti elosztására nincs lehetőség. A bécsi medencék levegőbevitelének át-
