Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

1. szám - Csanády Mihály–Deák Zsuzsanna–Somló Lajos–Kádár Mihály: A balatoni szennyvíztisztítás higiénés értékelése

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 1. SZAM sára, valamint a klórozott szennyvizek esetében (a minták nagyobb részénél) a Salmonella-csoportba tartozó baktériumok kimutatására terjedt ki. 3. A szennyvíztisztítás értékelése 3. 1. A kivezetés kérdése Lényeges előrelépés, hogy a korábban a Balatonba jutó szennyvizek egy részének más vízgyűjtőre való átvezetése, tehát a Balaton vízrendszeréből való kivezetése a vizsgálati időszakban megvalósult. Balatonalmádi és Alsóörs szennyvizét (Fűzfőn tisztítva) a Veszprémi Séd, Boglárlelle szennyvizét a Koppány patakba vezetik. Szántód és Balatonföldvár szennyvizének jelentős része (télen a teljes mennyiség) a siófoki szennyvíztelepre, tehát a Sióba jut. Balatonakarattyán is üzembe helyezték 1985-ben a kivezető rendszert, így most már Balatonaliga és -Kenese szennyvize sem jut a tóba (Topscháll, 1985). A kivezetés megvalósítása végleges, radikális megoldás. A jelen tanulmányban a Balaton terhelésével foglalkozunk, ezért a már kivezetésre került szennyvizeket nem tárgyaljuk. 3. 2. A szennyvíztisztítás általános értékelése A tisztítótelepek működésének javítására a vizsgálati időszak elején Benedek és Szabó (1981) készített javaslatot. A témát a szélesebb közvélemény is figyelemmel kísérte (Lehotay—Horváth, 1984). Helyszíni szemléink és vizsgálataink alapján megállapítható, ihogy — a legkisebb, intézményi kezelésben levő berendezések kivételével — a szennyvíztisztító telepek üzemeltetési 'színvonala határozottan javult. Az elfolyó tisztított szennyvizek összetétele általában kedvezőbbé vált, vagy legalábbis nem romlott lényegesen a növekvő terhelés hatására. 1983-tól kezdődően egyre több telepen helyeztek üzembe Foszforex berendezést, amely aluminium-szulfát adagolásával csökkenti a szennyvíz /osz/or-tartalmát. Az üzemeltetés nem volt mindig problémamentes, de így is jelentős előrelépés volt, ahogy a vizsgálati eredmények is mutatják (lásd később). A másik jelentős növényi tápanyag, a nitrogén eltávolítására a tisztítótelepeken még jelenleg sem áll rendelkezésre technológiai lépcső. A teljes oxidációval együtt járhat bizonyos denitrifikáló hatás, elsősorban az oxidációs árkos berendezésekben. A területen két oxidációs árok van, de csak az egyiknek a működése rendeltetésszerű. A nagyobb telepeken viszont az idényben (nagy terhelés vagy túlterhelés) a nitrifikáció sem — vagy csak csekély mértékben — játszódik le. Súlyos gondot jelent a térségben a nem csatornázott területeken keletkező szennyvíz és iszap. A csatornázás itt is jelentősen lemaradt a vízellátás mögött, ezért a szippantással elszállítandó anyag mennyisége jelentős. A szippantott anyagnak szennyvíztisztító telepre szállítása kedvezőtlen megoldás ott, ahol a szennyvizek befogadója a Balaton. Egyrészt a telepek az idényben általában nem rendelkeznek szabad tisztító kapacitással. Ha rendelkeznek is, a szippantott anyag a gyakorlatban jelentős hányadban anaerob iszap, amit nem lehet a létesített előkezelő berendezésekkel olyan állapotra hozni, hogy ne okozzon lényeges hatásfokromlást. Másrészt azt az anyagot, amely eddig nem jutott csatornába, bejuttatják a Balatonba vezető csatornarendszerbe, így a benne lévő tápanyag (foszfor) egy része szükségszerűen a tóba jut. 3. 3. Vizsgálati eredmények A vizsgált 26 szennyvíztisztító berendezés közül arra a 10 berendeziésre vonatkozóan mutatunk be számszerű adatokat, amelyekre 6 vagy több vizsgálat anyaga áll rendelkezésre. A déli part két berendezése mellett szerepel az északi part gyakorlatilag valamennyi közüzemi — a DRV által üzemeltetett — tisztító berendezése (Keszthely kivételével) és a Zánkai Üttörőváros berendezése. A vizsgált 25 komponens közül a 4 legfontosabb paraméterre a telepeket elhagyó tisztított szennyvizekben mért értékek minimumát, maximumát, átlagát (számtani átlag) és mediánját tünteti fel az 1. táblázat. Az átlag és a médián eltérése a mért adatok eloszlására nyújt bizonyos tájékoztatást. Ahol az értékek szórása nem túl nagy (a nagyságrendi eltérés ritka), a két érték eltérése sem nagy, 1. táblázat A Balatonba jutó szennyvizek szennyezettségének jellemzés« alapján az OKI vizsgálatai alapján (1981—86) KOI* ...g/L HN,+ mg/L összes P0

4*~* ing/L Coliformszám/rnL ci 1 •> száma min. max. átl. médián min. max. átl. médián min. max. átl. médián min. max. átl. médián B.akarattya 14 27 425 74,0 47 0,0 18 1,4 0,1 1,5 30 12,9 8,5 0 9200 1040 7,9 B.füred régi 19 20 114 58,7 52 3,7 57 27,8 26 0,2 21 6,5 4,7 0 2400 365 1,7 B.füred új 18 30 130 63,9 56 0,0 48 21,1 20 0,1 30 7,2 5,0 0 24 000 1350 2,7 Tihany 14 22 137 84,0 85 0,0 55 10,4 2,9 0,9 14,0 7,0 6,7 0 1700 268 4,6 Zánka 8 20 57 29,0 20 0,06 11 3,3 0,7 8,4 12,1 9,8 8,4 0,4 920 117 1,1 Tapolca 10 19 71 38,8 27 0,23 19 4,6 0,8 1,9 38 11,5 5,2 2,6 4900 685 79 B. györök 11 19 75 40,3 28 0,06 47 9,7 3,4 1,2 8,1 4,5 4,5 0 3500 628 13 Hévíz 9 34 268 96,7 78 2,4 30 19,6 22 4,0 19,6 9,9 7,2 0 1600 268 0,5 B.keresztúr 0 37 81 63,8 76 0,5 61 29,0 43 4,7 32 17,5 8,2 0 220 44 0 B.földvár 7 26 550 181 134 4,3 69 36,2 14 6,5 40 21,1 35 — — — — Határérték 50 2,' 8 6,1 ill. 5,5* 10 *1984 óta