Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. I. A vízeredetű giardiázis

316 HIDROLÓGIAI! KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 2—3. SzAM A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján Irodalmi áttekintés: I. A víz eredetű giardiázis Andrik Péter Borsod megyei KÖJÁL 3501. Miskolc, Ff. 186. Kivonat: A cikk szakirodalmi összeállítást közöl a Giardia lamblia egysejtű kórokozó vízzel való terjedéséről, az általa okozott megbetegedésről, egyes járványok lezajlásáról ós tanulságairól. Ezek a járványok az Egyesült Államokban ós más országokban egyre gyakoribbak, s ez figyelmeztető jel a hazai ivóvízellátás számára is. Megállapítható, hogy ez a kórokozó reális veszélyt jelent a felszíni eredetű ivóvizet fogyasztó lakosság számára ott, ahol}-— a rutin vízvizsgálati módszerekkel megfelelőnek ítélt fT nyers vízminőség miatt — vízkezelést nem alkalmaznak, vagy a vízkezelés nem eléggé hatékony ós/vagv hiányos. A hagyományos vízfertőtlenítési módok a Giardia ciszták terjedésének nem vetnek gátat. A kórokozó vízből történő kimutatásának módszereit, az ellene való hatékony vízkezelési eljárásokat a tanulmány folytatása ismerteti. Kulcsszavak: Giardia lamblia, vízjárványok, felszíni vízkezelés 1. Bevezetés Az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi vízügyi és egészségügyi szaksajtóban sokasodik azon közlemények száma, melyek a Giardia lamblia egysejtű kórokozó ivóvíz útján való terjedésére az általa okozott vízjárványokra, az organizmus kimutatására és eliminálásának lehetőségeire vonatkoznak. A téma szakirodalma a nyugati országokban kötetekre tehető, e tárgykörben nemzetközi szimpóziumokat rendeznek, az egyes részfeladatok megoldására neves kutatókból munkabizottságok alakultak. A vízeredetű giardiázisról hazai viszonylatban nincsenek ismereteink. Ennek az a legfőbb oka, hogy mindeddig hiányzott a kórokozó vízből való kimutatásának egyszerű módszere, melyet a nyugati országokban is csak a legutolsó években dolgoztak ki és szabványosítottak. Másrészt, ezt a parazitát a hazai járványügy eddig elsősorban nem vízzel terjedőnek ismerte, ezért egy-egy felderítetlen okú víz járványban az ilyen irányú vizsgálódás fel sem merült. Nem zárható ki, hogy a kórokozó Magyarországon is terjed ivóvízzel, hiszen ennek 1. ábra. A Giardia lamblia egysejtű trofozoit (a) ciszta (b) állapota (Lángé et al., 19S6. után) lehetőségei nálunk is adottak, annak ellenére, hogy vízellátási struktúránk nem egyezik meg a nyugati országokéval. Hazánkban nincs felszíni vízkivételre települt ivóvízellátást szolgáló vízmű, mely vízkezelés nélkül üzemelne, mint pl. az USÁ-ban vagy Kanadában, azonban felszíni víztisztítóink tisztítási hatásfoka nem mindig éri el a kívánatos mértéket. A figyelem felkeltése, a vízjárványok kiszélesített oknyomozása, egy vizsgálati program megindítása érdekében hasznosnak véljük a vonatkozó szakirodalom tömör — de még így is terjedelmes — ismertetését. Jelen közlemény az irodalmi szemle első része. 2. A kórokozó A Giardia lamblia egysejtű, ostoros bélparazita élőlény. Életciklusában trofozoit (vegetatív) és ciszta fázisok váltakoznak. A trofozoit körte alakú, 5—15x9—21 mikron nagyságií, szimmetrikus test. Felső, gömbölyű végén helyezkedik el a két szívógödör, 1—1 sejtmaggal. A testet hosszanti irányban 2 tengelyfonál osztja ketté, ezek a testen kívül 2 ostorban folytatódnak. Az említettek mellett a szervezetnek még 3 pár ostora van. A trofozoit alsó végén a tengelyfonalakat parabazális test keresztezi. Élénk mozgása csavarodó, lebegő (1. ábra). A ciszta mérete meglehetősen változó, 6—15 X 8—20 mikron nagyságú, vastag falú, ellipszis alakú képződmény. Négy sejtmagja van a ciszta egyik végében, az ellentétes végen V, vagy sarló alakban a parabazális test helyezkedik el. A cisztán hosszában, kissé ferdén húzódik végig a tengelyfonál maradványa. A ciszta önálló mozgásra nem képes. A Giardia lambliát 1681-ben Leewenhoek fedezte fel. Felhasznált'szakirodalom: Bálint (1962); Makara (1966); Levine (1966); Shearer és Lapham (1984); Wickramanayake et al. (1984).