Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
4. szám - Hegedűsné Papp Márta–Szalai György: A felszín alatti vízrendezés jelene és a fejlődés irányai
hegedosné-szalai gy.: a felszín alatti vízrendezés 183 az utakkal való keresztezések többletköltsége jelentkezik. Ezek a hátrányok a sószabályozó mély drénezésnél jelentősebbek, mint a mérsékelt égövi (ill. humid) területek talajcsövezésénél. Ezért erős, ill. egyre erősödő tendencia irányul az arid területek talajcsövezésének olyan elrendezésére, ahol minimalizálják a nyílt gyűjtök és főgyűjtők hosszát. Ez a 7/b. ábrán bemutatott összetett elrendezéssel — ahol a nyílt gyűjtőt felszín alatti, zárt gyűjtővel helyettesítik — vagy pedig a 7/c. ábrán látható megnövelt SZÍVÓS elrendezéssel érhető el, amely utóbbinál egyenesen a főgyűjtőbe csatlakozó nagyon hosszú szívókat használnak. Az összetett elrendezés nagyon elterjedt Észak-Afrikában, noha ennek a felépítése bonyolult a sok szívócsatlakozással, a rendszer működésének ellenőrzése ós a vakaknák kezelése nehézkes. A megnövelt szívós elrendezés kiküszöböli az egyszerű és összetett elrendezés hátrányainak nagy részét. Különösen alkalmas nagy, sík, egyenletes esésű területeken, de szabálytalan domborzatú, út- és öntözőhálózattal szabdalt területeken alkalmazása korlátokba ütközik. Az elrendezést nagyon elterjedten alkalmazzák a Közel-Keleten és Ázsiában. A költségek vizsgálata (Boumans, 1979) azt mutatja, hogy az egyszerű elrendezés rendszerint a legdrágább, mig az utóbbi kettő költsége közel azonos. A mély csatornák szükségessége csökkenthető átemelőszivattyúk beiktatásával (7/d. ábra). A felszín alatti rendszerből kifolyó vízmennyiséget sekélyebb csatornába szivattyúzva kisebb keresztmetszetre van szükség. A megoldásnak ez a módja tiszántúli területeinken is felmerül. Hátrányként mutatkozik a szivattyúk üzemeltetésének többletköltsége, és olyan területeken, ahol az elvezetett víz magas sótartalmú, a csatornából kiszivárgó víz kedvezőtlen hatása. 6. A talajcsövezés anyagai A talajcsövek hagyományosan égetett agyagból vagy betonból készültek 30, 50 cm-es hosszban és 5—10 cm szívóátmérővel. 1955 körül készültek el az első műanyag talajcsövek. Ezek még sima műanyagból készültek, róselóssel. Majd 1967-ben könnyebb, olcsóbb, flexibilis bordázott csöveket vezettek be. Jelenleg a gyártmányok java része bordázott PVC ós PE cső. A kis súly, a hajlékonyság, a nagy darabhossz, a könnyű beépíthetőség a műanyag cső előnyei a beton- és agyagcsővel szemben — mely utóbbiakat egyébként még ma is használják. A bordás, perforált műanyag csövek alkalmazása szívóként 5-20 cm átmérővel szokásos. A perforált és nem-perforált bordás falú műanyag csövek alkalmazása gyűjtőként is erősen terjedőben van 40 cm, sőt 60 cm átmérőig. A fektetés főként géppel történik egészen 4,0 m mélységig, még a rossz szerkezetű talajokban is. A talajcsöveket általában szűrőanyaggal fedik vagy veszik körül a perforációkon keresztül bemosódó talaj okozta eliszapolódás, esetleg kémiai folyamatok következtében fellépő eltömődések (okkeresedés) megakadályozására. A szűrőzés szükségességének feltételei nagyrészt tisztázottak, beleértve az árokszűrőzés és a csőszűrőzés értékelését is. A tendencia az utóbbi általában egyértelmű szükségessége felé irányul. A leggyakrabban alkalmazott szűrő 8—lOcmosztályozott kavicsróteg, a környező talaj szerkezetétől függően. Az osztályozott kavics kitűnő szűrőanyag, véd az eliszapolódástól, jó vízáteresztő, a csőnek jó ágyazatot is biztosít, ós oldalirányú védelemként is szolgál. A nagy átmérőjű bordás falú csöveknél emiatt is szükség van a kavics vagy durva homok használatára. Ha azonban az osztályozott kavics nem áll helyben rendelkezésre, nagyon drága lehet, s ezért fontolóra kell venni megfelelő olcsóbb anyaggal való helyettesítését. Európában sokfelé szerves burkolóanyagokat, pl. tőzeghulladékot, kókuszrostot, szalmát használnak, de ezek az anyagok gyorsan lebomlanak, ha nincsenek folyamatosan víz alatt. Ezért arid vagy szemiarid vidékek talajcsövezésénél nem javasolhatók. Jelenleg a szintetikus szűrőanyag látszik általában jobb megoldásnak. Az 1960-as években üveggyapot szövetet kezdtek alkalmazni, majd kb. 10 évvel később polipropilén szövetet. Azóta sok más szintetikus anyag is rendelkezésre áll már. Az új anyagok vizsgálata azt mutatja (Stuyt, 1985), hogy a vékony üveggyapot szövet nagyon tartós, de érzékeny az eltömődésre, különösen vegyi anyagokkal szemben. Bizonyos szűrőanyagok, mint a polipropilén szövet és a polisztirén szemcsék (gömböcskék) ígéretesnek látszanak nagy tartósságuk és az eltömődéssel szemben mutatott kis érzékenységük miatt. 7. A talajcsőrendszer építése Ma már gyakorlatilag minden talajcsőrendszert gépekkel építenek, amelyek egyszerre helyezik el a csövet és a kavics vagy más szűrőanyagot a kívánt mélység és esés mellett. A fektetőgépek két típusa ismeretes, az ároknyitással és az ároknyitás nélkül fektető gépek (Naarding, 1978). Az első gépek árokásók voltak ásólánccal vagy ásókerékkel. Az árokásók, különösen a láncos ároknyitók még ma is a legfontosabb drónezőgépek, amelyek a legkülönfélébb fektetési mélységre, csőátmérőkre és talajokban alkalmazhatók. Két csoportba sorolhatók: 2,5 m- mélységig és 20 cm csőátmérőig, a szívók beépítésére alkalmas gépek, valamint a gyűjtők beépítésére alkalmas gépek nagyobb csőátmérőknél és 4,0 m mélységig. Az első drénezőgépeknek Európában az 1950-es években törtónt bevezetése óta a legkorszerűbb technika ós a felhasználók igényei szerint fejlesztették tovább. Az arid és szemiarid területek sószabályozó talaj csövezéséhez nagyobb és erősebb gépeket fejlesztettek ki, a nagyobb mélységeklje építendő nagyobb átmérők miatt. A drénezőgépek fejlődésének szemléltetésére egy nagy holland gyártó, a Steenbergen gyártmányaiból közlünk összeállítást (3. táblázat). Az ároknyitás nélküli csőfektetés újabb eljárás, melynek lényege, hogy ekét (vágókést) húznak a talajban, így „alagutat" alakítanak ki, melybe a csövet közvetlenül az eke után fektetik. Noha az elv régebben ismeretes volt, a megvalósítás csak az alkalmas bordás műanyagcsövek megjelenésével vált lehetővé. A módszer csökkenti a költségeket a nagyobb fektetési teljesítmény következtében, de hátrányai is vannak: a talajcső