Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

4. szám - Hegedűsné Papp Márta–Szalai György: A felszín alatti vízrendezés jelene és a fejlődés irányai

HÉGEDÜSNÉ—SZALAI GY.: A felszín alatti vízrendezés \ 177 Szemle: A felszín alatti vízrendezés jelene és a fejlődés irányai Hegedűsné Papp Márta Szalai György Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék 2103 Gödöllő Kivonat: Szerzők áttekintést adnak a felszín alatti vízrendezés világhelyzetéről. Röviden érintik a talajcsövezés célját és feltételeit, a talajszelvény túlnedvesedésének okait. Ezt követően rövid összefoglalását adják a felszín alatti vízrendezés fejlődésének és tájékoztató értékeket közölnek a világ vízrendezett és vízrendezést igénylő területeiről. A túlzott felszínalatti vízbőség és a növény kapcsolatának folyamatait vizsgálva felhívják a tervezőmérnök figyelmét azokra a jelenségekre, amelyek a növény oldaláról befolyással lehet, nek a tervezési paraméterekre (oxigénhiány, nitrogénellátás, sóháztartás stb.). Ezek alapján következtetéseket vonnak le a jövő fejlesztési irányai szempontjából. A felszín alatti vízrendezés legáltalánosabb megoldása, a vízszintes talajcsövezós kritériumainak áttekintése során, azokat fejlődósükben vizsgálva lehetőség adódik bizonyos előretekintésre is. Végül, hasonló szemlélet alapján foglalkoznak a tervezés, az alkalmazott anyagok és gépek, valamint a költségek kérdéseivel, s befejezésül a jövő kilátásait vázolják fel. Kulcsszavak: felszín alatti vízrendezés, vízszintes talaj csövezés, függőleges talajcsövezés, talajvízszint-szabályozás, talajnedvesség-szabályozás, vízrendezés ós a növény, a vízrendezés fejlesztése 1. Bevezetés A vízrendezés, mint a talaj vízháztartásának egyik szabályozási módja s a zavartalan növénytermesztés feltétele évszázadokra, ha nem évezredekre visszanyúló tevékenység. Korunkban, az összetett melioráció részeként olyan területek vizeink felszíni és felszín alatti szabályozását (főleg rendezett elvezetését) jelenti, amelyeken a víz akár mozgásával (erózió), akár az éppen szükségesnél nagyobb mennyiségével akadályozza a mezőgazdasági termelést. A főleg csapadékból származó felszíni vizek elvezetése viszonylag sekély mélységű csatornahálózatokkal történik. Vannak azonban olyan területek ahol ez a hálózat nem biztosítja a végleges cél elérését, mert a túlzott vízbőség a talaj felszíne alatt (is) jelentkezik a magas talajvízből adódan, vagy a gyökérzóna túlnedvesedése — kétfázisúvá válása — formájában, aminek oka lehet a gyökérzónába emelkedő talajvíz, de beszivárgó s a felső talajrétegekben torlódó csapadékvíz is. Ez utóbbi jelenségek különösen mélyfekvésű, kötött talajú területeken fordulnak elő, ahol a megoldást a taljcsőrendszerek telepítése jelenti. E talajcsőrendszerek biztosítják a felszín alatti vizek rendezett elvezetését, ezzel a gyökérzóna talajnedvességszabályozását, ill. a talajvízszint szabályozását (általában tartós süllyesztését). Ezáltal javulnak a talaj víz-levegő viszonyai, hőgazdálkodása stb. biztosítva ezúton az optimális növényi fejlődés lehetőségeit. A felszín alatti vízrendezésnek — a talaj csövezésnek, drénezésnek — két megoldási lehetősége van. A talajcsöveknek a terület felszínéhez viszonyított közelítő elhelyezése tekintetében: a csöveket elhelyezhetjük függőlegesen vagy vízszintesen, s e szerint beszélünk függőleges, vagy vízszintes talajcsövezésről. Mindkét megoldásnak megvannak a maga korlátai és előnyei. Ennek ellenére ma a talajcsövezéssel foglalkozó irodalom, kevés kivételtől eltekintve, a vízszintes talajcsövezéssel foglalkozik. Ez valószínűleg azért van így, mivel túlnyomóan ez a megoldás terjedt el a világon, a függőleges talajcsövezés azon alapvető korlátja miatt, hogy csak ott alkalmazható, ahol nagy mélységű, viszonylag homogén, szemcsés, eléggé áteresztő vízvezető réteg települt. A függőleges drénezés lényegében a szükségleteknek megfelelő hálózatban elhelyezett csőkutak csoportos vagy egyenkénti szivattyúzását jelenti az igény szerinti talajvízszint (vagy talajnedvesség) beállítása céljából. Ugyanezt végzi a vízszintes talajcsőrendszer is, lévén mindkettőnek ugyanaz a termelési célja. E cél eléréséhez a növény terméshozama s a talajvízszint közti összefüggés ismerete lenne szükséges, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a talajcsőrendszerek nem tudnak állandó talavízszintet tartani. Ebből a szempontból a függőleges talaj csövezésnek lényeges előnyei vannak a vízszintes talajcsövezéssel szemben. Nevezetesen az, hogy az időszakos kétfázisú állapot, vagy legalábbis időtartama egyszerű többletszivattyúzással megelőzhető, ill. legalábbis csökkenthető, továbbá, hogy lehetőség van a talajvízszint mélységének változtatására a növény, ill. a gyökérzóna fejlődésének megfelelően. E második előny ott lehet