Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

2. szám - Dr. Pálfai Imre: Síkvidéki területeink hidrológiai vizsgálata

Dr. Pálfai I.: Síkvidéki területeink Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. 69 ről leolvasható a különböző nagyságú és tartósságú belvizek előfordulási valószínűsége, illetve egy adott valószínűség mellett az elöntések tartóssága. Pl. 10%-os valószínűségnél a legnagyobb elöntésnek a fele 20 napig, negyede 50 napig tart. A tartósság évszakonként is változik. Ugyanakkora elöntés nyáron vagy ősszel kb. harmadannyi ideig tart, mint a téli-tavaszi időszakban. A vizsgált évek közül a legtartósabb belvíz 1970-ben volt, több mint 200 napos vízborítással. A belvízi elöntések területi eloszlását a Magyarország belvízjárta területeit feltüntető térképen követhetjük nyomon. Az 5. ábrán az eredetileg 1:500 000 méretarányú térkép egy részletét mutatom be. A térképet az igazgatóságonként 1:100 000 méretarányban elkészített munkatérképek felhasználásával szerkesztettük. A munkatérképek úgy készültek, hogy az 1961—1980 évek elöntési foltjait évente külön-külön pauszpapirra rajzoltuk föl, majd ezeket egymás fölé helyezve megállapítható volt egy-egy adott helyen az elöntések száma, ebből pedig meg lehetett szerkeszteni — négy kategóriát felállítva — az azonos gyakoriságú területeket elhatároló vonalakat. Az 1:500 000 áttekintő térképen — rajztechnikai okokból — három relatív gyakorisági kategóriát (<0,05, 0,05—0,20 ós>0,20) különböztettünk meg. A dunántúli területekről sajnos csak néhány óv elöntési alaptérképe állt rendelkezésünkre, ezért itt be kellett érnünk egy közelítő elhatárolással. A belvízi elöntések relatív gyakoriságát ábrázoló térképen jól elkülönülnek a gyakorlatilag belvízmentes, a belvízzel közepes gyakorisággal és a belvízzel leggyakrabban elöntött területek, amelyek egyben a veszélyeztetettség különböző fokát is jelzik. A belvizek főként az Alföldet veszélyeztetik, ahol átlagosan 30-szor, 40-szer nagyobb területet önt el a víz, mint a Dunántúlon. Különösen veszélyeztetett nagyobb térségek a Felső-Tisza-környéki tájak (Bereg, Tisza—Szamosköz, Szamos— Krasznaköz, Rétköz, Bodrogköz, Taktaköz), a Hortobágy melléke, a Jászság és a Nagykunság egy része, a Körösök mente, az Alsó-Tiszavölgy, valamint a Dunavölgyi Főcsatorna menti sáv. Térképünkről megállapíthattuk, hogy hazánk mezőgazdaságilag művelt területén kb. 1,9 millió hektárt veszélyeztetnek a belvizek. A belvíz-veszélyeztetettségi térkép lehetőséget ad arra, hogy bármely természetes, közigazgatási vagy üzemi határokkal rendelkező térség belvízi veszélyeztetettségének mértékét — az egyes kategóriákhoz tartozó területek súlyozásával — számszerűen kifejezzük. Erre mutattam be példát egy tanulmányban, a Hidrológiai Társaság 1982-ben Debrecenben rendezett Vándorgyűlésén. Belvizes térképünknek Magyarország árvízvédelmi térképével való összehasonlításából kitűnik, hogy a belvízmentes területek egyben az árvizektől is mentesek, ami a domborzati és az ezzel összefüggő talajtani tényezőknek a belvízképződésben betöltött lényeges szerepére utal (az árvíz járta területek mélyebb fekvésűek, talajuk kötöttebb, iszaposabb). A „tétel" azonban fordítva nem igaz, vagyis az árvíz által nem veszélyeztetett egyes területek még lehetnek belvizesek, pl. a Duna—Tisza közi hátság, a Mátraalja, a Nyírség, a Maros hordalékkúpja. Itt a belvizek kialakulásában az időnként igen magas talajvízszint a döntő tényező. A Duna ós a Dráva menti területek (Szigetköz stb.) belvizeinek kialakulásában — a felfakadó vizekkel — a folyók árvizei játszák a főszerepet. A belvízi lefolyás tájegységenkénti vizsgálatát egyrészt az évenkénti és az évszakonkénti legnagyobb napi lefolyás, másrészt az évi teljes lefolyás meghatározására terjesztettük ki, s az 1966—1980. évi adatsorokból megszerkesztettük ezek eloszlásgörbéit. Az évenkénti legnagyobb napi lefolyások eloszlását néhány tájegységre a 6. ábrán mutatom be. A legnagyobb napi lefolyások 10%-os előfordulási valószínűségű értékeit és az évi teljes lefolyás átlagértékeit az alföldi tájegységekre vonatkozóan a 2. táblázatban közlöm (a dunántúli tájegységekre csak becsült adataink vannak). Az Alföld belvízi tájegységeinek elhelyezkedése és az évi átlagos lefolyás területi változása a 7. ábrán követhető nyomon. 0 10 20 30 40 SO 60 70 BO 90 100 üä

fordulási volósi'müség [%] 6. ábra. Az évenkénti legnagyobb napi lefolyás előfordulási valószínűsége néhány belvízi tájegységben < 26 mm 25-35mm 35-90 mm 60-90mm >90 mm 7. ábra. A sokévi átlagos lefolyás területi változása az Alföldön