Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

2. szám - Dr. Pálfai Imre: Síkvidéki területeink hidrológiai vizsgálata

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 66. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 65—120 oldal Budapest, 1986. március — április Síkvidéki területeink hidrológiai vizsgálata* DR PÁLFAI IMRE** Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv korszerűsítése érdekében folyó széleskörű munkálatok során — a Vízgazdálkodási Intézet Kerettervezési Irodájának megbízására — 1979 és 1982 között egy szakértői csoport behatóan vizsgálta Magyarország síkvidéki területeinek hidrológiai viszonyait, valamint a síkvidéki vízrendezés hazai helyzetét és fejlesztési lehetőségeit. E munkák közül most a hidrológiai vizsgálatokról számolok be, kiegészítve azokat néhány újabb feldolgozási eredmény ismertetésével. A vizsgálatoknak, amelyeket a Kerettervezési Iroda munkatársai, dr. Orlóczi István és dr. Zsuffa István irányítottak, az volt a célja, hogy — a vízügyi igazgatóságoknál föllelhető mérési adatokra támaszkodva — átfogó képet adjon Magyarország síkvidéki területeinek a vízrendezés szempontjából fontos hidrológiai viszonyairól (röviden a belvízi viszonyokról), s ezáltal segítse a távlati tervezést. A vizsgálatokat 1979-ben kezdtük el. A négytagú szakértői munkacsoportot — 1981 nyarán bekövetkezett hirtelen haláláig—Török László, a bajai Vízgazdálkodási Főiskola tanszékvezető tanára vezette; tagjai a Tiszántúli, a Körösvidéki és az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai voltak. E három vízügyi igazgatóság területéről kiválasztottunk egy-egy jellemző belvízi tájegységet, s a belvízi dekádjelentésekből, illetve a belvízvédelmi naplókból kigyűjtöttük (meghatároztuk) az 1969—1979 közötti időszak belvízhidrológiai eseményeinek főbb adatait, elsősorban a belvízi elöntés ós a belvízi lefolyás értékeit. Az 1979. évi munka során a legnagyobb súlyt a belvízhullámok elemzésére foktettük, megpróbálva az elöntésbe kerülő és a lefolyt vízmennyiségek összegzését, vagyis a naponta keletkező összes belvíz meghatározását. Ezek a vizsgálatok a felmerülő nehézségek (pl. az elöntés mélységére vonatkozó adathiányok) miatt nem fejeződtek be. A részeredményekről az elöntés és a lefolyás kapcsolatának elemzésénél fogok szólni. 1980-ban a vizsgálatok jószerivel szüneteltek. 1981 második felében dol* Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai ós Műszaki Hidrológiai Szakosztályának 1983. szeptember 8-i előadóülésén. ** Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged. goztuk ki azt a tematikát, amely a végül is elkészült anyag alapja lett. A vizsgálatokba bekapcsolódtak a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai is. Az adatgyűjtést az 1961—1980 közötti 20 éves időszakra terjesztettük ki. 1981-ben elkészültek az említett négy vízügyi igazgatóság területére a belvízi elöntés ós lefolyás térbeli ós időbeli változását, valamint a csúcsértékek eloszlását és egymás közötti kapcsolatát jellemző statisztikai feldolgozások. 1982-ben — az OVH külön anyagi támogatásával — mind a 12 vízügyi igazgatóság részt vett a munkában, így az adatgyűjtést ós a statisztikai vizsgálatokat kiterjeszthettük Magyarország teljes síkvidéki területére. A feldolgozást nemcsak egy-egy igazgatóság összesített adataival, hanem belvízi tájegységenként is elvégeztük. A belvízi tájegységenkénti adatsorokat általában az 1966—1980 közötti 15 éves időszakra lehetett előállítani, azonban egyes dunántúli tájegységeknél csak rövidebb vagy erősen hiányos adatsorok álltak rendelkezésünkre. A vázolt vizsgálatok főbb eredményeiről rövid összefoglalókat állítottunk össze a készülő keretterv számára. 1983-ban az évi teljes lefolyás tájegységenkénti meghatározásával ós a lefolyási tényező vizsgálatával tettük teljesebbé az anyagot. 1. A belvízi adatok megbízhatósága és egyöntetűsége A belvízi elöntés és a belvízi lefolyás alapadatait a vízügyi igazgatóságok általában nem szabatos mérésekkel, hanem hozzávetőlegesen,beeslésszerűen határozzák meg, s az összesített adatokat a belvízvédelmi naplókban, illetve a belvízi dekád jelentésekben rögzítik. Munkánk során ezeket használtuk föl. A tározókba vezetett vizet is lefolyt vízmennyiségnek tekintettük. Az elöntési adatok megbízhatósága a helyszíni felmérések nyilvánvaló pontatlansága miatt vitatható, de figyelembe véve, hogy a felmérések — alig változó személyzet mellett — hosszú időn keresztül azonos elvek szerint folytak, s feltételezve, hogy a sok kisebb-nagyobb folt területének meghatározásánál elkövetett hibák többé-kevésbé kiegyenlítik egymást, az adatok a vázolt hidrológiai feldolgozás céljára elfogadhatónak minősíthetők. Mivel az egyes belvízi tájegységek lefolyási adatsora általában több vízbevezetési hely vízhozamadatából adódik össze, itt is számíthatunk a hibák bizonyos