Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

2. szám - Dr. Pálfai Imre: Síkvidéki területeink hidrológiai vizsgálata

66 Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. Dr. Pálfai I.: Síkvidéki területeink kiegyenlítődésére. Megjegyzem, hogy a lefolyási adatsorok feldolgozása előtt kiszűrtük azokat az adatokat, amelyek nyilvánvalóan nem belvízi eredetűek, pl. a belvízmentes időszakban jelentkező nagy „lefolyások"-at, amelyek rendszerint halastavak lecsapolásából vagy öntözővíz-átvezetésből származnak. 300 1. ábra. Az évenkénti legnagyobb belvízi elöntés (Fmax) és a legnagyobb napi lefolyás (Lmax) értél.ei az Alföld középső térségében A belvízi adatsorok egyöntetűségét többen kétségbe vonják, mondván, hogy a vízrendezés helyzete az elmúlt 15—20 évben sokat változott. A csatornasűrűség és a vízszállító-képesség növekedése következtében valóban azt várhatnánk, hogy az elöntött területek csökkenő, a lefolyási csúcsok növekvő irányzatot mutassanak. Nagyobb térségekre vonatkozó adatainkból azonban ilyen tendencia nem olvasható ki. Az 1. ábrán bemutatom, hogy az Alföld középső térségében (a Tiszántúli, a Középtiszavidéki, a Körösvidéki és az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén) 1961-től 1980-ig hogyan alakultak az évi legnagyobb elöntések és az évi legnagyobb napi lefolyások értékei. A meglehetősen nagy ingadozás véletlenszerűnek látszik, azaz nyilvánvalóan az időjárási körülményekkel magyarázható, s ezek mellett — ha van is — eltörpül vagy alig érvényesül az emberi beavatkozások hatása. Nagy térségekre vonatkozó adatsorainkat tehát ilyen szemlélettel eléggé egyöntetűnek tekinthetjük. Az imént mondottakhoz — némi magyarázatként hozzá kell fűzni, hogy a síkvidéki vízrendezés fejlesztése szélesebb körben csak az 1970-es évek vége felé vált átfogó, vagyis az üzemen belüli, sőt a táblán belüli feladatokra is kiterjedő rendezéssé, így ezeknek a munkálatoknak a hatása számottevően még nem torzíthatta el az adatsort. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a vízrendezés-fejlesztés pozitív hatásai mellett bizonyos negatív hatások is érvényesülhetnek (pl. a táblaméretek növekedéséből eredően), amelyek adatsorainkat ellenkező értelemben módosíthatják, s ezáltal az eltérésekben bizonyos kiegyenlítődés következik be. A néhány kisebb térség adatsorában tapasztalható jelentős, nem elhanyagolható egyirányú változás rendszerint valamilyen speciális okra vezethető vissza. Felvetődik az a kérdés is, hogy az 1961—1980, illetve az 1966—1980 közötti viszonylag rövid időszak belvízi szempontból mennyire tekinthető jellemzőnek? Nem túl nedves, vagy nem túl száraz időszak-e éppen? Erre elég nehéz válaszolni, mert hosszabb észlelési adatsoraink csak a meteorológiai elemekről vannak, egy-két egyszerű meteorológiai paraméterrel viszont nem lehet kellően kifejezni a belvízi viszonyokat. Mindenesetre az évi csapadékösszegek eloszlása a vizsgált időszakban éa 1901 — 1980 között alig tér el egymástól, az óvi közóphőmórsókletek eloszlása viszont a szóban lévő 15—20 évben alacsonyabb értékeket mutat. Ez az alacsonyabb hőmérséklet a belvizek kialakulásának valamivel jobban kedvezett, ugyanis a jórészt ennek köszönhető kisebb párolgás folytán megemelkedett a talajvíz szintje, ós általában nagyobb volt a talajok nedvességtartalma. Összegyűjtött belvízi adatainkról végül is azt mondhatjuk, hogy azok több szempontból is vitathatók, de túlságosan mégsem rosszak, s miután tökéletesebb adatsorok előállítására — nagy térségek esetében — nincs lehetőség, meg kell elégednünk ezekkel, s el kell végezni statisztikai feldolgozásukat. 2. A belvízi elöntés es lefolyás statisztikai vizsgálata A belvízi elöntés és lefolyás éven belüli átlagos változását szemléltető 2. ábrát a Tiszavölgy belvízi tájegységeire és az 1966—1980 időszakra vonatkozó napi elöntési és dekádonkénti lefolyási adatokból szerkesztettük meg. Ezen jól látszanak a jellegzetes belvízi időszakok: a téli-tavaszi időszak (februári csúccsal), a nyári időszak (június—július) és — kevésbé pregnánsan — az őszi időszak. A 2. ábrát folyóink átlagos vízjárásával összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a téli-tavaszi belvízcsúcsok kb. 1—1,5 hónappal hamarabb alakulnak ki, mint az árvízi maximumok (a hegyekben ugyanis később indul meg az olvadás, mint a síkságon), a nyári belvizek és árvizek viszont nagyjából egybeesnek. A belvízi elöntés évszakonkénti és évi legnagyobb értékeit hazánk teljes, mintegy 44 000 km

2 kiterjedésű síkvidéki területére és az 1966—1980 időszakra határoztuk meg, s az 1. táblázatb&n közöljük. Az adatok a vízügyi igazgatóságonként megállapított egyidejűleg elöntött legnagyobb területek összegét jelentik. Megjegyzendő, hogy az év során elöntött összes terület több belvízhullám esetén az óvi legnagyobb értéknél nagyobb is lehetett, különösen akkor, ha ezek a belvízhullámok nem azonos évszakokban alakultak ki, ugyanis a különböző időszakokban elöntött területek a tapasztalatok szerint általában csak részben fedik egymást. Az óv során elöntött összes terület 1970-ben, 1974-ben, 1978ban ós 1980-ban becslésem szerint kb. 20%-kaI volt nagyobb az óvi maximumnál, míg a többi évben vagy megegyezett a maximummal, vagy lényegesen nem haladta meg azt.