Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
1. szám - Dr. Varga Miklós–dr. Kelemen László: Az ipari vízgazdálkodás fejlődésének főirányai
Dr. Varga M.— dr. Kelemen L.: Az ipari vízgazdálkodás főirányai Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám 5 lag csekély. A biológiailag bontható szervesanyag szennyezések antropogén hatása pedig a kilépő szelvényeknél kisebb. Eszerint ma a hazai szervesanyag terhelések közül egyensúlyban vannak a Tisza és Duna öntisztító kapacitásával. Az ammónia-ammónium nitrogén terhelés a közepes vízhozamoknál közel megegyezik a természetes szennyező anyagárammal, a kisvízi tartományokban viszont — főleg a Tiszánál — esetenként lényegesen meghaladja azt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy e szennyezés tekintélyes hányada az igen kis vízhozamú Séd—Nádor—Sió, illetve a Sajó vízrendszert éri, ezért a vízkészletek hasznosítási lehetősége rendszeresen kizárt. A Séd— Nádor—Sió vízrendszeren elvezetett Balaton-felvidéki vegyipari szennyvizek a szakaszos leeresztések időtartama alatt a Duna vízhasználatait is veszélyeztetik. Ezeknek a szennyvizeknek folyamatos leeresztésével a Duna veszélyeztetése csökkenthető lenne, de a 12—14 t/d átlagos ammóniaammónium lebocsátás a Sió alsó szakaszán az év nagy részében 8—50 mg/l NH + 4 koncentrációt eredményezne, nem is beszélve a Nádor csatornán kialakuló több száz mg/l-es koncentrációkról, ami a befogadó vizének használatát kizárja. A Duna összes oldott anyag koncentrációját a hazai terhelések még lényegesen nem növelik. A Tiszabecs Tiszasziget 2. ábra. A Tisza vízminőség-változása a be. és kilépő szelvények között Fig. 2. Changes in water quality of river Tisza between the border-sections in Hungary (from 1976 to 1980) természetes eredetű terhelések jelentősebbek. A Tisza kisvízi sókoncentrációjának növekedését az öntözéses vízhasználatok védelme érdekében viszont korlátozni kell. A két fő vízfolyás minőségét a be- és a kilépő szelvényeknél a legfontosabb komponensek vonatkozásában az 1. 2. ábra szemlélteti. A természetes vízkészlet minőségét egyre nagyobb mértékben veszélyezteti a nitrátosodási folyamat, ami a felszín alatti és a felszíni vizeknél egyaránt nagymértékben jelentkezik. A hazai ammóniaammónium nitrogén terhelés zömében a befog id íjban zajló nitrifikáció eredménye, ami elsősorban a nitrát szennyezésként jelentkezik a fő befogadókban. A nitrogén formák kibocsátására illetve csökkentésére tehát különös figyelmet kell fordítani. Az olaj és zsir szennyezések igen széles körűek, csökkentésüket minden területen biztosítani kell. A vízfolyások vizében az alacsony koncentrációk miatt a nehézfémek nehezen kimutathatók, viszont a medrek iszapjában egyre nagyobb mértékben felhalmozódnak ezek a mérgező anyagok. Ezzel magyarázható az 1984. évi szennyvíz és csatornabírság rendeletekben a nehézfémek bebocsátási határértékeinek jelentős szigorítása. 1. ábra. A Duna vízminőség-változása a be- és kilépő szelvények között Fig. 1. Changes in water quality of the Danube River between the border-sectione in Hungary (from 1976 to 19S0)
