Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Dr. Varga Miklós–dr. Kelemen László: Az ipari vízgazdálkodás fejlődésének főirányai

6 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám Dr. Varga M.—dr. Kelemen L.: Äz ipari vízgazdálko dás főirányai Az ipar vízhasználatainak várható fejlődése Az ipar fejlődésének a vízgazdálkodásra gyakorolt hatását nem csupán a gyártott ipari termékek tömegének növekedéséből lehet lemérni. Figyelemmel kell lenni az általános ipari fejlődésre, az ipari üzemek vízigényes termeléstechnológiájának fejlődésére, a termékféleségek számának jelentős növekedésére, az ipari nyersanyagok és alapanyagok bővülésére és változására, az ipartelepítési politika alapvető módosulására és mindezen hatásokból eredő ipari vízgazdálkodási költségkihatásokra. A napjainkban bevezetésre kerülő korszerűbb ipari termeléstechnológiák esetében csaknem általános az a megállapítás, hogy az igényelt vizek minőségével szemben magasabb követelményeket támasztanak. Ez a minőségi különbség gyakran igen jelentős, melynek biztosítása a vízkészleteink romló minősége mellett tetemes kezelési többletköltséggel jár. Az üzemek teljes technológiai vízigénye, frissvízigénye, vízvesztesége, valamint a kibocsátott szennyvíz mennyisége és minősége a következő tényezőktől függ: — az ipari termelés volumene, — az ipari termékek fajtái és az alkalmazott termeléstechnológiák, 3. ábra. Az ipari vízhasználat villamosenegia-ipar nélkül Fig. 3. Water use of the Hungarian industry without the electric-energy sector. Prognosis, from 1950 to 2030 — az ipari termelés mindenkori nyers- és segédanyagai, — az ipari üzemi vízgazdálkodás elvei és szemlélete — az alkalmazott üzemi vízgazdálkodási módszerek, — az alkalmazott víz és szennyvíz technológiai berendezések fejlettsége, műszaki állapota, — a technológiai fegyelem és a termelés szervezettsége. A fő ipari vízgazdálkodási paramétereknek a fejlődési irányát tehát csak a felsorolt befolyásoló tényezők fejlődésének vizsgálata alapján lehet elfogadható pontossággal előre jelezni. Sajnos ezek csaknem mindegyike ina a különösen nehezen prognosztizálható tényezők körébe tartozik, melyek legtöbbször egymástól is függő tényezők. A viszonylag alacsony iparfejlesztéssel számolt prognosztikai vizsgálat eredményét mutatja a 3—4. ábra. A vizsgálat az ipar teljes-vízigényére és a kibocsátott szennyvizekre készült, — külön a villamosenergia-iparra és külön a többi ipari ágazatra. 4. ábra. A villamosenergia-ipar vízhasználata. Előrejelzése 1950—2030 között Fig. 4. Water use the electric-energy sector. Prognosis, from 1950 to 203Ó Megállapítható, hogy az ipar vízigényei hosszútávon — bármilyen ütemű is az iparfejlesztés — a jelenlegi extenzív üzemi vízgazdálkodási módszerekkel (alacsony vízújrahasználati arány és kisméretű szennyezőanyag visszatartás mellett) nem biztosítható (3—4. ábra). A frissvíz-igény adatokat összevetve a vízkészlet-adatokkal, számos régióban már jelenleg is gondot okoz jelentősebb többletvízigény biztosítása. A vízgazdálkodási szempontból zavartalan iparfejlesztés ezért a jövőben csak intenzív üzemi vízgazdálkodás bevezetésével (fokozott vízújrahasználati n= 10. ..20), vagy kevésbé vízigényes