Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
6. szám - Vita
Hozzászólás (Válasz) 377 vagyis amelyek eredete, kialakulása és végcélja nem megy keresztül az öt érzékszerv valamelyikén, hiúak és telve vannak tévelygéssel". A tudománytörténet végül is nem a leonardói, verbális leírási vonalat követte, hanem úgyszintén a megfigyelések alapján jutott el a newtoni, újkori fizikához, amelynek eredményeit kibontva és részletezve éppen Euler, Navier és Stokes munkája során a mai napi hidraulikának, hidromechanikának is az alapja az egész világon. Végül is a Vágás által indukált észrevételek egy már korábban is bennem élő gondolatsor kifejezésére késztettek; nevezetesen arra, hogy egy adott világkép, valóságfelfogási mód — jelen esetben értendő ez alatt a potenciális vízmozgások elmélete és gyakorlata — kanonizálása nem valószínű, hogy minden körülmények között a fejlődés elősegítője, sőt adott szakaszban az éppen a fejlődés gátjává is válhat. Ilyen értelemben merül föl bennem, hogy a kiváló szerzti által nem csekély elmeéllel konstruált nem-euklideszi vízmozgások milyen gyakorlati haszonnal járnak? A komplex tartományban alkalmazott euklideszi — nem-euklideszi transzformáció — legyen az Bolyai geometria, a gömbi geometria, vagy az exponenciális vonalak geometriája — valószínűleg explicit kifejezhető a valós folyadékáramlási tartományban is. Érdekes lenne ennek megjelenítése, hogy az egyes geometriáknak a szemlélettel való egyeztetését is meg lehessen tenni. A gyakorlati alkalmazás további igen lényeges kérdése, hogy az egyes, a komplex síkban alkalmazott állandók: k, illetve r, amelyek hosszdimenziójúak, milyen fizikai jelentéssel bírnak? Egy-egy adott feladatnál hogyan kell fölvenni ezt a nem-euklideszi geometriai alaphosszat? Az összefoglalás úgy nyilatkozik, hogy a nemeuklideszi geometriai értelmezés a komplex változós ábrázolás számára a nem-potenciálos folyamatok leírására is széleskörűen alkalmasnak ígérkezik. Ez az ígéret, ha beválik, igen jelentős hozzájárulás lenne — véleményem szerint — a hidraulika klasszikus leírásának kiterjesztéséhez. Mindazonáltal az a véleményem, hogy a hidraulikában, a mérnöki hidromechanikában el kell jönnie egy megváltozott szemléleti felfogás korszakának : ismételten visszatérve a természeti jelenségek valós lefolyásának tanulmányozásához, azoknak részleteiben történő megértéséhez, amit lehetővé tesznek és egyúttal igényelnek is az új technikai lehetőségek, a mérési módszerek és a számítógépek megléte. Ennek az új realitásnak, vagy hidraulikai neo-realizmusnak úgy tűnik, egyik sarkalatos pontja a turbulencia, a turbulens áramlások tanulmányozása, ismerete, leírása; hiszen e nélkül azok a gyakorlati mérnöki feladatok, amelyek a szennyező anyagok elkeveredésével, hőmérsékleti áramlásokkal, hordalékszállítással stb. foglalkoznak nem, vagy csak igen csekély eredménnyel oldhatók meg. Sőt, éppen az lenne a szép és a cél, hogy a teljes kontinuum áramlást a turbulens vízmozgás mikrotörténéseiből hierarhikusan felépítve lehessen kibontani. Mindezt az örvénystruktúrák valóságos és kezelhető formába való öntése és a sztochasztikus folyamatok hidromechanikai alkalmazása nélkül nem hiszem megoldhatónak. Ebből a szempontból látom a potenciális vízmozgások euleri útját jelenlegi fejlődési szakaszban retrográdnak, annak ellenére, hogy nem bízom abban, hogy egy olyan csekély lehetőséggel rendelkező kutatóhely, mint hazánk egy ilyen világszerte nagy erőkkel tanulmányozott területen döntő sikereket vívhatna ki, de ha már nem is lépünk, legalább álljunk a fejlődés irányába. Végezetül köszönettel tartozom Vágás Istvánnak, hogy a cikk kapcsán mindezen bennem érlelődő gondolatoknak hangot adhattam. IRODALOM Book, D. L. (szerk.) (1981): Finite-Difference Techniques for Vectorized Fluid Dyanamics Calculations, Springer-Verlag, Heidelberg. Német E. (1963): Hidro mechanika, Tankönyvkiadó, Budapest. Különös, gondolhatja az Olvasó, a hozzászólás hoszszabb, mint a tanulmány, amelyhez hozzászól. Amiért az eredeti tanulmányhoz csak huszárvágása! kapcsolható, de egyébként gondolkodásra ós vitára serkentő hozzászólást közöljük, annak egy oka van: különös maga a tanulmány is. Megdöbbentően váratlan az ötlet. De nein volt-e megdöbbentő Bolyai is, amikor így írt apjához: ,,. . .semmiből egy ujj világot teremtettem; mind az valamit eddig küldöttem, tsak kártyaház a toronyhoz képest.f" (A főszerkesztő megjegyzése) Válasz Kontur István hozzászólására Vágás István Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 6701 Szeged, Pl. 390. A nem-euklideszi vízmozgások bevezetése a következő meggondolásokon alapszik: (1) a szögfüggvényeknek van nem-euklideszi értelmezésük is, geometriánként, sőt „görbületi mérték"-enként is más-más, (2) a komplex szám Euler-féle definíciója a szögfüggvényeket „abszolút módon", tehát geometriai jelentésüktől függetlenül tartalmazza, (3) tehát, a komplex szám annyiféle értelmezés szerint ábrázolható, ahányféle értelmezés a szögfüggvényeknek adható.
