Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - Vita

374 "HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1906. 66. ÉVF., 6. SZAM Vita Hozzászólás Heinz Schiller: „A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája" című tanulmányához* Somogyi Sándor MTA Földrajztudományi Kutató Intézet 1388 Budapest, Pf. 64. A bécsi Ost-und Südosteuropa-Institut szerkesztésében 1975-től folyik a Dunai-országok Atlaszának kiadása. Az Atlasz 151., Hidrogeographie című térképének a megszerkesztésére magyar szerzőket (Somogyi Sándor, Rátóti Benő és Keresztesi Zoltán) kért fel a fenti intézmény, 1979-ben. Az általuk szerkesztett térkép 1983-ban jelent meg (az Atlasz egyes lapjai külön, folyamatosan jelennek meg). így a fenti című tanulmány tárgyát képező hidrológiai monográfia anyagának jelentős része térképes ábrázolás formájában más intézménytől kiadva is hozzáférhetővé vált az érdeklődők számára (természetesen anélkül, hogy a szerzőknek sejtelme lett volna egymás munkájáról). A kétféle (hidrológiai és földrajzi) szemlélettel * Megjelent: e szám 305—-318 oldalán. vita fn 1. Két v. több személynek szellemi küzdelme vmely kérdés eldöntésére. ~ irat fn írásmű, amellyel vki vészt vesz vmely vitában. (Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1072) készült párhuzamos feldolgozásnak így érthetően vannak azonos és különböző számértékű eredményei is. A térképen — eltérően a Monográfiában alapulvett 1931—70 közötti időköztől — általában az 1901—70 közötti meteorológiai mérésadatokat vettük figyelembe a vízmérleg, azaz a fajlagos lefolyás kiszámításához. Emiatt eltérések vannak a Monográfia számára a VITUKI munkatársaitól számított és ábrázolt lefolyási értékekhez viszonyítva. A térkép szerzőinek eljárása — hogy nem a 40 éves, hanem annál hosszabb meteorológiai adatsorokból számították a fajlagos lefolyást — alátámasztást kapott Schiller, H. fenti című Monográfiájától, mivel tanulmányában kifejti, hogy 40 évesnél hosszabb észlelési adatsorokat kell feldolgozni ahhoz, hogy reprezentatív értékeket kaphassunk. Ez természetesen nem csökkenti a VITUKI vízmérleg-térképeinek az értékét, mert azok az 1931—70 közötti időszak vízmérlegének hű kifejezői és a hasonló jellegű további kutatások bázisául szolgálnak. A Duna vízgyűjtőjén osztozó országok minden a természettudományokkal foglalkozó kutatója számára nagy jelentőségű esemény, hogy nemzetközi összefogás eredményeként olyan hidrológiai monográfia született, melyben magyar szakemberek is kiemelkedő szerephez jutottak. Amikor jóleső érzéssel nyugtázzuk, hogy végre van egy — legalább a hidrológiai viszonyokra nézve — a Duna vízgyűjtő egészére nézve mindenkor kiindulási bázisként használható alapmű, meg kell emlékezni két olyan kezdeményezésről is, amelyek megvalósulásuk esetén értékes kiegészítői lehettek volna ennek a munkának. Elsőnek Tőry Kálmán (1891—1975) nevét idézzük fel, akinek 1952-ben megjelent „A Duna és szabályozása" című munkáját Magyarországon minden hidrológiával foglalkozó embernek ismernie kell. De talán azt már kevesen tudják, hogy ő késő öregségében is aktívan dolgozva, a 70-es évek elején neves hidrológus és földtudományi szakemberek gárdáját — köztük olyan kiválóságokat is, mint Lászlóffy Woldemár — összetoborozva, neki kezdett említett műve teljes Duna-monográfiává való kibővítésének. Sajnos ennek befejezését részéről is, meg számos kiszemelt munkatársa részéről is megakadályozta a sors. Azonban legalábbis Tőry Kálmán az általa vállalt feldolgozásban tudomásunk szerint jelentős mértékben előrehaladt. Jó lenne az ő elárvult tematikáját és kéziratát ismét elővenni, hogy arra vállalkozó érdemes szakemberek folytathassák és befejezhessék azt, ami neki nem sikerült. Egy hasonló célú kezdeményezés történt 1971ben is. A Nemzetközi Földrajzi Unió (IGU) budapesti regionális konferenciájának keretében a VITUKI tevékeny közreműködésével akkor rendeztük a Duna-szimpoziumot, nagyszámú neves