Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - P. Zánkai Nóra: Cyclops fajok posztembrionális fejlődése különböző évszakokban a Balatonban

366 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1936. 66. EVF.. 6. SZAM Cyclops fajok posztembrionális fejlődése különböző évszakokban a Balatonban P. Zánkai Nóra MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete 8237 Tihany Kivonni: A Balaton nyíltvizóben domináns 3 Cyclops faj fejlődését, genorációszámát ós diapauza állapotát vizsgálták a tóba visszasüllyesztett edényekben természetes táplálók etetése mellett. Mindhárom faj hím példányai rövidebb idő alatt váltak ivarérettó, mint a nőstények. A copepodit V. lárvastádium volt a leghosszabb. A Cyclops vicinus-nak évente 3 generációja fejlődött ki, egy-egy tavasszal, ősszel és télen. A tavaszi generáció copepodit IV. példányainak kb. 50%-a május végén, június elején aktív, majd inaktív diapauza állapotba került. Irodalmi adatokat is figyelembe véve, úgy tűnik, a faj generációinak száma a víz trofitásának függvénye. Az Acanthocyclops robustus /. limnetica melegvízkedvelő (=-14 °C). Évente 7 generációja fejlődött ki teljesen, május és szeptember között átlagosan kéthetes időközökben. Generációinak száma a melegvízi időszak hosszától függ. Inaktív diapauzája nem volt megfigyelhető. A Mesocyclops leuckarti-n&k ősszel egyetlen generációja fejlődött ki. A téli generáció copepodit V. stádiumú lárvái 10 °C alatt aktív, január végétől inaktív diapauzába kerültek ós csak márciusban fejezték be fejlődésüket. Kulcsszavak: Cyclops, posztembrionális fejlődés, generációszám, diapauza, Balaton 1. Bevezetés A Balaton Tihany előtti nyílt vizének rákplanktonját évtizedek óta az evezőlábú rákok (

Cope pod a) uralják. Arányuk a rákplanktonban télen 92—98, nyáron 68—85%-os. Az evezőlábúak többségét, a 30-as évektől 1981-ig az oligo-mezotróf vizeket kedvelő, sok algát fogyasztó rák, az Eudiaptomus gracilis G. 0. Sars alkotta. Azóta a rákplankton összetétele megváltozott, az előbb említett faj visszaszorult, és a nagyobb trofitású vizeket kedvelő, kevés algát fogyasztó Cyclops fajok jutottak uralomra; a 80-as évek elején már a Copepoda-k 62—92%-át alkották (Zánkai és Ponyi, 1986). A nyílt vízben 3 Cyclops faj terjedt el, a hidegvízkedvelő Cyclops vicinus Uljanin, a nyáron tömeges Mesocyclops leuckarti (

Claus) és a 80-as években a partról a nyílt vízbe betört Acanthocyclops robustus f. limnetica Petkovski. E fajok fiatal lárvái, táplálkozásuk során algát és detrituszt fogyasztanak, a kifejletté válás során azonban megváltoztatják táplálkozási módjukat, egysejtű állatok, kerekesférgek, saját és más fajú rákok zsákmányolására térnek át. A Cyclops-ok elszaporodása a Balatonban — humán szempontokat tekintve — nem kedvező, mivel: 1. kevesebb algát fogyasztanak, mint a szűrő rákok és ezért kevésbé képesek az algabiomassza csökkentésére; 2. ragadozó táplálkozásuk következtében éppen a sok algát fogyasztó szervezeteket pusztítják; 3. táplálékspektruinuk megegyezik a fiatal halakéval, így azok táplálék-konkurrensei (Ponyi és Zárok, 1984). A bekövetkezett kedvezőtlen változások sarkallták a Cyclops elszaporodás okainak kutatását, melynek egyik részét képezi fejlődési sebességük, generációszámuk és diapauzájuk időszakának meghatározása. A továbbiakban alkalmazott szakkifejezések értelmezése: generáció — teljes fejlődési fázis a kikelés ós az ivarérettó válás között. Pl. kikelés ivarérettó válás -• I. generáció kikelés -»ivarérettó válás-» stb. — — ——' II. generáció generációszám = egymást követő generációk (nemzedékek) száma 1 éven belül. diapauza = nyugalmi állapot. Az evezőlábú rákok teljes kifejlődése két szakaszból áll: embrionális (petefejlődés) és posztembrionális fejlődés (ivaréretté alakulás 5 nauplius és 5 copepodit lárvastádium után). Előző a külső környezeti körülményektől függetlenül, csak a hőmérséklet által befolyásoltan megy végbe, így a kapcsolat matematikailag jól leírható (Bottrellet al. 1976; Herzig, 1983). A posztembrionális fejlődés sebességét a hőmérsékleten kívül számos más tényező is befolyásolja (Munro, 1974; Spindler, 1971 \Jamieson, 1980). A Cyclops-ok posztembrionális fejlődését tanulmányozó kutatók két irányból közelítették meg a kérdést: 1. laboratóriumban, konstans hőmérsékleti ós táplálkozási viszonyok között tenyésztett Cyclops-ok fejlődésének időtartamát határozták meg eltérő hőmérsékleteken (

Einste, 1968; Mittelholzer, 1970; Spindler, 1971; Gophen, 1976; George, 1976; Munro, 1974; Vijverberg, 1980; Vijverberg és Richter, 1982); 2. Különböző vizekben a rákplankton produkciójának vizsgálata során a Cyclops-ok fejlődésót rendszeresen ós sűrűn gyűjtött minták feldolgozásával követték nyomon (George, 1976; Vijvenberg, 1977). Előbbi vizsgálati mód a hőmérséklet fejlődésre gyakorolt kizárólagos hatásának leírását teszi lehetővé, utóbbi a sok faktorhatás eredőjeként írja le a fejlődóst. Ez utóbbi azonban inkább jellemző lehet a vizsgált vízre és időszakra, valamint a generációszám megállapítását is lehetővé teszi. Tenyésztéseink során mindkét megközelítési mód előnyeit igyekeztünk kihasználni, amikor 1. a tóba visszasüllyesztve végeztük a tenyésztéseket, természetes fény és hőmérsékleti viszonyok között;