Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
6. szám - Varsányi Zoltánné: Pleisztocén rétegvizek kémiai elemzési adatainak értékelése többváltozós statisztikai módszerekkel
346 "HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1906. 66. ÉVF., 6. SZAM csolat a meghatározó az I. főkomponensben, és a többi komponens előjele is megfelel a 4. csoport főkomponenssúly előjeleinek. Az 5. csoportban, ami területileg a 4. csoporttal teljesen egybeesik az I. főkomponensben a Na + és összes keménység közötti korreláció még jelentősnek tekinthető (r = — 0,52), bár a többi tényező fontossági sorrendje megváltozott (6. táblázat). A vízminőséget meghatározó elsődleges tényezőnek itt is a vízutánpótlódás tekinthető. A vízutánpótlódást és a vízföldtani tényezőket tekintve tehát a megye Ny-i határától egészen a Makó—Hódmezővásárhely—Derekegyház vonalig nagyon hasonló viszonyokkal számolhatunk. A megye DK-i határán, ahol az 1. vízminőségi csoport fordul elő, szintén a vízutánpótlódás tekinthető a vízminőséget meghatározó legfontosabb tényezőnek. A főkomponenssúlyok előjele a 4. csoportével azonos és több hasonlóság van sorrendjükben is (2. táblázat). A vízminőségben mutatkozó nagymértékű eltérés (1. táblázat) indokolja a főkomponenssúlyokban mutatkozó eltéréseket. A felszín alatti vízutánpótlódással, mint a víz kémiai minőségét meghatározó legfontosabb tényezővel Csongrád megye területének legnagyobb részén számolhatunk. Az utánpótlódás egyrészt a Duna—Tisza közéről K felé a Makó—Derekegyház vonalig, másrészt a megye DK-i részén a Maros hordalékkúpon keresztül mutatható ki. E két terület között helyezkedik el a 2. vízminőségi csoport, melynek I. főkomponense legnagyobb súlylyal a KOI-t és'a Na +, összes arzén'és NH 4+ koncentrációt tartalmazza (3. táblázat). A KOT, Na + és NH 4 + azonos előjelű, együttes előfordulása azt mutatja, hogy az üledékbe került szerves anyag átalakulása — melynek során huminsav jellegű vegyületek, illetve ezek Na-sói képződnek (Varsányimé, 1985), valamint ezzel arányosan NH 4 + is — ezen a területen legfontosabb tényezője a vízminőség kialakulásának. Az arzén viszonylag magas koncentrációja — összehasonlítva a többi vízminőségi csoport átlagértékével (1. táblázat) — arra enged következtetni, hogy összefüggés van az üledékek szervesanyag- és arzéntartalma között. A 4. csoport III. és az 5. csoport II. főkomponense elsősorban az előjeleket tekintve hasonló főkomponenssúlyokkal fordul elő, a Duna—Tisza között és a Tiszántúlon a Tisza vonalában tehát szintén van némi szerepe a szerves anyag diagenetikus átalakulásának a vízminőség kialakulásában. A 4. és 3. csoport II. főkomponense, valamint az ettől K-re elhelyezkedő 2. csoport III. főkomponense az egyes kémiai komponensek főkomponenssúlyait tekintve azonos háttérváltozóként értelmezhető. Ez a háttérváltozó elsősorban a vizek összes vastartalmát befolyásolja, de az arzén és NH 4 + koncentrációra és kisebb mértékben a KOI-re is hatással van. Üledékek vastartalmának oldhatóságát az oxidációs-redukciós viszonyok határozzák meg (Sakata, 1985), ugyanakkor az is közismert, hogy a vasoxid az oxianion formában' levő arzént adszorbeálja felületén (Takamatsu és mtsai, 1985; Newman és mtsai, 1985). A leginkább a vastartalmat, de vele együtt arzént is azonos módon befolyásoló háttérváltozó az előbbieket figyelembe véve az oxidációs-redukciós viszonyokkal azonosítható. Az oxidációs-redukciós hatások másodlagos szerepe a vízminőség kialakításában egybeesik azzal a területtel, ahol a Duna—Tisza köze felőli vízutánpótlódás hatása érvényesül, mint elsődleleges szempont. Az ettől K-re eső területen, ahol a víz kémiai összetétele alapján nem bizonyítható vízutánpótlódás és elsődleges jelentőségű a szerves anyag diagenezisa, harmadlagos szerepe van az oxidációs-redukciós körülményeknek a vízminőség kialakításában. Ez utóbbi területen (2. csoport) és a megye DK-i részén (1. csoport) a II. főkomponenssel azonosítható, azaz másodlagos a szerepe egy olyan háttérváltozónak, amely a K+ és Cl- koncentráció, valamint az összes keménység alakulására fejti ki a hatását. Az 1. csoportban ezen kívül az NH 4 +-ra, a 2. csoportban pedig a KOI-re hat. Ez a tényező akár az eredeti, a feltöltést végző folyó vízminőségével, akár az üledékanyag betemetődés utáni oldódásával hozható kapcsolatba. A fennmaradó főkomponensek közül az 1. csoport III. főkomponense esetében valószínűsíthető egy alulról felfelé irányuló vízmozgás, mint a vízminőséget befolyásoló háttérváltozó. Ezt támasztja alá a Na + és Cl- viszonylag nagy súlya. Ebben a főkomponensben szerepel még az arzénkoncentráció is a Na + és Cl- előjelével ellentétes előjellel. Az alulról felfelé szivárgó víz tehát csökkenti az e területen amúgy is jelentéktelen arzénkoncentrációt. A mélyebb vizek felfelé szivárgását a Na + és Clkoncentráción kívül a vizek szervesanyag-tartalma is bizonyítja (Varsányi, Bertalan Balogi, 1985). 4. Összefoglalás Összefoglalva megállapítható, hogy a többváltozós statisztikai módszerek alkalmazása elősegíti az egy-egy területre vonatkozó ismeretek elmélyítését, bővítését. A vízkémiai adatok ilyen módszerekkel történő feldolgozásával pontosan elkülöníthetők az azonos vízminőségű és ennek megfelelően azonos vízföldtani adottságú kisebb területegységek és meghatározhatók az egyes területeken érvényesülő, a víz kémiai jellegét befolyásoló tényezők. IRODALOM Barcelona, M. J. (1980): Dissolved organic carbon and volatile fatty acids in marine sediment pore waters. Geochim. Cosmochim. Acta, 1977—1984. 44. Casagrande, D. J., K. Gronk, N. Sutton (1980): The distribution of sulfur and organic matter in various fractions of peat: origins of sulfur in coal. Geochim. Cosmochim. Acta, 44. 25—32. Erdélyi Mihály (1964): Tracing of the subsurface structure and fault lines on sedimentary lowlands by using indirect geological methods. Acta Geologica, Tom. VIII. fasc. 1—4. Erdélyi M. (1979): A Magyar Medence hidrodinamikája, VITUKI Közlemények 18, Budapest. Jeneyné Jambrik B. (1981): Az újkígyósi vízműtelep geohidrológiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 8, 371—381. Le Maitre, B. W. (1982): Numerical petrology. Deve-
