Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
6. szám - Heinz Schiller: A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája
312 "HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1906. 66. ÉVF., 6. SZAM lyamat éghajlati tényezőivel együtt, a vízjárás leírására és jellemzésére használják. Valamely folyó vízjárása ezen menetgörbék maximumainak és minimumainak számával, időpontjaival, valamint a menetgörbe legnagyobb és legkisebb értékének különbségével jól jellemezhető. Ha ehhez még megadjuk a havi középértékek ingadozási tartományainak a valószínűségeit is, tovább nő a menetgörbékkel való jellemzés kifejezőereje. Az 5. ábrán jól látható, hogy míg a Duna Inntorkolat fölötti szakaszán az alpesi és a középhegységi típusú vízjárás kb. egyenlő súllyal érvényesül, ez a vízjárás az Inn és a többi alpesi mellékfolyó betorkollásának hatására szinte teljesen alpesi jellegűvé válik. Az ábrából többek között az is leolvasható, hogy a menetgörbék maximumainak és minimumainak aránya az Inn Passau-Ingling szelvényében 3,5 : 1, a Duna Wien-Nußdorf szelvényében pedig 2,1 : 1. A Nyugati Kárpátokból érkező hozzáfolyások, tavaszi vízhozam-maximumaikkal, csak elnyújtják a Duna-vízhozamok nyári maximumait és a december-januári téli minimumokat októberjanuárra hosszabbítják meg. A Duna vízjárását jelentősen csak a Száva és a Tisza betorkollása változtatja meg. Ennek következtében a nyári (júniusi) vízhozam-maximum tavaszra (áprilisramájusra), a minimum viszont télről őszre (szeptemberre-októberre) tevődik át. Minthogy a Száva alatt betorkolló valamennyi mellékfolyónak hasonló a vízjárása, ez a Duna Fekete-tengeri torkolatáig megmarad, miközben a maximum és minimum aránya kismértékben (1,9 : 1-ről 2,2 : l-re) nő. 4.5 Árvízi viszonyok Az árvizek az egész Duna-medencében vagy a nyári záporok, vagy pedig az esővel kísért hóolvadás következtében alakulnak ki; az utóbbi esetben a talaj többé vagy kevésbé fagyott és vízzel telített állapotban van. Egyes régiókban, elsősorban a Duna-medence déli, földközi-tengeri hatás alatt álló részeiben (pl. a Száva és a Velika Morava vízgyűjtőjében) ezekhez még egy őszi záporos időszak is járul (v. ö. az 5. ábrával). Az árvízi események lezajlása a Duna 2850 km hosszú folyása mentén eléggé változatos (6. ábra). A felső szakasz egy-egy hatalmas árvize, mint pl. az 1954. évi, az alsó szakaszig jelentősen ellapulhat; másrészről a felső szakasz kis kezdeti árhullámai is nagy árvízzé fejlődhetnek a középső és alsó szakaszon (mint pl. 1970-ben). Ritkán ugyan, de olyan árvizek is előfordulhatnak, amelyek a Duna teljes hossza mentén jelentősek, mint pl. 1965-ben. A Duna teljes hossza mentén árvizet kiváltó időjárási helyzetek télen (főként télutón) és kora nyáron lehetségesek. Régebben a Duna mentén gyakran voltak jégtorlaszok és jégduzzasztások, amelyek nem egyszer nagy árvízi elöntéseket okoztak. Az ilyen jeges árvizek veszélyét a folyószabályozási munkák jelentősen csökkentették. ÁPR. I MA'j. I JÜN. I JÓL. I AUB. * jégtorlasz FEBR. | MÁRC. I fi! PR I MÁJ. | JON. 1 JÚL. i 6. ábra. Az 1956. és az 1965. évi árhullám levonulása a Dunán
