Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - Heinz Schiller: A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája

306 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. ÉVF., 4—5. SZÁM — Az együttműködésben az NSZK-t képviselő Bajor Vízgazdálkodási Hivatal a Monográfia szerkesztési munkáit vállalta magára, beleértve a legtöbb szövegtervezet alapos átdolgozását, valamint a Monográfia német nyelvű változatának nyomdai előállítását. — A Szovjetunió az orosz nyelvű változat elkészítését és kinyomtatását végzi. A Monográfia 1986 végén megjelent német nyelvű változatának 2. ós 3. részében található táblázatok és térképek úgy készültek, hogy az orosz nyelvú változat mellékleteiként is felhasználhatók legyenek. Ezen kívül még azt is tervezik, hogy az UNESCO támogatásával a Monográfia rövidített, ún. „reprezentatív", négynyelvű (angol, francia, német, orosz) változata is megjelenik, amelyet a pozsonyi koordinátor (VTJVH) gondoz. 2. Természeti-földrajzi viszonyok A Duna Európa egyetlen olyan nagy folyama, amely nyugatról kelet felé haladva, nagy távolságot és nagyon változatos tájakat szel át (1. ábra). Vízgyűjtőjén a magashegységi gleccserektől a forrónyarú síkságokig sokféle tájtípus megtalálható. A Duna vízgyűjtőjét mindenekelőtt Európa legfiatalabb tektonikai alakulatai: az Alpok, a Kárpátok, valamint a hozzájuk csatlakozó Dinári hegység és a Balkán hegység (Stara Planina) alakítják és tagolják. A Duna vízgyűjtője és folyása három fő szakaszra osztható (Kresser, Lászlóffy, 1964): A felső Duna-medence a fekete-erdői forrásoktól a Porta Hungarica-ig terjed, ahol a Duna az Alpok és a Kárpátok egymáshoz érő előhegyeit töri át. A Dunától délre az Alpok terülnek el hegylábi területeikkel; a folyó forrásvidéke és a tőle északra lévő terület viszont főként a földtörténeti őskorban keletkezett középhegységekből áll. A Duna-medence középső része a Porta Hungarica-tói a Déli Kárpátok és a Balkán-hegység egyik nyúlványa közötti hatalmas áttörési szakaszig, a Vaskapuig terjed. Ezt a medencerészt északon és keleten a Kárpátok íve, nyugaton az Alpok, délen pedig a Dinári-hegység határolja. E hegyek és hegylábak övezte zárt területen belül található az Erdélyi-medence és a Pannon-medence. A Vaskapu és a fekete-tengeri torkolat közötti alsó Duna-medence jórészt a Román és Bolgár Alföldből, valamint a Déli Kárpátok és a Balkán hegység (Stara Planina) hozzájuk csatlakozó hegyvonulataiból áll. Északkeleti részét a Keleti Kárpátok ós a Besszarábiai Fennsík közötti Szeret- és Prut-vízgyűjtő alkotja. Éghajlati szempontból a Duna-medence a FelsőDuna erős atlanti hatások alatt álló nyugati régióitól a keleti, kontinentális, keménytelű éghajlati övezetig terjed. Déli részén, különösen a Dráva és Száva vidékén, még földközi-tengeri éghajlati hatások is érvényesülnek. Ezen a nagytérségi hatásrendszeren belül a hegyvonulatok adta természetes tér-tagolódás, az éghajlati elemek magasságtól való függése, valamint a szélárnyék- és kitettségi hatások a helyi mezoki ímák további tarka sokféleségét idézik elő. A Duna-medence egyes régióinak lefolyási folyamatait elsősorban a következő tényezők határozzák meg: — az évi csapadék összege, amely a magashegységekben helyenként 1300 mm-t is meghaladó 1. ábra. A Duna-vízgyűjtő áttekintő helyszínrajza a kiválasztott vízmérce-szelvényekkel