Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
6. szám - Heinz Schiller: A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája
SCHILLE f? , H.: A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája 307 értékektől a torkolati szakasz környékén 400 mm alatti értékéig változik, valamint a csapadék éven belüli eloszlása, —- a hóolvadás éghajlattól és magasságtól függő, s ezért helyről helyre változó időszakai, — az egyes régiók retenció-képessége, amely elsősorban a talajtípustól,! továbbá a tavaktól és a tereplejtéstől függ. Magának a Dunának a vízjárása aztán részvízgyűjtői egymástól eltérő, egymásra halmozódó vízjárásainak eredőjeként jön létre. A vízhálózat-sűrűség (km vízfolyáshossz/km 2 vízgyűjtőterület) elsősorban a domborzattól, de amellett a talajfajtától és a fajlagos lefolyás értékétől is függ. Értéke a Duna-medence hegyvidéki részein 3—5 km/km 2, mintegy 1 km/km 2 a hegylábi területeken és 0,1—0,3 km/km 2 a lapos és lefolyásban szegény síkságokon. Folyó-morfológiai szempontból a Felső-Duna erősen hordalékos, nagy (0,8% o és 0,4% o közötti) mederlejtÓ3Ű folyó. A Pannon-medencében való belépésekor hordalékának nagy részét a Pozsony és Komárom közötti hatalmas hordalékkúpon elveszti. A Budapest környékéig 0,07% o-re csökkenő lejtés következtében további hordalékot rak le és elágazásokat, szigeteket alkot. Innen kezdve a Duna, a Vaskapu környéki kb. 120 km hosszú zuhatagos szakasz kivételével, tipikus síksági folyóvá válik (lejtése 0,07% o és 0,04% o között változik). Jelentős hordalékszállításához elsősorban a Száva és a Tisza járul hozzá. 3. Vízépítés és vízgazdálkodás a Duna-medencében A vízépítésnek a Duna-medencében nagy hagyományai vannak. A Duna és kb. 120 mellékfolyójának igen sok szakaszát már régen szabályozták. Mindenekelőtt a Duna mentén védték meg az elöntésektől fenyegetett ártereket árvízvédelmi töltések építésével. Számos vízlépcső, amelyek zöme az utóbbi 30—40 évben létesült, az energiatermelés mellett az árvízvédelmet is szolgálja. A Duna vízgyűjtőjén jelenleg mintegy 7,5-10 u m 3 összesített hasznos térfogatú mesterséges víztározó található, amelyeknek zömét az utóbbi 20—30 évben építették. Főként a Duna-medence középső és alsó részében állandóan nő a mesterségesen öntözött mezőgazdasági terület, ami nagy vízmennyiségeket vesz igénybe. Egyes részeken már a nagytérségi vízgazdálkodás is megvalósult. Mindezek a beavatkozások fokozódó mórtékben megváltoztatják a természetes lefolyási viszonyokat. A Monográfia összeállítóinak azonban arra kellett szorítkozniok, hogy az olvasót, általános leírás keretében, a legfontosabb beavatkozásokról tájékoztassák. 4. A Duna és fontosabb mellékfolyóinak vízjárása 4.1 A vízmércék és az észlelési időszak kiválasztása A vízrajzi észleléseknek a Duna-medencében már hosszú történetük van. A legrégebbi rendszeres meteorológiai észlelések 1781-ben kezdődtek (Hohenpeißenberg Bajorországban, Brünn, Buda2. ábra. Évi legnagyobb, közepes és legkisebb vízállások négy dunai vízmérce-szelvényben
