Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
4-5. szám - Könyvek
KÖNYV 303 must, az üledékdinamizmust, a tavi üledékkifejlődés vízszintes és függőleges irányú kifejlődését, a különböző üledéktípusokat, az üledék fizikai és kémiai tulajdonságait, a különböző hőmérsékletű tavakat, valamint a biológiai tartalmukat ós a szennyeződések leírását tartják fő célnak. A könyv tíz fő fejezetre tagolódik. A bevezető fejezetet követően a második fejezet a tavak és üledékeik osztályozását tárgyalja. A tavakat keletkezésük szerint csoportosítják, és 11 fő típust különítenek el: tektonikus, vulkáni eredetű, földcsuszamlás által kialakított, glaciális, kioldásos (karbonát, gipsz, só kőzeteken kialakuló tavak), folyóvízi, eolikus, tengerpartmenti, élő szervezetek által kialakított (hód, korall, növényzet által elgátolt tavak), antropogén-mesterséges és mateorikus tavak. A tavak trofizmusa alapján megkülönböztetnek oligotrofikus, eutrofikus és disztrofikus tavakat, az üledék keletkezése szerint litogén (törmelékes kőzettípusú), kémiai kicsapódású és biogén üledéktípusokat. A harmadik fejezet a mintavétel módszertanát tárgyalja. Ezen belül az üledék pórusvizónek mintavételéről szóló részt különösen érdekesnek tartjuk. A negyedik fejezet a fizikai és kémiai üledékparaméterekkel foglalkozik, pl. az üledék víztartalmával, szervesanyag tartalmával, a sűrűséggel, az üledék szemcseméretével, kémiai összetételével, a tóiiledék ásványaival (az allogén, az endogén és az autigón ásványokkal), valamint a nehézfém-tartalmukkal. Az ötödik fejezet a biológiai paramétereket ismerteti és a különböző élő szervezetek tavakra kifejtett hatását mutatja be. A hatodik fejezet az üledékképződésben a tóvíz dinamizmusának szerepét írja le a folyó, a szól, és a hullámzás hatását fejti ki. A hetedik fejezet a tófenék dinamizmusát tárgyalja, a felhalmozódást, a szállítást és az eróziót, külön kitérve a tófenék morfológiájára és így a lejtőüledék (turbidit) fontosságára. A nyolcadik fejezet a tóiiledék rétegzési formáit és kormeghatározási módszereit ismerteti. A kilencedik fejezet a tóiiledék újra feloldódására mutat be példát, a foszfot mobilizációját követi végig. A tizedik fejezet az üledék és a vízszennyeződések kérdését veszi sorra. A könyv utószava után példaként BASIC nyelven programot ad a biotranszport, a rétegkifejlődés és az üledékkompakció számítására. Végül a könyv bő irodalomjegyzékkel és tárgymutatóval zárul. A munka minden tóval és környezetvédelemmel foglalkozó kutató számára messzemenően ajánlható. Dr. Molnár Béla Dr. Wisnovszky Iván: Belterületi -települési- vízrendezés műveinek hidrológiai és hidraulikai méretezése VMGT—146 VGI Budapest 1984. 132 oldal A csapadékvizek elvezetésének rendszere szinte egyidős a településekkel. Az ezen a téren mutatkozó elmaradottság egyre szembetűnőbb. A települési vízrendezés megoldásának tudományos megalapozása nagyívű pályán halad és kiterjed a hidrológia, hidraulika minden területére ami a településekkel kapcsolatos. A települések csapadék-csatornázásáról gyűjtött ismereteit a szerző 1978-ban ismertette a VMGT-96 kötetében. A most ismertetésre kerülő VMGT méltó folytatása a korábbinak. A településekre hulló csapadékvíz elvezetése, a fölös talajvíz lecsapolása módszereinek fejlesztése, a tisztított szennyvizet befogadó vízzel kapcsolatos mérnöki tervezés gyorsan fejlődő eljárásai szükségessé tették a települési vízrendezés eredményeinek összegyűjtését. A szerző részletesen ismerteti fő fejezetekben: — a település hidrológiai környezetét, — a csapadékvíz elvezető közműveket, -— a települések alatti fölös talajvíz lecsapolását és — a településen áthúzódó vízfolyás rendezésének hidrológiai és hidraulikai előkészítését. Ezzel a települési vízrendezés szakterület alapjait és fejlesztési lehetőségeit teremti meg. A téma időszerűségéből következően 1985-től a mérnökképzésben is tantárgyként szerepel a vízépítő mérnököknél. Nem lenne teljes a kép, ha nem adnánk számot nemzetközi eredményekről. A települési vízrendezésről az első világkonferenciát 1978-ban Angliában rendezték meg. A települési vízrendezéssel foglalkozó munkacsoport azóta a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség egyik szekciója lett és 1981-ben USA-ban a második, 1984-ben Svédországban a harmadik világkonferenciát szervezték ill. tartották meg. A települési vízrendezés szerteágazó problémakörét tartalmazó tanulmányt a tervező, fejlesztő szakemberek jól hasznosíthatják a települési vízrendezés gazdaságos, hatékony megoldásainak kialakításában. Szabóné Zemenszky Ildikó Ungureanu, Andrei—Ungureanu, Maria: A Temesköz (és az aradi síkság) talajvizének minősége öntözési szempontból. (Aprecieri asupra calitatii apelor freatice din Gimpia Banatului in vederea utilizarii lor la irigatii) '. Hidrotechnica, Bukarest 1985. 4. 97—103 old. A vizsgált terület — amely a Temesköz síkvidéki részére ós az aradi síkságra terjedt ki — felszínközeli talajvizei mennyiségi és minőségi szempontból változatos felépítésűek. Rétegről-rétegre, kőzetről-kőzetre, geomorfológiai adottságokról adottságra más és más viszonyok uralkodnak. A cikkíró 576 vízföldtani fúrásból 2500 vízmintát vettek és elemeztek. A vizsgált terület éghajlati viszonyai és talajadottságai mindenképpen indokolják az öntözést, amelynek lehetőségei jelenleg egyáltalában nem kihasználtak. Viszont, olyan területegységek is jócskán akadnak, ahol az öntözés legcélszerűbb módja a talajvizek felhasználása. Az a feltárás, amit a cikkírók elvégeztek, részletesebben is megmutatja, hol alkalmasak és hol nem alkalmasak vegyi összetételüknél fogva a talajvizek az öntözéses felhasználásra. Ezt a cikkhez mellékelt térképi ábrázolásokon is követhetjük. Ami szintén fontos — bár a cikk elsődlegesen a kémiai minősítés nyomán teszi meg javaslatait — ez a kitermelhető vízmennyiség. A szerzők valamivel kevesebb, mint 100 m 3/nap-ra teszik a fúrásonkénti fajlagos vízhozam értékét — ami kétműszakos üzemet feltételezve nem több, mint 100 1/p-es, erősen kerekített érték fúrásonként. Megállapítják azonban, hogy egyes kisebb, jól elhatárolható területegységeken ennek az értéknek 5—10-szerese is előfordul. Ilyen terület az aradi alföld számos pontja, a lugosi alföld, a Maros-Aranka sáv, a Sándorlak—Peszek—Varjas közti sáv és Temesvár délnyugati pereme, a Temes árterület egyes részeivel. Községeket illetően Máriaföld, Nagyőszi, Lovrin, Ság, Szentandrás, Pécska, Nagypereg, Szentanna és Arad gazdaságai alkalmazták sikerrel a talajvízből való öntözést. További fejlesztést a eikk az itt említett helyek közelében javasol. Boga Tamás László Malai, Marius—Ovrigenco, loan: A Sebes-Körös fejlesztésének programja az ÍClesd és Fugyivásárhely közti szakaszon. (Amenajare a riului Crisul Bepede pe sectorul Alesd—Fxigliiu). Hidroteelniiea, Bukarest, 1985. 9. 270—272. o. A Sebes-Körös vízerőhasznosítására fejlesztési programot hagytak jóvá, s ennek alapján megkezdték Lugas, Telegd, Szakadát és Fugyivásárhely mellett vízerőtelepek építését, 55,2 MW összes beépített teljesítményre. Az üzembehelyezést az 1986—87 évekre tervezik. A vízerőtelepekkel érintett folyószakasz 30 km hoszszú. A szakasz kiválasztásában szerepet játszott a mellékvízfolyások helye is. A következő vízfolyások torkollnak ide: a Székelyjó vízfolyás (melynek vizét