Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Könyvek

302 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. ÉVF., 4—5. SZÁM Könyv Dr. Teresa Mrozinska: Chlorophyta VI. Oedogoniophyceae: Oedogoniales. Süsswasserflora von Mitteleuropa. Szerkesztették: //. Etil, J. Gerloff, II. Heynig. VEB Gustav Fischer Verlag Jena, 1985. 624 oldalon 1000 ábrával. Ára 125 M. Az A. Pascher alapította Süss Wasserflora von Mitteleuropa határozókönyv sorozat újabb, teljesen korszerű kiadása az említett kiváló szerkesztők, kuttók közreműködésével lát rendszeresen napvilágot. A tudomány haladását mutatja, hogy A. Pascher idejében a jelenlegihez viszonyítva csupán vékony füzetecskét alkotott a határozókönyvben fölvett, 3 genushoz tartozó 593 faj, nem szólva a fajalatti taxonokról és a bizonytalan helyzetű algákról. A 24 kötetre tervezett nagy mű 14. kötetekónt kaptuk kézhez ezt a kitűnő összefogalást. A tárgyalt 3 nemzetség közül az Oedogoniumokhoz 465 jól meghatározható faj 43—488 oldalakon található; az Oedocladiumokhoz 15 faj 488—497. oldalakon; a Bulbochaete genusba tartozó 113 faj a 497—590 oldalakon kapott helyet. A fajok fölsorolását bemutató rész előtt általános ismertetőt találunk. Itt olvashatunk az Oedogoniales rend jellemző tulajdonságairól, sejtfölépítésükről, szaporodásukról, a szaporodási fázisok időbeli megjelenéséről az Oedogoniumoknál és a Bulbochaetéknál, a gyűjtési eljárásokról ós tartósításukról. A meghatározó rósz nem csupán a Közép Európában eddig észlelt fajokról ad liírt, hanem kitekint messzibb területekre is. Tájékozódhatunk az ökológisi, biológiai, földrajzi jellegzetességeikről, elterjedésükről. A könyvet 15 oldalnyi irodalomjegyzék ós 17 oldalra terjedő mutató teszi teljessé. A kiváló képességű, nagy szorgalmú Szerző hatalmas munkát végzett, midőn összeállította, kritikailag földolgozta ezt az igen nehéz algarendet. A szerkesztők nemkülönben teljes szakértelmükkel hozzájárultak e nehéz összeállítás elkészítéséhez. Külön kiemelendő a megértést, határozást szolgáló kereken 1000 tusrajz Nagyon megkönnyíti mindazok munkáját, akik számá ra ez a határozókönyv valóban nélkülözhetetlen: algo lógusok limnológusok, botanikusok, biológusok öko lógusok, vízminőségvizsgálók, oktatók, hallgatók. Az elmélet és a gyakorlat szakemberei egyaránt hálásak lehetnek a Szerzőnek, a Szerkesztőknek ós a Kiadók nak! Dr. h. c. Dr. Hortobágyi Tibor Claude E. Shannon—

Warren Weaver: A kommunikáció malemaiikai elmélete — az információelmélet születése és távlatai. (The mathematical theory of communication.7 Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár kiadása, 1986., Budapest. Az 11)49. évi eredeti kiadás 1972. évi bővített változata; 184 old., A/5 form., 6 ábra. Ez a mű egy új elmélet születési bizonyítványa, a tudománytörténet maradandó értékű mérföldköve. Bár az eredeti alkotás 1949-ben jelent meg, szemléletmódjával, kérdésfelvetéseivel máig megőrizte időszerűségét. Kár, hogy a magyar olvasó csak 37 év után ismerkedhet meg saját anyanyelvén ezzel a művel. Az elmélet nemcsak a hírközlés matematikai elmélete iránt érdeklődőknek szól, hanem az informatika és az információgazdálkodás általánosabb kérdéseivel foglalkozó szervező mérnököknek, a nyelvészeknek, vagy szociológusoknak, azoknak, akik az „információ" fogalmát szakmájukban hasznosíthatják. A két szerző a könyv két külön részét írta. Warren Weaver a hírközlés matematikai elméletéhez dolgozott ki „újabb" adalékokat, míg Claude E. Shannon magát a hírközlés matematikai elméletét fejti ki. Nem kevésbé érdekes Füzeséry András és Nagy Ferenc utószava. Az „információ" olyan alapvető fogalom, mint az „anyag", vagy az „energia". A második világháború időszakában több oldalról is közelítették ezt a fogalmat olyan tudósok, mint Gábor Dénes, Neumann János, Claude Shannon vagy Norbert listener Heinz Zemanek már a játékelmélet, átvitelelmélet, a becslési- és kódolási elmélet, a számítógép-elmélet, a vezérléselmélet és a fizikai megismerés elmélete által átfogott tudományterületeket egyesíthette „információelmélet" néven, már az 50-es évek elején. Egy elmélet legszebb sorsa, ha maga után mutat utat olyan többet felölelő elmélethez, amelyben ő maga, mint határeset él tovább. Az információ-továbbítás eredeti elmélete pl. ma az információ gazdálkodás mérnöki tudományához mutat utat. Shannon az információmennyiség matematikai fogalmának megalkotását helyezte előtérbe. Ebben tudatosan figyelmen kívül hagyjuk az információ jelentését. Warren Weaver ezen túlmenően már szinteket állapít meg, amelynek célja, hogy az elmélet a gondolkodás kérdéseit is átfogja. Itt már számításba jön az „orgware", mint rendszerszervezés fogalomkörébe tartozó „hardware", „software" és „manware" problémarendszer is. Régebben a hardware problémái kötötték le a figyelmet, ma elsősorban a software kérdései, de egyre inkább az „emberi tényező", a manware kérdései válnak leginkább fontossá. A fejlesztési program része a gépies agymunka gépesítése, automatizálása és ezzel az alkotó elme felszabadítása, humanizálása. A nyelvrendszer összekapcsolja a gépi nyelvet, az emberi agy nyelvét és az e nyelvek közti nyelveket. A kiadó azt várja, hogy a magyar kiadás is hozzájárul az elmélet gondolatébresztő jellegéhez. Reméljük, szűkebb szakmánk területén is igaza lesz. Dr. Vágás István Ilakanson, L.—Jansson, M.: Principles of Lake Sedimeiitologv (^4 tószedinetológia alapjai) SpringerVerlag Berlin Heidelberg, Netv York, Tokyo, 1983. 316. oldal 187 ábra. A szerzők a Svéd Nemzeti Környezetvédelmi Tanács Uppsalai Vízminőségi Laboratóriumának ós az Uppsalai Egyetem Limnológiai Intézetének munkatársai. A szakemberek az előszóban hangsúlyozzák, hogy az általános szedirnentológiai munkák, mint pl. Leeder (1982) Sedimentology, Friedman ós Sanders (1978) Principles of Sedimentology, Reineck és Singh (1975) Depositional Sedimentary Environments, Allen (1971) Physical Processes of Sedimentation vagy Krumbein és Sloss (1963) Stratigraphy and Sedimentation c. munkái a tavak szedimentációs folyamataival szorosan a geológiai nézőpontból és csak relatíve nagyon röviden foglalkoznak. Limnológiai, hidrológiai és környezetvédelmi szempontból ez azonban nem elégséges, ezért a könyv szerzői úgy gondolják, hogy ezzel a munkájukkal a tavak szedimentológiájában hiányt pótolnak. A geológiai nézőpont helyett inkább a tavak szedirnentológiai folyamataival, a tókörnyezet kérdéseivel és a tavak termékeivel összefüggő tóökológiai kérdésekkel foglalkoznak. A könyv tartalma tehát interdiszciplinális munka. Az üledékképződés arányát, a fenékdinamiz-