Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Dobos Irma: A polihisztor Bél Mátyás emlékezete

292 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM szetételén túlmenően a foglalkozások megoszlását, a szokásokat, az egészségügyi vonatkozásokat peel ig a víz minőségével és a levegő tisztaságával kapcsolatban elemzi. A legtisztább magyar népcsoportot a Csallóközben véli felfedezni. Megállapítását 1936-ban az antropológiai vizsgálatok is igazolták. Nem véletlen, hogy Bél Mátyást elsősorban legnagyobb művén keresztül ismerjük, ami természetes is, hiszen mint földrajztudós ebben alkotott rendkívülit és maradandót. Sok támadás érte azért, hogy a Notitiút önálló munkájának tekintette, holott többen is bedolgoztak egyegv rósz kimunkálásában. Ezt ő soha nem tagadta, de le is írta 1818. október 20-án kelt levelében lipcsei barátjának, hogy nagy ós nehéz tervének megvalósításához személye kevés, ezért minél több olyan szakértőt keres, aki kész ebben az új Magyarország leírásában részt venni. 3. Az utókor tisztelete Az 1735-ben megjelent Notitia első kötetét még négy követte. Bél Mátyás korai halála megakadályozta a többi kézirat kiadását. A több ezer oldalt is kitevő — időközben szétszóródott — latin nyelvű anyag összegyűjtése, fordítása és közreadása ma már mind nagyobb gondot jelent. Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy egy-egy évfordulóra valami keveset mindig hozzátettünk az elődökéhez, de ahhoz, hogy valóban teljes képet kapjunk a sok tudományágban otthonosan mozgó polihisztorról, még nagyon sok lenne a tennivalónk. Vitathatatlan, hogy a közreadást nagyban gátolta a terjengős, barokkos stílus, és még a latin nyelvben járatosokat is visszatartja a fordítástól. Igazi értékelést természetesen csak a teljes kézirat kiadása után lehet adni arról a „hungarusról", akinek életét az a cél vezérelte, hogy egyrészt bemutassa Hungáriát, másrészt alapot adjon az új Magyarország felépítéséhez. A kivételes személyiség hatalmas életművét csak a 19. században elevenítik fel történészeink, eredeti műveinek közreadása pedig e századra esik. Ezt a sort 1936-ban a Csepel-sziget és Budafok, majd a Balaton vidékének ismertetése vezeti be. A kéziratok feldolgozásának nagyobb lendületet a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának 1956-ban hozott döntése adott. Ennek nyomán főként szemelvényes, sokszor nem az egykori közigazgatási rendszert követve, viszonylag sok megye anyagát fordították le a megyei levéltárak és múzeumok. Elsőként 1957-ben Esztergom, majd Heves, Pest, Csongrád és Csanád, Vas, Szabolcs, Bihar, Bács-Bodrog és Zemplén megye kéziratos, Pest-Pilis-Solt és Moson vármegye nyomtatásban megjelent leírásáról készült a ma emberének is élvezhető magyar nyelvű kiadvány. Az egyik legteljesebb fordítást 1985-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadásában Pestváros leírásac. kötet adja. Az ugyancsak kéziratos Tractatus de re rustica Hungarorum-\)ó\ először Lukács Károly 1941-ben, majd Deák András fordított részletet, megismertetve a magyarországi halakat és halászatukat. Az utóbbi kiadvány érdeme, hogy korabeli illusztrációkkal teszi színessé a kifogástalan stílusban visszaadott eredeti szöveget (Deák, 1984). Közel egyidőben jelent meg két olyan kiadvány, amely a sokoldalú Bél Mátyást kívánja bemutatni, főként nyomtatásban megjelent kisebb terjedelmű munkáin keresztül. Az egyikből megismerhetjük a tervezett Notitia életre hívásának indoklását, a történelmi forrásmunkákról készült összeállítás (Adparatus) előszavát, Pozsony és Nógrád megye leírásából néhány részletet, valamint Nagyszombat, Besztercebánya és Ocsova ismertetését. Élvezetes olvasmányt nyújt több nyelvészeti tárgyú munkájának előszava ás a Pozsonyban felállításra javasolt tudóstársaság tervezete (Tarnai, 1984). A másik kötet az ország népének 1730 körüli életébe, gazdálkodási módjaiba, a termelt szőlőés borfajtákba ad betekintést. Mindez kiegészül a magyarok öltözködését és szokásait, valamint a gabona értékesítési gondjait bemutató tanulmány fordításával (

Wellmann, 1984). A kutatók munkáját a jövőben nagymértékben elősegíti a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának az a 299 oldalas kiadványa, amely a kéziratos hagyaték katalógusát tartalmazza (Szelestei, 1984). Az utóbbi néhány évtized gazdag kiadványait jól kiegészítette az 1984-ben először rendezett emlékkiállítás a siófoki Heszódes József Múzeumban azzal a céllal, hogy ismét tiszta fényben ragyogjon ennek a kiváló polihisztornak minden erénye ós alkotása. Eddigi ismereteink szerint több mint hat tudományágban alkotott maradandót Bél Mátyás, aki soknyelvűségével, sokoldalúságával a polihisztorok legtisztább képviselője. Megtanít életén és munkáján keresztül hazaszeretetre, az eltérő nyelvet beszélők egymás mellett élésére, a múlt tiszteletére és a jövő építésének nagyszerűségére. 4. összefoglalás A 18. század első felének legjelentősebb, nemzetközi hírű magyar tudósa Bél Mátyás. Életművének történeti értéke ma még nem teljesen ismert, de így is a magyarországi tudománytörténetben megkülönböztetett helyet foglal el. A középiskolai oktatásban, mint tanár számos újítást vezet be. Latin, német és magyar nyelvkönyvet ír, kötelezővé teszi a földrajz és a történelem tanítását, a tábla és a térkép használatát. Mint tudós a nyelvtörténettől a néprajzig, a történelemtől a földrajzig több mint 6 tudományágban alkotott maradandót. Legnagyobb munkája a Notitia és az azt kísérő Ad.paratns volt. Többkötetes kiadványban Hungarian történeti, földrajzi és politikai leírását tervezte. Előkészítő tervek és javaslatok után nagy vállalkozása a vármegyék leírásában (Notitiában) valósult meg. Tudományszervezői és szerkesztői munkája kutatócsoport életre hívásával előremutató és korszerű volt. A sok nehézség leküzdése ellenére a Notitia négy teljes és egy részkötete jelent meg nyomtatásban, amelynek gazdag, sokszínű anyaga csodálatba ejti a mai kutatót is. A földrajzi leírások