Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Dobos Irma: A polihisztor Bél Mátyás emlékezete

DOBOS I.: A pelüiisztor Bél Mátyás 291 lem-tanításban és az irodalomtörténet-írásban már ekkor élenjártak (Marton, 1982). Haliéból a kor haladó tudományával felvértezve tért haza Besztercebányára, ahol 1708-ban átvette a gimnázium aligazgatóságát. Később Pozsonyba került, s mindkét helyen megvalósította és tovább fejlesztette Francke Hermann Ágost számos oktatási reformját. Pedagógiájában a pietista hatás érvényesült, amikor azt a célt tűzte ki, hogy a tanuló ne otthon, hanem az iskolában tanuljon. Bevezette a történelem és a földrajz rendszeres oktatását, a tábla és a térkép használatát, tankönyveket íratott és azonos korú tanulókból szervezte meg az osztályokat. Szükségesnek tartotta, hogy a pedagógus mindig készüljön az órára és az iskolafenntartók pedig ellenőrizzék az oktatást. Oktatómunkája közben írt nyelvtankönyveinek célkitűzései jól tükrözik az oktatás hiányosságát, a megoldásra váró feladatokat ós szemléletváltozását, így latin nyelvtanával a hivatalos nyelv tanulásának megkönnyítését kívánta elősegíteni, mivel szerinte a hiányos nyelvismeretet elsősorban a „visszás oktatásnak" kell tulajdonítani. Német nyelvtanával először a nem németeket akarta helyes németségre tanítani, később azonban a negyedik kiadást már magasabb cél — a német-magyar kapcsolatok ápolása — érdekébe kívánta állítani. Az osztrák-magyar jó viszony kialakításának jegyében született magyar nyelvtana. A soknemzetiségű országban élő Bél Mátyás különösen behatóan foglalkozott a magyarsággal, így a magyar nyelv eredetével, a régi írással, a nyelv történetével, a nép életével, példabeszédekkel és tájszólásokkal. A múlt értékeit behatóan tanulmányozta és közülük néhányat átmentett az utókor számára. Ezek közé tartozik Anonymus Gesta Hungaroruma és Oláh Miklós Hungaria c. műve. Az oktatás nagy lekötöttséget jelentett számára és tudományos ambícióit igazán csak akkor tudta kifejteni, amikor 1719-ben az oktatást a lelkészi munkával cseréli fel. Még Besztercebányán tanít, amikor megjelenik első földrajzi munkája Compendium geographicum címen (1713), amelyet később németre (

Kurze Einleitung zur geographischen Kenntnis von Ungarn) is lefordított. Valójában nem volt vele megelégedve és ekkor határozta el, hogy megindítja a gyűjtőmunkát egy részletes országleírás előkészítéséhez. Ez már különleges felkészültséget és kitűnő szervezőkészséget igényelt, amellyel Bél Mátyás tökéletesen rendelkezett. Ezt bizonyította az 1721-ben elindított és szerkesztett, az ország első hazai latin nyelvű, rendszeresen megjelenő hírlapja, a Nova Posoniensia. Nagy művének megírását az ország akkori társadalmi, gazdasági helyzete is elősegítette. A török uralom megszűnésével tudni kellett, hogy az újjáépítéshez mi maradt meg, fel kellett tárni, hogy hol van mocsár, hol van termőföld, milyen lakosság él az ország területén. Miután a megoldásra váró feladatokat legtisztábban Bél Mátyás látta, ezért nem véletlen, hogy ő fogott hozzá az elpusztult Hungaria területén a gazdasági élet megszervezéséhez alapot nyújtó sokrétű munka összeállításához. Mielőtt azonban megszervezné többkötetes művét, 1723-ban Szepes vármegye leírásával együtt közzéteszi tervezett vázlatát Hungáriáé antiquae et novae prodromus címen. Úgy tervezte, hogy az első részben az ország teljes történeti fejlődését, a másodikban vármegyénként a 18. századi állapotát írja le. Az első rész soha nem készült el, a második rész egyes kötetei 1735-től Notitia Hungáriáé novae historico geographica címen jelent meg. A két fejezetre osztott kötet első része a megye általános leírásán belül a hegy- és vízrajzot, a növény- és állatvilágot, a bányászatot, a közigazgatást, a mezőgazdaságot és a lakosságot, míg a második fejezet járásonként a várakat, a városokat és a falvakat veszi számba. Tárgyalásmódja leíró jellegű, de következetesen törekszik az összefüggések tisztázására, a jelenségek magyarázatára. Munkáiból sokat megtudhatunk a felszíni vízfolyások eredetéről, kiterjedéséről, a források jellegéről ós a víz hasznosításáról. Nagy figyelmet szentel a lakosság ivóvízellátásának. Ott, ahol nehézséget okoz az ivóvízbeszerzés, javaslatot ad a kutak telepítési helyére. Különösen nagy lelkesedéssel írja le az ásvány- és gyógyforrásokat, így a parádiakat, a Balaton-környékieket és nem utolsósorban a hévízi forrást. A nagy műhöz felhasználta mind a hazai, mind a külföldi szakirodalmat, amelyre azután a rendkívüli teljesítményt igénylő országjáró megfigyelésekből származó adatokat építette. Tisztában volt vele, hogy a vállalt feladat meghaladja egy ember teljesítőképességét, ezért gyermekeiből, tanítványaiból, barátaiból, ismert szaktekintélyekből olyan kutatócsoportot hozott létre, amely az adatgyűjtésben, de a feldolgozásban is segítette. A megyékhez csatolt topográfiai térképek nagy része Mikoviny Sámuel kiváló mérnök munkája, s éppen ezért a kartográfia számára is felbecsülhetetlen értékű a Notitia minden kötete. A szöveg ugyan több helyen ellentmondásos, a térképek pedig csak viszonylagos pontossággal készültek, mégis minden korábbi hasonló munkát felülmúltak, s ez a mű mindkettőjüket nemzetközi hírűvé avatta. A Notitia követi a Hübner Johannes képviselte földrajzi irányzatot, amelynek az volt a célja, hogy az állami közigazgatás számára adatokat biztosítson. Ez a hübneri „államisme" olyan rendszertelen adathalmaz, amely számos határtudományt, mint a történelmet is túlméretezve tartalmazta. Bél Mátyás tárgyalásmódja viszont már olyan felépítést adott a vármegyék leírásának, amellyel túllépett a hübneri iskola keretein ós megvalósította annak Büsching A. F. nyomán elterjedt — szertelen enciklopédikus túlzásaitól mentes — fejlettebb változatát. Néha azért ő is megszegte a tervezett keretet, így például Pozsony vármegye helyett az I. kötetben csupán Pozsony várost több mint 600 oldalon tárgyalja, amelynek jelentős része ma nem a földrajz, hanem a történelem tárgykörébe tartozik. Leírásainál a tájat minden esetben nem önmagában, hanem a lakossággal együtt vizsgálja. Bár az 1715-ös és az 1720-as országos összeírás adatainak közlését a helytartótanács nem engedélyezte, ennek ellenére számszerű adatok nélkül is külön értéke a Notitiának, hogy az első forrásadatokat tartalmazza a 18. század első felének népességi viszonyairól. Vizsgálja a lakosság nemzetiségi ösz-