Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
4-5. szám - Barabás Imre–Kardos László–Krolopp Endre: A Cegléd-10/a jelzésű nagy átmérőjű vízkutató fúrás földtani és őslénytani értékelése
BAR ABÁ S I.—KORDOS L. —KROLOPP E.: A Cegléd — 10/a. fúrás 279 40 424446486642 m 44 m 46 m 48 m 50 m 68 in 36— 38 rri Macro- (1. fr.) és Micromammalia ind. (2. fr.) Arvicolidae ind. 1. I. fr. Microtus sp., 2. M. fr., 2. I. fr., Macromammalia ind. 1. fr. Arvicolidae ind., 1. I. fr. Microtus sp., L. M. fr., 4. I. fr., Macromammalia indet. 1. fr. Micromammalia ind., 1. fr. Lagurus sp., 1. M 3. fr., Arvicolidae ind., 4. I. fr. 2. egyéb fr. Pisces ind., 8. fr., Carassius sp. 5. fr. Anura indet., 2. fr., Microtus sp., I. M. fr., Myodes sp., 1. M. fr. Trogontherium sp., 1. phalanx, Macromaminalia ind., 17. fr., Micromammalia ind., 31. fr. 68— 70 ni Pisces ind., 6. fr., cf. Bufo sp., 1. fr. Soricidae ind., 1. ulna fr., Talpa sp., 1. phalanx, Desmana sp., 1. M. fr. és 1 vert. caud. Lagurus cf. pannonicus KORMOS 1. M. 3 kis Mimomys sp., M 2 fr., L M 3.: Trogontherium sp. 2. I. fr., 1. M. fr., Macromaminalia ind., 13. fr? Micromammalia ind. 4. fr. 70— 72 m Pisces ind., 1. fr.: Arvicolidae ind., 1. I. fr., 1. M. fr.: Macromammalia ind. 17. fr. 72— 74 in Talpa sp., 1. mts., Mimomys savini HINTON 1. M 1. fr.: Mimomys pusillus csop. 1. M 1: Arvicolidae ind., 9. fr., 5. M. fr., Macromammalia ind. 12. fr.: Micromammalia ind. 2. fr. 82— 84 m kis Mimomys sp. 1 M 1 fr.: Arvicolidae ind., 1. M» fr. 84— 86 m Pisces ind. 1. fr., Mimomys savini HINTON L. M 1. fr.: Arvicolidae ind. 1. M. fr.: Macromammalia ind., 1. fr. 86— 88 m Pisces ind. 1. fr., Arvicolidae ind., 2. I. fr. Macromammalia ind. 1. fr.: Micromammalia ind., 1. fr. 92— 94 in Pisces ind., 3. fr.: Macromammalia ind., 2. fr.: Micromammalia ind. 4. fr. 94— 96 ni Lagurus sp., 1. M. fr.: Arvicolidae ind. 1. I. fr., 1. M. fr: Macromammalia ind., 2. fr. Micromammalia ind. 5. fr. 96— 98 in Pisces ind., 4. fr.: Arvicolidae ind. 1. I. fr. Macromammalia ind. 3. fr.: Micromammalia ind. 7. fr. 98—100 m Mimomys pusillus csop. L. M 1.: Mimomys sp. 1. M. fr.: Macromammalia ind., 2. fr., Micromammalia ind., 4. fr. 100—102 ni Arvicolidae ind. 1. M. fr.: Micromammalia 2. fr. 106—108 in kis Mimomys sp. 1. M 3.: Microinamnialia ind., 1. fr. 112—114 m Microniaminalia ind. 1. fr. 120—122 m Anura ind., 3. fr.: Micromammalia ind. 2. fr. 138—140 m Micromammalia ind., 4. fr. 146—148 m Micromammalia 1. fr. 180—182 m Arvicolidae ind. 21.1. fr. ós M. fr. 182—184 in Macromammalia ind., 4. fr.: Micromammalia ind. 3. fr. 184—186 in Macromammalia ind., 5. fr. 194—196 m Micromammalia ind. 1. fr. 200—202 in Micromammalia ind., 2. fr. 264—266 ni Micromammalia ind. 1. fr. A minták biosztratigráfiai besorolása a néhány jellemző szintjelző alak jelenléte miatt több esetben lehetővé vált. Kretzoi M. 1972-ben [3] a kronotaxonok segítségével végzett rétegtani beosztás kulcsát is közölte, amely a néhány taxonos gerinces-anyag értékelésekor továbbra is helytálló. Első lépcsőben tehát, — a többi már publikált alföldi fúrásmintával való összehasonlíthatóság érdekében — ennek szellemében a Cegléd 10/a sz. fúráj rétegsorában az alábbi biosztratigráfiai besorolása lehet elvégezni: Alsó-Bihari — Alsó Utrechti: Az első gerincesadat 12—14 m között mutatkozik (Myodes sp.), amely az Alsó-Biharitólnapjainkig nyomon követhető. Hasonló a helyzet 48—50 m-ig, amikor a szórványos modern pockok mellett az Alsó-Biharitól az Utrechti közepéig (Subalyuk fázis) élt Lagurus nemzetség is kimutatható. Alsó- Bihari ( Betfiai): Az első, egyértelműen besorolást jelentő nemzetség a Trogontherium sp. 66—68 m között jelent meg. E mélységben kezdődik az a gerincesekben gazdag üledékköteg, amely a fenti alak mellett Mimomys savini-t kis Mimomyso&at (M. pusillus csop.). Lagurus pannonicus A, Desmana-t is tartalmaz 106—108 m-ig. Kretzoi M. 1972. évi állásfoglalása szerint a Mimomys savini együttes előfordulása a kis Mimomysokksú az AlsóBihari emelet legalsószintjére, aBetfiaira jellemző. A fiatalabb nagyharsányhegyi és templomhegyi szintben a Mimomys eavini mellett kis Mimomysok már nem fordulnak elő. Pre-Bihari (l): 108 m alatt már csak szórványos és értékelésre alkalmatlan csontmaradványok kerültek elő 264—266'm-ig. Innen a talpig gerincesadat nincs. Az utolsó Afiwomys-előfordulástól (106—108 m) valószínű, hogyPre-Bihari üledékekkel kell számolni, de erre vonatkozóan a gerincesadatok hiányosak. A Cegléd 10/a sz. fúrás egyes mintáiban felhalmozódott gerincesek segítségével mód nyílik ökológiai következtetések levonására. Feltűnő, hogy a csontmaradványok néhány méteres összletben dúsúlnak, majd meddő rétegsorok következnek. Ez a felhalmozódási mód fosszilizálódásiés élettérváltozást jelez. A leggazdagabb csontos minták 66—74 m között mutatkoztak, valamint 82—102 m között. A csontdúsulás a mintákban együtt járt a hal- és békamaradványok gyarapodásával. A nedves, mocsaras, pangó vizes környezet csakaz Alsó-Bihari korú képződményekben mutatható ki gerincesek segítségével, a fiatalabb csontos mintáknál nem. 5. Rétegtani értékelés A háromféle adatsor összevetése során a szerzőtársak nem tudtak közös véleményre jutni. Kordos L. és Krolopp E. nézete szerint a fúrás szelvényében 0—40 m között felső-pleisztocén, 40—66 m között pedig valószínűleg már bihari üledékek vannak. Utóbbi megjelenése a malakológiai vizsgálatok alapján 40, a gerincesek szerint 50 m alatt mutatható ki. Barabás I. véleménye szerint a 46 m-ig — esetleg 54 m-ig — tartó finom homokos, löszös, rétimészköves összlet a felső- és a középső-pleisztocént egyaránt magába foglalja. A MAEI-kutatófúrások kőzettani, őslénytani és paleomágneses mérési eredményei azt mutatják, hogy az alföldi negyedidőszaki üledéksorozat legfelső — általában leghomokosabb — szakasza (változóan 60—160 m-től felfelé) a felső-és a középső-pleisztocént egyaránt tar-
