Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Barabás Imre–Kardos László–Krolopp Endre: A Cegléd-10/a jelzésű nagy átmérőjű vízkutató fúrás földtani és őslénytani értékelése

280 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM talmazza. (Rónai. A.—Szemethy A., 1979, Rónai A. 1985) Ez a hirtelen bekövetkező kőzettani jellegváltozás valószínűleg a középső-pleisztocén elején (700 ezer éve) bekövetkezett jelentős medencesüllyedés nyomán megnövekedett folyóvízi energiának köszönhető, így szinte az egész Alföldön jól nyomon követhető. Az eddig elvégzett őslénytani elemzések ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy ezt a jelentős ősföldrajzi és éghajlati változást nem követte azonnal ősélettani változás is, így minden fúrási szelvényben látható, hogy a korábban felső-pleisztocénnek meghatározott üledéksorba mindig (pl. Dévaványa, Szarvas) felnyomul a Viviparus böckhi -s szint faunatársasága is. Magából a 10/a sz. fúrás anyagából Krolopp E. 38—46 in között több szintben is kimutatta a Planorbis planorbis fajnak azt az alakját, mely a negyedidőszak idősebb szakaszára jellemző, tehát ez is igazolni látszik elképzelését. A felső 46 m-en belül egyébként 23 m-nél lehet egy újabb jelentős kőzettani határt elkülöníteni, így innen felfelé lehet felső-pleisztocénnek venni az üledékek korát, és ezt a nézetet az őslénytani vizsgálatok sem zárják ki, bár nem is erősítik meg. A fúrás 66 métere alatt már egyértelműen AlsóBihari korú mintákat kaptunk, bár a litológiai adatok szerint e szakasz felső határa 54 m körül kezdődhet. Kordos L. és Krolopp E. szerint az Alsó-Bihari és a legidősebb pleisztocén kiterjedését az őslénytani adatok alapján, azok rétegtani szempontból indifferens volta miatt nem lehet meghúzni. A litológiai értékelés szerint az alsó-pleisztocén felső része 150 m-ig, majd az alsó-pleisztocén alsó része 220 m-ig követhető. 218 m-től pleisztocénnél idősebb, kezdetben szárazföldi majd elegyesvízi Molluscafauna jelenik meg. Ha ez nem áthalmozott, akkor itt már a felső-pannóniai üledékek jelenlétével kell számolni. Nem zárható ki azonban az idősebb anyag pleisztocén áthalmozása sem. Barabás 1. a KÖTIVIZIG terület lemélyített fúrások tapasztalatai alapján azon a véleményen van, hogy a tárgyi fúrás szelvényében aBetfiai-Alsó-Bihari szint eleje (az Olduvai paleomágneses sorduló) 180—190 m között jelölhető ki, ez alatt Kézirat beérkezett: 1984. Átdolgozás beérkezett: 1986. április 22. Közlésre elfogadva: 1986. augusztus 26. pedig az az üledékszakasz helyezkedik el, melyet az őslénytani szakirodalom villányi-beremendi-nek nevez. Bizonyítja ezt az első nagy átmérőjű vízműkút kutatófúrásában 184—187 m közöttről vett mag (ez a mélységköz a 10/a fúrásban 210 m körül található) Mimomys méhelyi gerincesmaradványa is, ugyanakkor tény, hogy a szakasz kezdetének kijelölése kritikus. A közbezárt ősmaradványok között jelentős a harmadidőszaki elemek száma, meglepően sok a szenesedett maradvány is, így az összkép alapján tényleg kézenfekvőnek látszana a pannon végi korbesorolás. Az újabb vizsgálatok azonban egyértelműen azt mutatják (Barabás I. 1985), hogy a 10/a fúrás szelvényében 260—280 m között elhelyezkedő, jó vízhozamú homokrétegnek — és e kőzettest többi részének Szolnokon át Mezőtúrig — tipikusan dunai-jellegű nehézásvány összetétele van, agyagos, finomhomokos, szenes fekvőjétől élesen elválik, így feltétlenül őt tekinthetjük a pleisztocén iniciális képződményének. (Gauss-Matuyama forduló) A harmadidőszaki faunaelemek villányi szintben való jelenlétét részben egy természetes továbbélési foolyamattal—nem volt drasztikus éghajlati változás — részben pedig az egykori mederfal maradványainak bemosódásával magyarázza, mindkettőre több fúrás anyagában is van bizonyíték. Különösen így lehet ez a Duna—-Tisza közén, ahol a hatalmas energiájú ősfolyam pleisztocén eleji hordaléka általában közvetlenül felső-pannon korú üledékekre települ. Irodalom Barabás I. (1984): A KÖTIVIZIG területének vízföldtana IV. Szolnok, Kézirat 1—158, Szolnok Barabás I. (1985): A'pleisztocén eleji Ős-Duna főmeder ..Ceglédi" oldalágának földtana, vízföldtana. Kézirat, 1—44, Szolnok Krelzoi M., Krolopp E. (1972): Az Alföld harmadkor végi ós negyedkori rótegtana az őslénytani adatok alapján. Földr. Ért. 21. (2—3) 133—158 Hónai A., Szemethy A. (1979): Az Alföld-kutatás újabb eredményei. Paleomágneses vizsgálatok laza üledékekben. Földt. Int. Évi. Jel. 1977-ről 67—83 Rónai A. (1985): Az Alföld negyedidőszaki földtana. Geologica Hungariea, series geologiea, tomus 21. 1—446. Műszaki Könyvkiadó Budapest Urbancsek J. (1977): A pannóniai medence mélységi víztárolói. Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere VII. OVH Vízgazdálkodási Intézet Budapest Geological and Faleonlological Evaluation of a large diameter suction drilling I. Barabás, — L. Kordos, — E. Krolopp Abstract: Large diameter suction drillings have been recently frequlntly applied for water production. In these casses, contrary to the formely applied flush drillings, the depth of origin of the drill-cuttings can be well determined, and also the bulk of the samples is significant. In the course of the present work the Mollusc, Vertebrate and lithological investigation of the samples taken from the Cegléd 10/a borehole at 2 m intervals were carried out. On the above basis between 0—40 m Upper Pleistocene layer, while under this the Lower Biharian follows. Based exclusively on lithological data the Upper part of the Lower Pleistocene lasts to a depht of 15Ó m, while its lower part extends to 220 m. Keywords: suction, drilling, lithology, Molluscs, Vertebrates, Pleistocene, Stratigraphy, Cegléd (Great Hungarian Plain)