Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Barabás Imre–Kardos László–Krolopp Endre: A Cegléd-10/a jelzésű nagy átmérőjű vízkutató fúrás földtani és őslénytani értékelése

275 A Cegléd- 10/a jelzésű nagy átmérőjű vízkutató fúrás földtani és őslénytani értékelése Barabás Imre Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 5001 Szolnok, Ságvári krt. 32. Pí.: 32. Kordos László Magyar Állami Földtani Intézet. 1442 Budapest, Népstadion u. 14. Pí.: 106. Krolopp Endre Magyar Állami Földtani Intézet. 1442 Budapest, Népstadion u. 14. Pf.: 106. Kivonat: Az elmúlt évtizedek pleisztocén kutatóprogramja során a MÁFI nagyszámú fúrást mélyített le folyamatos magvótellel az Alföldön. Á mintákon végzett komplex vizsgálatok nagyban hozzáárultak az utóbbi 2—5 millió óv fejlődéstörténetének megismeréséhez, ugyanakkor azt is bizonyították, hogy ezen a módon ritkán jut elegendő kőzetanyag a paleontológusok véleményalkotásához. A Cegléden lefolytatott kísérlet elsődleges célja tehát annak bizonyítása volt, hogy a vízkutatásban egyre jobban elterjedő balöblítóses fúrási mód nagytömegű, darabos furadókanyagának iszapolásával az említett hiányosság megszüntethető, a korábbi földtani szintézisek pontosíthatók, illetve a mintavételi helyek sűríthetők az Alföldön. Mint azt a tanulmány is bizonyltja, az eredmény a várakozásnak megfelelt, így nemcsak a módszer használhatóságára derült fény, hanem a Cegléd környéki pliocén-pleisztocón határ is megvonhatóvá vált. Gyors és olcsó mintavételezés, kielégítően pontos szintezési eredmények—[a módszer azóta több térségben is bevált. Kulcsszavak: vízkutató fúrás, litológia, malakológia, gerincesek, rótegtan, őslénytan, pleisztocén Cegléd. A vízfeltáró gyakorlatban újabban elterjedt uagy átmérőjű szívófúrások alkalmasnak látszottak arra, hogy segítségükkel nagymennyiségű mintát vegyünk őslénytani vizsgálatra. Így került sor arra, hogy a Közép-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság segítségével és velük együttműködve a 290 m-re tervezett Cegléd 10/a jelű kút szívófúrásánál 1981-ben anyagmintákat vegyünk. A fúrási mód ismertetését és a térség előzetes földtani, vízföldtani értékelését Barabás Imre (KÖTIVÍZIG), a Mollusca-fauna vizsgálatát dr. Krolopp Endre (MÁFI) az ősgerinces anyag feldolgozását dr. Kordos László (MÁFI) végezte. 1. A balöblítéses íúrás mintavételezésének módszere A balöblítéses fúrás mai általános gyakorlata az, hogy száraz módszerrel (markolóval) egy 8—10 m mély lyukat készítenek, majd ezt egy igen nagy átmérőjű (960—1200 mm-es) vascsővel kibélelik és a csövet palástcementezik. Ilyen módon jön létre a kompresszoros szívófúrás megkezdéséhez szükséges vízoszlopmagasság a furatban, megkezdődhet a tényleges fúrási munka. A rudazat végén dolgozó hatalmas méretű fúró (1. kép) nagy darabokat hasít le az alatta levő üledékes kőzetből. Ezek a 3—15 cm-es nagyságú kőzetdarabok a vastag fúrórúdon (2. kép) keresztül a felfelé áramló iszappal együtt a felszínre, ill. az iszapgödörbe kerülnek. A felfelé áramlás közben egymáshoz és a csőfalhoz súrlódva a kőzetdarabok kavics formájúra kopnak (3. kép), de lemosva róluk a fúróiszapot, alkalmasak egyes talajmechanikai, valamint őslénytani vizsgálatokra, továbbá a homokok nehézásványvizsgálatára. 1. kép A felkerülő minta valódi mélysége elég jól meghatározható (egy—két m-es eltérés lehet), hiszen az erőteljes szívás hatására nagyon gyorsan keresztülhalad a rudazaton.