Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Benedek Pál: A Duna vízminőségéről

BENEDEK P.: A Duna vízminőségéről 193 A Duna vízminőségéről Benedek Pál 1068 Budapest, Benczúr u. 28. Kivonat: A tanulmány célja, hogy összefoglalja a Duna vízminőségéről rendelkezésre álló információinkat. Természetesen elsősorban a magyar Duna-szakasz jellemzése lebegett a szemünk előtt, de próbáltunk valamilyen, az egész Dunát átfogó keretet találni ehhez. Elsősorban a folyam hidrológiai viszonyainak ismertetése, majd a vízerőpotenciál és ennek kiaknázása, végül a Nemzetközi Duna-kutató Munkaközösség hidrobiológiái munkája látszott erre alkalmasnak. Ebben az összefüggésben kiemelkedőnek bizonyult az a munka, azok az eredmények, amelyeket a hazai vízminőség-védelmi szervezet, a kutatógárda ós az ENSZ által támogatott projektek résztvevői nyújtottak a mi Duna-szakaszunk vízminőségi problémáinak feltárásában. A magyar Duna-szakasz vízminősége a rutinvizsgálatok eredményei szerint nem rossz. Baj van a nagyvárosok és szennyezett mellékfolyók alatt, főleg a higiénés vízminőségi paraméterekkel. Még inkább fenyegető a folyamból történő közvetlen ós közvetett (parti szűrésű) ivóvízellátás helyzete, mert egyre nő a folyam mikroszennyező, tehát kevéssé oldókony vegyianyag-tartalrna. Nő az ezekkel terhelt lebegő anyag kiülepedósóből származó fenékiszap(benthosz) szennyezettség. Utóbbi szoros összefüggésben a folyamszabályozási művek létesítésével ós a folyamcsatornázási tevékenységgel. Riasztó a nitráttartalom növekedése, melyet még súlyosabbá tesz a háttórtalajviznek a mezőgazdaságból eredő igen magas nitrát- (műtrágya) szennyezése. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban meg kell emlékezzünk a haváriaszerű olaj- ós egyéb vegyipari szennyezésekről, melyek szintén két oldalról támadják meg a folyót, a mederben ós a háttérből egyaránt. Kulcsszavak: dunai vízminőség, vízminőség-szabályozás, ökológiai összefüggések, vízkémia, ivóvízellátás, parti szűrésű vízkészlet védelme. Bevezetés A 2857 km hosszú és 8 országot átszelő Duna vízminőségéről elég keveset tudunk. Különösen szerény a tőlünk lefelé eső, mintegy 1400 km-es szakaszáról megjelent információ. A Gabcikovo (Bős)Nagymarosi (GNV) Vízlépcsőrendszer környezetvédelmi hatástanulmánya (VIZITERV, 1985), melybe a VITUKI vízminőségi elemzése is beépült (VITUKI, 1984, 1985) nem képes olyan adatokra támaszkodni, amelyek a Vaskapu Erőműrendszer (Vaskapu I. és II. vízlépcsők) mögötti kb. 270 km-es duzzasztott szakasz immár 10—12 éves megfigyeléséből származnának, de ami még különösebb, ugyancsak alig van adat az osztrák vízlépcsők ökológiai-vízminőségi hatásáról. Maguk az osztrákok is megkésve — szinte csak napjainkban — indítottak komplex vizsgálatot az egyik vízlépcső (Altenwörth, Krems alatt) ökológiai, műszaki, társadalmi hatásainak megismerése céljából (Ökosystem Studie, 1984). A hozzáférhető vízminőségi adatok összehasonlíthatóságát nagyban nehezíti az azok beszerzésében és analízisében fennálló módszertani sokféleség. A Duna menti államok között kevesen törekedtek a Duna vízminőségének jobb megismerése és a dunai vízminőség-szabályozási rendszer kidolgozása érdekében, mint a magyar Vízügyi Szolgálat. Az ENSZ Fejlesztési Alapjából (UNDP) származó segítséget (UNDPIWHO, 1976) kell elsőként említeni, melyet igyekeztünk következetesen kihasználni. Egyébként felvízi és alvízi szomszédaink is részesültek UNDP-támogatásban (UNDPjWHO, 1975; UNDPjWHO, 1977), de ebből igen kevés esett a Duna vízminőség-védelmére. Jelenleg egy újabb, az összes dunai állam részvételét feltételező, dunai vízminőség-védelmi UNDP-projekt szervezését szorgalmazzuk. Ennek alapját képezi az 1985 decemberében Bukarestben a dunai államok által aláírt, a Duna vízgazdálkodása és a szennyeződés elleni védelem érdekében létrejött együttműködésről szóló „Deklaráció". Ez az együttműködés, mely 3 munkacsoportban folyik kiterjed mind a 8 dunai államra. A Deklaráció 7. pontja kimondja, hogy a Duna menti államok kormányai felhasználják az ENSZ szakosított szervezetekkel folytatott együttműködés lehetőségeit. Fentiekre való tekintettel nagyon időszerű összefoglalni a Duna vízminőségéről mindazt, amit jelenleg tudunk. Ez a beszámoló igyekszik tehát áttekinteni azokat az ismereteket, eredményeket, amelyeket jórészt az elmúlt 15 évben az OVH és a VITUKI révén kialakított nemzetközi kapcsolatoknak köszönhet a vízminőség-védelem. Nagyon értékes és semmiképp nem lebecsülendő a Nemzetközi Limnológiai Szövetség Nemzetközi Duna-kutató Munkaközösségében folyó több évtizedes munka sem, amire majd kitérünk. 1. A vízminőség-szabályozás hidrológiai és folyamszabályozási háttere A Duna (1.1. ábrát) 8 országot szel át 817 000 km

2 vízgyűjtő területtel és 2850 km teljes hosszal rendelkezik. Tulajdonképpen csak a bajor—osztrák határtól, az Inn folyóval való egyesülés után válik jelentős folyammá (1. 2. ábrát). A legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya 10—20 között változik,