Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Benedek Pál: A Duna vízminőségéről

194 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1886. 66. EVF., 4—5. SZÁM 1. ábra. A Duna vízgyűjtő területe pl. az osztrák—csehszlovák határon 570—10 400 ra

3/s a legkisebb és legnagyobb hozam, míg 2000 m

3/s a középvízhozam (

VIZITERV, 1985). A 3. ábrán látható, hogy nem sokkal lejjebb, Gönyü táján igen nagy törés áll be a fenékesésben. Gönyü fölött kb 350 km hosszra esik 150 m esés, míg Gönyü alatt kb. 1600 km-re. A jugoszláv—.román (vaskapui) szakaszon található még egy hirtelen törés a folyó esésében, tehát ahol a Duna áttöri a Kárpátokat. A 3. ábrán feltüntettük az energiavonalat (esés X vízhozam), ami még jobban kidomborítja a jelzett szakaszok fontosságát energiapotenciál, folyamszabályozás és hajózás tekintetében (Fekete,, 1979). Tekintsük itt azonban most a negyedik szempontot, a hordalékszállítást. Míg Pozsonynál 650 000 m

3/év a görgetett hordalék, addig ez Nagymarosnál csak 13 000 m

3/év. Ezzel szemben a lebegő anyag (nehezen ülepedő) 5,6 -10

6 m

3/óv értékre tehető az utóbbi helyen. (

VIZITERV

, 1985). Az esésviszonyoknak, a vízsebességnek tehát óriási jelentősége van a hordalékszállítás és ezzel együtt a víz átlátszósága, az egész vízi élet, az ökoszisztéma szempontjából. Érthető, hogy az évezredeken keresztül kialakult ökológiai állapotot alapvetően megváltoztatja egy-egy vízerőmű építésé és mögötte a duzzasztott folyószakasz kialakulása. Több, mint 150 éve szabályozzuk a Dunát, mely (a Vaskapu-munkálatokat nem tekintve) a hajózás és jéglevonulás biztosítását célzó partszabályozásban és az árvízvédelmi töltések létesítésében jelentkezett. A partszabályozás jellegzetes eszköze a- sarkantyú, a folyó domború parti mederrészén alkalmazott keresztirányú szabályozási mű. A medret 2. ábra. A Duna és fő mellékfolyói évi átlagos vízhozama