Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula–Schweitzer Ferenc: A karsztos hegységek vízfolyásainak természetes gátrendszerei és képződésük

Scheller Gy.—Schweitzer F.: A karsztos hegységek vízfolyásul 159 3. kép. Primér karsztforrás vízfolyásában képződött tetarátás kifejlődésű gátrendszer. Szalajka-völgy Bükk hegység 2. A folyóvízi édesvízi mészkő gátakat lerakó források vizsgálata Lerögzíthető, hogy a folyóvízi édesvízi mészkő gátakat általában a primer karsztforrások rakják le (3. kép). Miután e forrásoknak számos tulajdonságuk van, ezért az ezekre vonatkozó főbb jellemzőket az alábbiakban részletezzük: 2.1 A vízhozammennyiség vonatkozásában megállapítható, hogy az édesvízi mészkövet lerakó forrásoknak a vízhozama rendkívül változó. A kis vízhozamtól az extrém nagy hozamig minden változat előfordulhat. Abban az esetben, ha a vízhozam tartósságát is figyelembe vesszük, még további csoportosítás végezhető. Ezen belül a leggyakoribb forrástípusok a változó vízhozamú források köréből kerülnek ki, de találkozunk olyan előfordulásokkal is, amelyek időszakos, vagy intermittáló forrásokból keletkeztek. 2.2 A források hidrodinamikailag túlnyomórészben a nyílttükrű rendszerhez tartoznak, de esetenként nyomás alatti rendszerek forrásai is létrehozhatnak folyóvízi édesvízi mészkövet. A Kárpátmedence és környéki források legnagyobb részt a nyílttükrű hidrodinamikai rendszerekhez tartozik, de megfigyelhetők olyan esetek is, amikor felszálló források fakadnak a völgyekben és azok vize halmoz fel édesvízi mészkövet. Ilyenek vannak a Bükk hegységben többek között Kács és Sály határában. A szabadon kifolyó típusú források mellett jelentős a torlasztott vizű források száma is. Ezek közül a Balaton-felvidékiek említhetők, amelyek az átbukó források típusába sorolhatók. 2.3 A források megjelenése vízföldtanilag is rendkívül változó. Négy fő szempontot vettünk figyelembe. Az erózióbázishoz viszonyított helyzet szerint lehetnek olyan források, amelyek magában a folyóban fakadnak, de olyanok is, amelyek a folyó felett lépnek a felszínre és pl. vízeséssel táplálják a folyót. Erre Jugoszláviában találunk szép példákat (Plitvice). Ha a legújabb izotópos vízkor-meghatározásokat is figyelembe vesszük, akkor megállapítható, a forrásvizek rendszerint a fiatal katagóriába sorolhatók. Tehát a tárolókőzetben való tartózkodásuk csak rövid időre korlátozódik. A földtani szerkezet alapján rés-, hasadék-, járat-, üreg- és barlangból fakadhatnak a források közvetlenül a tározókőzetből (mészkő, dolomit stb.), de közvetítőüledékeken keresztül is kiléphetnek a felszínre (törmelék, folyóvízi üledék). A leggyakoribb vízvezető kőzetek a különböző korú (miocén és idősebb) mészkövek, alárendeltebbek a dolomitok; lehet a tározókőzet kristályos mészkő és márvány is (Bulgária). 2.4 A vízfolyások vízutánpótlódási viszonyai is változatosak lehetnek. Ismertek olyan nagy vízhozamú források, amelyek már rögtön patakként vagy kisebb folyóként lépnek a felszínre. Erre példaként említhetjük a Szalajka-forrást, amely medrében hazai vonatkozásban egyedülálló tetaráta lépcsősort hozott létre. A vízfolyás azonban rendszerint több karsztforrás együttes hozamából alakul ki, amelyek a vízfolyáshoz viszonyítva különböző helyzetben fakadhatnak. Ilyen összetett viszonyok figyelhetők meg Jugoszlávia legtöbb karsztos folyójánál. 2.5 A források vízhőmérséklete különböző lehet. Leggyakrabban a hideg vizű források raknak le folyóvízi édesvízi mészkövet. 2.0 A forrásvíz oldottanyag-mennyiségére vonatkozóan megállapítható, hogy az alacsony oldott sótartalmú források csoportjába sorolhatók. A kationok és anionok alapján az egyszerű kalciumhidrogén karbonátos vizek csoportjába tartoznak. 1. ábra. /I magyarországi vízfolyásokban képződött édesvízi mészkő gátakat létrehozó karsztforrások főbb kationjainak mennyisége A. Mecsek hegység. 1. T (My e-forr ás, 2. Kánya-forrás, 3. Anyák kútja, 4. Körtvélyes-forrás, B. Balaton-felvidék. I. Felsőörsi Király-forrás, 2. Csopak, Nosztori-forrás, 3. Balatonfüred Koloska-forrás, l. Balatonfüred Kéki-forrás, 5. Balatonfüred Siske-forrás, C. Bükk hegység. I. Szalajka-forrás, 2. Bán-forrás, 3. Harica-forrás, 1. Szinva-forrás, !i. Kácsi foforrás, 6. Sályiforrás (FTV—MÁFI vizsgálatok) Kigyűjtöttük és grafikusan feldolgoztuk (1. ábra) a hazai recens folyóvízi édesvízi mészkövet lerakó források vízében kimutatott főbb kationokat. A kalcium mennyisége átlagban 100 mg/l. Maximumként 140 mg/l, minimumként 00 mg/l értékek adódtak. A kalcium mellett a magnézium nagyobb mennyiségben csak a dunántúli-középhegységi