Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
3. szám - Domokos Miklós: Hidrológiai módszerek a hegy- és dombvidéki vízrendezés szolgálatában
134 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. G6. ÉVFOLYAM 3. SZÁM sorban gazdasági okokból — általában túlságosan ritka ahhoz, hogy az eló'forduló vízgyűjtőterületnagyságok, mező- és mikroklíma-viszonyok, geológiai, talaj- és növényzeti adottságok, valamint antropogén hatások sokféleségét kielégítően jellemezze (Kovács ak. 1979). Az észlelőhálózat viszonylagos ritkasága, továbbá az észlelt adatsorok többnyire rövid és — emberi beavatkozások következtében—gyakran inhomogén volta miatt a hidrológusnak kisvízfolyások esetében különösen gyakran kell az adott helyre, időre, ill. valószínűségre vonatkozó hidrológiai információkat becslésszerűen előállítania. 2. A sokévi középvízhozam becslése Az évi közópvízhozamok sokévi átlagértékeit a vízrendezési tervezés általában nem igényli közvetlenül, de ezek sokszor kiindulásul szolgálnak 3. és 4. fejezetben tárgyalandó jellemző nagy- és kisvízliozamok becsléséhez. 2.1 A becslési módszerek áttekintése A vízrajzilag nem észlelt vízfolyásszelvények KÖQ [m 3 s-'l sokévi közép vízhozamának becslésére nálunk elsősorban a KÖq [10~ 3 m 3-s _ 1-km _ 2] átlagos fajlagos vízszállítás értékét használják. Emellett ritkábban a hidrológiailag — bizonyítottan vagy feltételezetten — hasonló vízgyűjtők közötti közvetlen KÖQ-ktvitel egyes módszereit is alkalmazzák, így pl. a Riggs-íé\e összefüggést (Domokos és Kovács geogr. 1983) vagy újabban a spanyol hidrológiai iskolának a vízgyűjtők morfológiai jellemzőin (a kompaktsági és a lejtőmutatón stb.) alapuló KÖQ-ktviteli módszereit (Heras 1976; Domokos 1984 a). A KÖq fajlagos vízszállítás közvetlen észlelési adathiány esetében való becslésére két segédlettípusunk is van: — a hagyományos izovonalas térkép és — a folytonos mezők elvén alapuló, hidrológiai zónákat (vagy más néven: mozaik régiókat) alkalmazó megközelítés. 2.2 Becslés izovonalas térkép segítségével A Magyarország területére szerkesztett első KÖqizovonalas térképet Lászlóffyn&k köszönhetjük (1954), ez található a Mérnöki Kézikönyvben is (1961). A térkép szerkesztésekor még viszonylag kevés kellő hosszúságú és megbízhatóságú észlelt vízhozamadatsor állt rendelkezésre, ezért elsősorban Rudiko vízháztartási módszerére támaszkodott. Már lényegesen több ós hosszabb észlelt vízhozamadatsort hasznosíthatott a VlTUKI-nak az a vizsgálata, amely — ugyancsak a sokévi átlagos vízmérleg (nagyobb) vízgyűjtőnkénti egyensúlyára törekedve — a Duna-medence nemzetközi együttműködésben készülő Hidrológiai Monográfiájának részeként, a fő vízháztartási elemek: a csapadék, a területi párolgás ós a KÖq fajlagos lefolyás korszerűsített vonaltórkópeit eredményezte (Kardos 1975; Domokos ós Stelczer 1984). Lászlóffy KÖq-térképét legutóbb — az időközben eltelt három évtized alatt összegyűlt vízrajzi észlelési adatanyag hasznosításával — Kovács György geogr. (1983) korszerűsítette. Gyakorlati használatra ezt a segédletet ajánlom (1. ábra). JELMAGYARÁZAT: \t Vizhozammérő szelvény j ?,í Mérési adatsor alapján / meghatározott q érték [l-s~ 1 • km 2l 1. ábra. A KÖq sokévi fajlagos lefolyás izovonalas térképe Magyarországra (Kovács geogr. 1983)
