Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
3. szám - Domokos Miklós: Hidrológiai módszerek a hegy- és dombvidéki vízrendezés szolgálatában
S che l le r G y.— Schweitze r F .: A karsztos hegységek vízfolyásul 135 2.3 Becslés mozaikrégiók alapján Kovács György ak. (1984) nagy tömegű adatfeldolgozás eredményeivel is igazolt új elmélete, a „folytonos mezők elve" szerint bármely földrajzi régió felosztható olyan ún. hidrológiai zónákra, amelyek mindegyikében a valamely meghatározott A 0 értéknél nagyobb területű tetszőleges vízgyűjtő kiválasztott hidrológiai jellemzője (pl. KÖq-értéke) gyakorlatilag elfogadható közelítéssel ugyanaz az állandó szám, míg az ^4 0-nál kisebb vízgyűjtők jellemzői ezen állandó körül már gyakorlatilag sem elfogadható mértékben szóródnak. Az elmélet szerzője a Dunántúl területét 12 hidrológiai zónára osztotta ós mindegyikre meghatározta a Köq sokévi átlagos fajlagos lefolyás vízrendezési tervezésében használható konstans értékét, továbbá megadta az észlelt adatokból számított A'ü</-értókek ezen állandó körüli szórásának az A vízgyűjtőterület-nagyságtól való függését. mederszakaszokat, depóniákat, áteresz- és hídnyílásokat. A magyar vízrendezési gyakorlatban p%os előfordulási valószínűségű árvízhozamnak nevezett NQ P % érték nem más, mint az NQj évi vízhozam-csúcsértékek matematikai (tehát monoton növő) eloszlásfüggvényén a (100 —/j)% ordinátához tartozó abszcissza. Az árvízhozamok becslésére hazánkban is elterjedt igen sok módszer közül a VITUK1 korábbi vizsgálatai (1981) szerint a Csermák-féle képlet ós a nagy- és középvízhozam arányán alapuló módszer bizonyult a területi általánosításra legalkalmasabbnak. Ezért a Dunántúl hegy- ós dombvidéki területeire használható, az újabb adatokkal korszerűsített segédletek kidolgozását is e módszerekre alapozták. A Csermák-képletet eredeti (rögzített 0,5-ös hatványkitevőjű) és általánosított (változó hatványkitevőjíi) alakjában is alkalmazták. 3.1 Becslés az eredeti Csermák-képlettel Valamely vízrajzi észlelés nélküli kisvízfolyásszelvény 3%-os meghaladási valószínűségű [m 3s _ 1] árvízhozamának becslésére a magyar vízrendezési gyakorlatban jól bevált a népszerű Csermák-féle tapasztalati képlet: N Q 3% = B s % • A 0' 6 (1) amelyben A [km 2] a szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület, a B 3 % tényező értéke pedig izometrikus vonaltérképről olvasható le (Csermák 1975). Az (1) képlethez tartozó NQ P% Í(P)=B p% A TQ 3% B 3% (2) segódfüggvény felhasználásával a 3%-tói eltérő p meghaladási valószínűségű NQ p% árvízhozamok| is számíthatók. További segédfüggvények az (1) becslésnek a vízgyűjtő lejtés- ós tározási viszonyai függvényében való finomítását teszik lehetővé. 2. ábra. A Dunántúl hidrológiai mozaikrégiói a konstans KÖq-értékekkel (VITUKI 1983) A fenti elmélet alapján Kovács György geogr. is elkészítette a Dunántúl (2. ábra), majd ÉszakMagyarország — az előbbitől némileg eltérő — hidrológiai zónákra osztását, amelyeket szemléletesen mozaikrégiókxxak. nevezett el (VITUKI 1983). 3. Az árvízhozamok becslése A kisvízfolyások — általában valamilyen irányelvben meghatározott előfordulási valószínűséggel vagy visszatérési idővel jellemzett — árvízhozamai hagyományosan a hegy- és dombvidéki vízrendezés legfontosabb (sokáig szinte kizárólagosan igényelt) alapadatai. E „mértékadó" vízhozamok alapulvételével méretezik a külsőségi és belsőségi 3. ábra. A Csermák-féle B s% árvízi tényező korszerűsített térképe a Dunántúlra ('VITUKI 1983)
