Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
3. szám - Domokos Miklós: Hidrológiai módszerek a hegy- és dombvidéki vízrendezés szolgálatában
S che l le r G y.— Schweitze r F .: A karsztos hegységek vízfolyásul 133 Hidrológiai módszerek a hegy- és dombvidéki vízrendezés szolgálatában Domokos Miklós Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay .T. u. 1. Kivonat: A tanulmány a hazai hegy- és dombvidéki vízrendezés által igényelt legfontosabb hidrológiai jellemzők becslésére a tervezői gyakorlatban alkalmazható egyszerű módszereket tekinti át. A sokévi közepes fajlagos vízszállítás becslésére a Lászlóffy-íéle i/.ovonalas térkép új észlelési adatok felhasználásával korszerűsített változatát ajánlja és ismerteti a folytonos mezők elvén alapuló segédleteket. A mértékadó árvízhozam becslésére a Csermák-íélo képlet további használatát ajánlja az árvízi tényező korszerűsített izovonalas térképének alkalmazásával, továbbá ismerteti az általánosított Csermák-képleten, valamint a nagy- ós közópvízliozam arányán alapuló módszert. A mederalakító kis vízhozam becslésére új tapasztalati képletet ajání. Hasonlóképpen új módszert mutat be a kisvízfolyásokon létesíthető tározók teljesítőkópességi görbéinek becslésszerű felvételére. Kulcsszavak: sokévi közepes fajlagos vízszállítás, mértékadó árvízhozam, mederalakító kisvízhozam, tározó-teljesítőképessógi görbe, hidrológiai becslés 1. Bevezetés 1.1. Előzmények E szemlecikk alapja a Magyar Tudományos Akadémia X., Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya Hidrológiai Tudományos Bizottságának felkérésére készült hasonló című vitaindító tanulmány 1. Ez bizonyos szempontból két korábbi vitaindító tanulmány (Kaliczka, 1984; Pálfai, 1985) folytatásának, ill. kiegészítésének tekinthető, de témaköre jóval szűkebb amazokénál. Kaliczka (1984) tanulmánya a hegy- ós dombvidéki kis vízfolyások rendezésével kapcsolatos időszerű kérdések gyakorlatilag teljes spektrumát tárgyalja, s ezek között, szükségképpen inkább csak általános irányelvekre szorítkozva, tér ki a hidrológiai és víztározási kérdésekre. Pálfai (1985) tanulmánya a síkvidéki vízrendezés időszerű kérdéseinek ugyancsak teljes spektrumát felöleli, de közülük tárgyköre hidrológiai vonatkozásait is részletesen tárgyalja ós összefoglalja a belvízrendezések hidrológiai méretezéséhez az ismeretek mai szintjón ajánlható módszereket. A jelen szemlecikk legfontosabb forrása: a VITUKI-ban az 1981—85 időszakban, széles körű igényfelmérés alapján kidolgozott ,,A dombvidéki vízrendezés hidrológiai alapjai" c. kutatási téma (VITUK1, 1981; VITUK1, 1983; Kovács geogr., 1983), amelynek célja: a témakör valamennyi hazai előzményének (elsősorban VMS, 1977) figye1 A Bizottság a tanulmányt 1985. szeptember 24-i ülésén tárgyalta. A jegyzőkönyv szerint: ,,A dolgozatot a Tudományos Bizottság elfogadja, az a gyakorlati követelményekkel összhangban korszerű, a világtrendet követő hazai kutatásról adott áttekintést. A eddigi eredmények aláhúzzák a sík- és dombvidéken is jelentős és szükséges információ gyűjtését ós feldolgozását. A bemutatott munka eredményei jók ós ez a munka gyakorlati szempontból is tovább folytatandó." leinbevételóvel, a kis vízfolyásokról rendelkezésre álló teljes észlelési anyag hasznosításával, segédletek előállítása az adathiányos kisvízfolyás-szelvények mértékadó szélsőséges vízhozamértékeinek becslésére. Az említett igényfelmérő vizsgálat (VITUKI, 1981) szerint a vízrendezési tervezést, hidrológiai alapinformációként, az elsősorban igényelt mértékadó szélsőséges vízhozamok mellett, a mesterséges adatsor-előállítás és a tározótervezési segédletek is érdeklik. Előbbiek vonatkozásában — részletesebb ismertetés nélkül — Szvanyidze „türedék-modelljének" Kardos (1973) által a hazai kisvízfolyásokra alkalmazott változata ajánlható. A kisvízfolyásszelvények tározóméretezési segédleteinek vonatkozásában pedig éppen az utóbbi években végzett vizsgálatot a VITUKI, ugyancsak a kisvízfolyások vízrajzi adatanyagának alapos feldolgozásával (Oilyénné Hof er és Domokos, 1985), amelynek a tervezésében közvetlenül hasznosítható eredményét az 5. fejezet ismerteti. 1.2 A hegy- és dombvidéki vízrendezés hidrológiai információigénye A hidrológia egyik alapvető feladata, hogy a vízgazdálkodási és vízrendezési beavatkozások, ill. létesítmények tervezéséhez, valamint az utóbbiak hatékony működtetéséhez megbízható hidrológiai információkat szolgáltasson [Soltész, 1979). Az információk kiindulási adatai természetesen mindig vízrajzi észlelések (Goda, Szlávik 1982), azonban ezeknek a kívánt információvá átalakítása az esetek nagyobb részében többé vagy kevésbé jelentős mértékű hidrológusi közreműködést kíván (Domokos, 1984). Különösen jelentős ez a hidrológusi közreműködés a kisvízfolyásokról igényelt információk esetében. Ezek vízrajzi észlelőhálózata ugyanis — első-
