Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

3. szám - Fehér Ferenc–Szalai György: A meliorációs kutatás-fejlesztés időszerű feladatai

128 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM A meliorációs kutatás, tervezés és gyakorlat fejlesztésének időszerű feladatai mezőgazdasági területeken Fehér Ferenc Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay Jenő út 1. Szalai György Gödöllői Agrártudományi Egyetem 2103 Gödöllő, Fácánsor 1. Kivonat: Szerzők tanulmányukban röviden áttekintik a fejlesztési célkitűzéseket megalapozó, a meliorációs beruházások sikeres végrehajtásához, a tervezési munka színvonalának emeléséhez, a kivitelezés, üzemeltetés ós fenntartás eredményes elvégzéséhez szükséges legfontosabb kutatási-fejlesztési feladatokat. A hidrológiai kutatások keretében egyik elsőrendű fontosságú feladat az észlelőhálózat ós adatbázis fejlesztése, a mértékadó helyzetek ós vízhozamok helyes megállapítása. Ki kell dolgozni a csapadókvisszatartás módszereit, az elvezetőrendszerek elemeinek összehangolt működtetését, beleértve a tározókat is. A talajtani paraméterek használatának a jelenleginél nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. A defláció elleni védelemmel mind a kutatásnak, mind a fejlesztésnek foglalkoznia kell. Altalánossá kell tenni az ökonómiai szemléletet. Fontos kutatási terület a vízháztartás-szabályozás vízpótlás oldalának a melioráció részét alkotó öntözésnek a termeléssel azonos, korszerű szintre emelése. A kivitelezés az eddiginél nagyobb szervezőmunkát igényel és már a tervezés szintjón foglalkozni kell a megoldás legalkalmasabb feltételeivel. A rendszerek üzemeltetése a termesztóstechnológia részévé kell, hogy váljon. Itt nagy szerepe van az előrejelzési módszerek fejlesztésének. A fenntartáshoz főleg a megfelelő fenntartó gépek ós szervezet kialakítása, megtalálása a legfontosabb feladat. Kulcsszavak: melioráció, vízrendezés, öntözés, talajvízháztartás-szabályozás, talajcsövezés 1. Bevezetés A VI. ötéves tervi meliorációs munkálatokat a kutató-fejlesztő tevékenység általában kielégítően megalapozta, azonban a meliorációs gyakorlat számos olyan kérdést vetett fel, amelyet „menet közben" kellett megoldani, illetve amelyek megoldása a következő időszakban is elmélyült elméleti és kísérleti munkát és a műszaki szabályozások korszerűsítését igényli. Tanulmányunkban arra törekszünk, hogy ezeket az aktuális problémákat tárjuk fel és adjunk — szemléletet is alakító — iránymutatást. A melioráció elemeiből, eszközrendszeréből csak a legfontosabbakat tudjuk sorra venni. A meliorációs gyakorlat azt mutatja, hogy elsősorban a talajra és vízháztartásra irányuló beavatkozásokat kell kiemelni, mint olyanokat, amelyek jelenleg és viszonylag hosszú távon a meliorációs munkák gerincét jelentik. A következőkben az ezekkel összefüggő kutatási-fejlesztési feladatokkal foglalkozunk, megjegyezve, hogy a melioráció légköri meliorációs alrendszerének jelentőségével tisztában vagyunk, ezt azonban főként a különböző egyéb meliorációs beavatkozások (itt külön kiemelést kíván az erdészeti vízgazdálkodás és melioráció) következményének tekintjük, másodlagos hatásként értékeljük. 2. A meliorációs munkák előkészítése Itt szükségesnek tartjuk előrebocsátani, mivel úgy érzékeljük, hogy ez még nem ment át a szakmai köztudatba, hogy meliorálni csak valamilyen pontosan meghatározott földhasználati célból észszerű. A melioráció eredménye megnövekedett agroökopotenciál, amihez a földhasználatnak igazodnia kell, magasabb szinten kell megvalósulnia. Ez nagymértékben befolyásolja a beruházás megtérülését, az egész melioráció rentabilitását. Ez adott esetben módosított mezőgazdasági termelésszerkezetet, a termelési, értékesítési kapcsolatrendszer formálását, végső soron vállalati szintű újraértékelést jelent a gazdálkodásban. A meliorációs munkák előkészítésének egyiklegfontosabb része a megfelelő hidrológiai megalapozcis. A jelenlegi hazai meliorációs gyakorlatnak ez az egyik leggyengébb pontja. Az előkészítés során a meliorációs tervezők nem használják ki a rendelkezésre álló hidrológiai adatbázist, nincsenek átfogó hidrológiai vizsgálatok, így a melioráció vízgazdálkodási szükségessége sincs kellőképpen feltárva, megalapozva, bizonyítva. A melioráció hidrológiai megalapozásánál lényegesen szélesebb körben kellene felhasználni a talajvízre és a belvízre vonatkozó országos és regionális információkat. Fontos, hogy ezeknek az elemeknek ne csak egyedi (esetleges) értékeit ismerjék a tervezők, hanem megfelelő hidrológiai-statisztikai módszerekkel értékelt mértékadó (szélső-) értékek is rendelkezésre álljanak. Fontos kérdés a méretezés szempontjából mértékadó helyzet (helyzetek) kiválasztása. Az üzemi melioráció vízrendezési művei ugyanis általában a létesülésük után kapják a legnagyobb terhelést (ez természetesen nem vonatkozik arra az esetre, amikor a művek szélsőségesen száraz időjárási