Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
3. szám - Fehér Ferenc–Szalai György: A meliorációs kutatás-fejlesztés időszerű feladatai
S ch el le r Gy .—S chweitz er F.: A karsztos hegységek vízfolyásul 129 helyzetben létesülnek). A magas talajvízszint, a talaj túltelítettsége, a talajjavítás egyes hatásainak gyenge érvényesülése miatt alakulhat ki mértékadó helyzet a létesítés után. A melioráció hatására bekövetkező talajjavulás (főleg a pórusok mennyiségére és minőségére való hatása), a vízrendezési művek folyamatos működése a későbbiekben nem engedi meg hasonló mértékadó helyzet kialakulását. A meliorációt megelőző helyzet figyelembe vétele túlméretezéshez vezet, míg egy meliorációt évekkel követő átlagos helyzetre történő méretezésnek szélsőséges helyzetekben olyan hatása lehet, mintha alulméretezés történt volna. Ezért van jelentősége a hidrológiai és talajtani viszonyok széles körű'elemzése alapján a mértékadó helyzet kiválasztásának. A túlméretezés egyik kézzel fogható jele a jelenlegi hazai gyakorlatban alkalmazott nagy fajlagos vízhozam értékek. Elhatárolva magunkat a szélsőségesen kis (0,03-0,05 l/s. ha) értékektől, a jelenleg alkalmazott 0,4-0,6 l/s. ha értékeket nagynak tartjuk. Ezen a területen további részletes vizsgálatokra van szükség és ezek alapján szükség lehet a műszaki szabályozások felülvizsgálatára, megváltoztatására is. A megfelelő szintű hidrológiai előkészítéshez természetesen megfelelő adatbázis, információrendszer szükséges. Ennek alapja a megfelelő célú és szintű észlelőhálózatok továbbfejlesztése, főleg ezek automatizálása. Meliorációs mintaterületek létesítésével, ezeken hosszú idejű tartamvizsgálatok folytatásával juthatunk a tervezést és az üzemeltetést magasabb színvonalon lehetővé tévő adattömeg birtokába. Vízrendezést szolgáló rendszereink túlságosan vízelvezetés-centrikusak. A mezőgazdasági tábláról induló, minden elemében harmonikusan együttdolgozó rendszerek kialakítására van szükség, amelyeken belül nagy szerep juthat a vizek visszatartásának, a rendszer megfelelő helyein kialakított tározóknak, ezek lefolyást módosító hatásának. A lejátszódó folyamatokat mind a tervezés, mind az üzemeltetés gyakorlati céljait alapul véve, a hidrológiai-hidraulikai kutató-fejlesztőmunkának kellene tisztáznia. További kutatások szükségesek a csapadék-visszatartás, a természetes vízzel való racionális gazdálkodás módszereit illetően is. Az előkészítés talajtani-talajfizikai munkái során főleg a talajfizikai paraméterek pontosabb meghatározására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Ehhez olyan paraméterrendszerre lenne szükség, amely műszaki szempontból jól megfogható, a tervezéshez felhasználható és amely a mechanikai és a kémiai talajjavítás hatására bekövetkező változásokra is érzékeny. Ennek a paraméterrendszernek egyes elemei kezdenek kialakulni, azonban ezeknek rendszerbe foglalása, egységes értelmezése és főleg a változások becslése még várat magára. E téren az elmúlt évtizedben a talajtani kutatás nagyon sokat tett, eredményei elvitathatatlanok. Ezek továbbfejlesztése, bővítése és vulgarizálása elvezethet a kívánatos helyzethez, ahhoz, hogy a tervezők jelentőségének megfelelően használják a talajtani paraméterek rendszerét a meliorációs tervezésben. Itt amellett, hogy szemléletbeli változtatásra is szükség van, — amit legjobban azzal tudnánk jellemezni, hogy a tervezőnek mindig a talaj-növényvíz rendszerben kellene gondolkodnia — a talajjellemzők megfelelő méretarányú térképrendszerben való országos közreadása, a tervezőmunkával szemben támasztott nagyobb igényesség vihetne előre. További fejlesztőmunkára van szükség a túlnyomórészt kötött talajú, meliorációra váró területek mélylazításának technológiáját illetően (ehhez új, mélyebben lazító gépek is szükségesek), a meliorációt követő földhasználatra, a beavatkozások hatásának fenntartására vonatkozóan eltérő talajokon és fekvésekben. Újra fel kell éleszteni a deflációval összefüggő (többek között fásítási és vízgazdálkodási) kutatásokat, különös tekintettel arra az új helyzetre, hogy e jelenség ma már nemcsak az e szempontból hagyományosan kitett területeken (futóhomok, tőzeg, kotu) mutatkozik, de nagy károkat okoz a kötött talajokon is (az okok ismertek). A melioráció igen költséges beavatkozás, tehát csak ott szabad végrehajtani, ahol eredményeit, kedvező hatásait ki lehet használni. Ez azt jelenti, hogy lényegesen nagyobb súlyt kellene helyezni az ökonómiai előkészítésre, az üzemek termelési színvonalának és lehetőségeinek elemzésére és annak vizsgálatára, hogy a melioráció kedvező hatásait mennyire tudják kihasználni termelési színvonaluk növelésével. Az ehhez szükséges módszereket ki kell dolgozni és széles körben alkalmazni kellene a meliorációval kapcsolatos döntések meghozatalánál. E téren is van előrelépés. Az ökonómiai értékelés, elemzés igényelt tartalma, módszere lényegében kialakult. A minőségi változást az adathiány felszámolása jelenthetné. A többtényezős vizsgálatok paramétereinek adatbankját rendszeres adatgyűjtéssel létre kell hozni, s az érdekeltek számára hozzáférhetővé kell tenni. Különös jelentőségű a közvetett és közvetlen hatások változó körülmények közötti felmérése. 3. A meliorációs tervezési módszerek fejlesztése A meliorációs munkákra különösen érvényes, hogy a jó előkészítés alapozhatja meg a színvonalas tervező-és kivitelezőmunkát. Az előkészítő-munka eredményei tehát álljanak a tervező rendelkezésére. Ez elsősorban a megfelelő adatbázist és szakvéleményeket jelenti. Ezeknek időben, megfelelő színvonalon történő előkészítése meghatározó jelentőségű. Fel kell tehát számolni az ezen a téren még széles körben tapasztalható pénzügyi nehézségeket és protekcionizmust! A talajjavítás tervezési módszereinek fejlesztésénél az agrotechnikai-talajtani és a vízrendezési szempontból fontos beavatkozásokat egyaránt meg kell tervezni. Természetesen ez nem jelenthet független tervezést, hanem a mindkét szempontból megfelelő talajjavítási beavatkozások megtervezését, illetve ilyen módszerek kialakítását.
