Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

3. szám - Varga Miklós: A vízellátás és csatornázás VII. ötvées tervi fejlesztésének koncepciója

122 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM A vízellátás és csatornázás VII. ötéves tervi fejlesztésének koncepciója Varga Miklós Országos Vízügyi Hivatal 1011 Budapest., Fő ». 48-50. Kivonat: 1985. év végévél lezárult a VI. ötéves tervidőszak ós megkezdődik az új középtávú terv. A népgazdasági tervezési rendnek megfelelően a vízügyi ágazat is elkészítette a VII. ötéves tervét. így: — kialakultak a fő tervezési irányok; — többalternatívás koncepcióterv készült, melynek alapján kiválasztottuk a népgazdaság lehetőségeihez is alkalmazkodó, végleges változatot. Az illetékes politikai ós állami szervek tárgyalásai után az Országgyűlés jóváhagyta a VII. ötéves népgazdasági ós az ezen belüli a vízgazdálkodási középtávú tervet; — ezen döntés után kerül sor a területi vízgazdálkodási tervek elkészítésére, melyek véglegesítik a VIZIG-ek és a vállalatok terveit; Jelen értékelés célja a vízellátási és csatornázási szakterület képviselőinek tájékoztatása a szakágazat fejlesztési elképzeléseiről, hogy a kibontakozó társadalmi vitával is elősegítsük a közműfejlesztés VII. ötéves tervének sikeres teljesítését. A vízellátás-csatornázásnak a vízügyi ágazaton belüli súlyát, a szakágazat fejlesztésének lehetőségeit jól érzékelteti az a tény, hogy az ágazat 190 milliárd Ft értékű állóeszközállományának több mint fele itt van lekötve. Itt dolgozik az ágazat létszámának többsége. Az ágazati fejlesztési lehetőségeink mintegy háromnegyedét évek óta közművesítésre fordítjuk. Ez a tendencia jellemző lesz az 1990-ig terjedő időszakra is. A fent idézett számadatok ós arányok is érzékeltetik, hogy alapvető ágazati, sőt népgazdasági érdekeink fűződnek a vízellátás-csatornázás szakágazatának dinamikus ós arányos fejlesztéséhez. Mindehhez elengedhetetlen a gondos tervezőmunka. Kulcsszavak: vízellátás, csatornázás, középtávú tervezés 1. A VI. ötéves terv eredményei A VI L. ötéves terv előkészítését az elmúlt öt év mérlegelése, elemzése előzte meg, ezért a jelen helyzetet — mint kiinduló bázist — célszerű először értékelni. 1985. évvégére a következő számvetés készíthető : — A VI. ötéves tervben a tervezettnél gyorsabb ütemben fejlődött az ivóvíztermelő kapacitás, illetve az ivóvíz- ós csatornahálózat fejlesztése. — Az ivó víztermelő kapacitás napi 900 ezer m

3/dal növekedett, és elérte a 4,900 ezer m

3-t. A fejlesztésre felhaszná.tjpénzeszközöknek mintegy felét a községek közműves ivóvízellátásának javítására fordították. Ennek eredményeként a tervidőszak végére a közműves vízzel ellátott települések száma 400-zal nőtt. — Mindenekelőtt a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának fejlesztése volt kiemelt feladat. Ezeknek harmadában — mintegy 300 településen — véglegesen megoldottuk az ivóvízellátást; míg a többi településen átmeneti, egyedi vízellátási módokat alkalmaztunk. — A vízellátó művek kiépítettsége általában összhangban van a mennyiségi igényekkel. Az üzemelő vízművek kihasználtsága azonban több helyen magas. így a csúcsidőszak vízigénye csak korlátozottan elégíthető ki az üdülőterületeken és néhány kritikus térségben, köztük a budapesti agglomerációs övezetben is. —- A csatornahálózat — a tervezettet meghaladó ütemű — fejlesztésének hatására bővült a bekapcsolt lakások száma. A közcsatorna-hálózat fejlesztése rászben a már csatornázott településeken valósult meg, másrészt új települések kapcsolódtak be az ellatasba. 1981—85 között összesen 1826 km csatornahálózat épült, s ennek eredményeként 500 ezer lakos közcsatorna-hálózatra való csatlakozásának feltételeit sikerült megvalósítani. Figyelemre méltó eredmény, hogy a csatornahálózat-fejlesztés közel 40%-a községekben valósult meg. — A szennyvíztisztító kapacitás 1. 220 ezer m

3/d értékre növekedett. Ez több mint 50%-kal haladja meg az 1980-as kapacitást, de a tervet — lényeges fejlesztés ellenére sem — tudtuk teljesíteni. A szennyvízelvezetés és -tisztítás elmaradt a vízellátás fejlesztésének ütemétől, tovább növekedett a tisztítatlanul elvezett szennyvíz mennyisége, és így nőtt a befogadók kommunális eredetű terhelése is. Mindennek a súlyát az is fokozza, hogy már hosszú ideje a — a VI. ötéves tervi jelentős szennyvíztisztítási beruházások ellenére — minden településtípusnál lemaradt a szennyvíztisztítás programja. A fővárosban keletkező szennyvizek jelentős részét elvezetik, de az észak-budapesti szennyvíztisztító telepet is figyelembe véve a biológiai tisztítás aránya mindössze 20%; Pécs szennyvíztisztító telepe jelentősen túlterhelt, Miskolcon és Debrecenben csak mechanikai tisztítás van; Győrben nincs kommunális szennyvíztisztítás; <a nagyobb városok többségének szennyvíztelepei túlterheltek, vagy hiányosan felszereltek.