Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
3. szám
S chel ler Gy.— Schweitzer F.: A karsztos hegységek vízfolyásul 121 A Császár új ruhája? Mer/őrizve változtatni. Ez az elv vezérelte a Közlöny új szerkesztőségét is, amikor elhatározta, hogy új köntösben és belső szerkesztésben — de tartalmi célkitűzésein nem módosítva — jelenteti meg mostantól kezdve a Társaság tudományos folyóiratát. Tudományos folyóirat — Társaságunk szelleme, hagyományai és érdekei egyaránt azt követelik meg, hogy a jövő feladatainak és a lap szerkesztési elveinek kialakításánál is ezt a meghatározást tekintsük elsődlegesnek. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a lap tartalmát illetően nem csak a hidrológiai tudományok tárgyköréből vett közlemények szerkesztett sorozata kell legyen, hanem tükröznie kell Társaságunk belső életét, valamint a szakmával kapcsolatos hazai és nemzetközi eseményeket. A lap részt és kezdeményező szerepet kell vállaljon az utóbbi években sajnálatosan eltűnőben lévő szakmai-tudományos viták kibontakoztatásában és közzétételében — és reméljük, hogy Olvasóink elég gazdag anyagot találnak a lapban ahhoz, hogy hozzászólásaikkal élő vita-rovatot lehessen kialakítani. Mit kérünk és várunk Szerzőinktől? Két dolgot. Egyrészt eredeti tanulmányokat tudományágaink területeiről, illetve széles érdeklődésre számot tartó alkalmazások (építési és üzemeltetési tapasztalatok, közérdekű vízügyi szoftver stb.) témaköreiből. Másrészt — és ez sokszor lényegesen nehezebb — kritikai szemlecikkeket egy-egy szakterület helyzetéről és várható fejlődési irányairól a világban. Mert nyitottnak lennünk a világra fontosabb, mint bármikor korábban. Létünk függ tőle. Szeretnénk vízügyi történelmünket is méltóképp közkinccsé tenni. Hisz Kölcseyvel szólva: „Minden nemzet, melly elmúlt kora' emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg\ s' akármi más kezdődjék ezentúl: az a' régi többé, nem lészen." Várjuk ehhez Olvasóink adalékait: képekkel, fakszimilékkel, megemlékezésekkel. A Hidrológiai Közlöny először 1928-ban látott napvilágot. Honi tudományos sajtónk közül kiemelkedően hosszú és tartalmas életet élt eddig. A korábbi szerkesztők: Zeller Tibor, Werzelszícy Gyula, Vendl Aladár, Papp Ferenc, Vitális Sándor, Salamin Pál, Láng Sándor, Kovács György és 25 éven át Öllős Géza hihetetlen ügyszeretete és európai szellemisége egyik letéteményese annak a hírnek, ami ma szerte a világon a magyar vízügyet övezi. Az új szerkesztőség céljárd tűzte ki e nemes hagyományok továbbvitelét, de egyben aggódik is, vajon meg tud-e ennek felelni. Gondjaink, ugyanis számosak: általános kortünet az írástudók számának csökkenése és anyagi természetű gondjaink növekedése. Ezek megoldását csak Szerzőinkkel és Olvasóinkkal együtt tudjuk elvegezni. Nem kis munka vár ránk. Reméljük, hogy az új forma elnyeri Olvasóink egyetértését — a továbblépést és a jobbítást illetően számítunk segítségükre. Lectori salutem! Szöllősi-Nagy András
