Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Dr. Madarassy László: Talajcsövek okkeresedésének megelőzése
Dr. Madarassy L.: Talajcsövek okkeresedése Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. 115 Nagyobb vízsebességek azonban sokszor még nagyobb esések esetén sem biztosíthatók, hiszen a talajcsőben általában kicsi a vízhozam. Ezért a sebesség növelése érdekében, a talajcső adott szelvényében szifont, vagy mágneses billenő lemezt építenek be, amelyek biztosítják a drénvizek összegyülekezését és szakaszos impulzus-szerű kiürülését. Ezek a megoldások a víz sebességének növelésére kis (1—2 %) esés esetén is alkalmazhatók Itt jegyezzük meg, hogy megvizsgálták u talajba helyezett rézhuzal hatását is, mely a talajban galván elemként működik: 2Fe + + + +Cu 2Fe + + +Cu + +. A rézhuzallal szerzett tapasztalatok nem voltak kielégítsek ( Lindner, 1979), a talajeső okkeresedését nem akadályozták meg. Bíztató eredményeket kaptak abban az esetben, amikor magába a talajcső anyagába keverték a nehézfémeket, elsősorban rezet tartalmazó anyagokat. Lengyelországban égetett agyagcső készült így, Szovjetunióban pedig a PVC cső. Szegalem (1977) olyan kísérletekről számol be, amelynél a PVC dréncső anyagába a stabilizátorokon kívül bronzhomokot is adagoltak, vagy pedig a dréncsövet bronz festékkel vonták be. A laboratóriumi kísérletek kimutatták a módszer hatásosságát, ezek alapján megállapítható, hogy a biokémiai lerakódás megakadályozásának egyik legjobb módszere a megfelelő anyagok bevitele lehet a cső anyagába. 2.4. A vastartalmú vizek külön elvezetése Az esetek zömében az okkeresedés nem összefüggő területeken, hanem csak foltokban jelentkezik. Ezért ha csak néhány folt van a területen, célszerű az okkeresedést okozó vizeket külön felfogni és elvezetni. Az adott terület viszonyaitól függően alkalmazható módszerek: — abban az esetben, amikor az elnedvesedést rétegvíz okozza, övárok létesítése, — nagyobb vastartalmú foltok (Fe + + források) lehatárolása, s ezek nagyobb átmérőjű és esésű talajcsövekkel történő elvezetése, lehetőség szerint rövid szívókkal és nyíltárkos gyűjtőkkel. 2.5. A kolmatáció hatásának csökkentése A kolmatáció káros hatásának csökkentésére alkalmazható megoldások: — az illesztési hézagok, perforációk méreteinek növelése, — jól szűrő, nagyfelületű drénárokszűrő alkalmazása, durva homok, homokos kavics, rostos tőzeg önmagában, vagy talajjal keverve. A kolmatáció hatásának csökkentésére, az átmérő növelése az okkeresedésre veszélyes talajokban általánosnak mondható. Például Csehszlovákiában az ilyen helyeken a minimális átmérő 65—80 mm, USA-ban 100—150 mm, Angliában, NDK-ban 75 mm, Szovjetunióban 75—150 mm, ez utóbbi két méret égetett agyagcsőre vonatkozik ( Lindner, 1979, Maszlov, 1972). 2.6. Az öntisztulás biztosítása A talajcsőben keletkező iszap és okkeranyag eltávolításának egyik leghatásosabb módja lenne a megfelelő vízsebesség biztosítása. A kívánatos minimális 0,3—0,4 m/s vízsebesség általában 0,004 eséssel biztosítható (Maszlov, 1972, Eggelsmann, 1978), 0,006—0,008 értéket meghaladó esésnél a feliszapolódás pedig gyakorlatilag megszűnik. Ezzel ellentétes Svobodova (1977) megfigyelése,szerinte a lerakódott vasokker, esetenként még 5 m/s sebességű vízzel sem mosható le a talajcső faláról. 2.7. Az átmosás Az eliszapolódott drénrendszer tisztítása az átmosás esetében szorosan kapcsolódik az üzemeltetés feladataihoz. A tisztítás lehet — mechanikus, — hidraulikus és — kémiai. A legelterjedtebbnek a hidraulikus átmosás mondható. Az átmosást az NDK-ban és Csehszlovákiában általában 2 — 3 évenként javasolják elvégezni, különösen vasas területeken pedig évente. A jobb tisztítási hatásfok érdekében javasolják a kétszeres átmosást, mivel az első átmosás után a megszilárdult vascsapadék 30 százaléka rendszerint visszamaradadréncsövekben. A hidraulikus átmosáson kívül a 60-as évek elején az USA-ban a kémiai átmosás módszerét is kipróbálták. Erre a célra vagy 2 százalékos nátriumbiszulfátot, vagy kéndioxidot és vizet használtak. Az első módszer elsősorban környezetvédelmi okok miatt nem vált alkalmazhatóvá {Thomaser, 1964, Maszlov, 1972). a második pedig nem hozott kellő eredményt. Megállapítható, hogy sem a mechanikus, a kefék és spirálok segítségével végzett tisztítás, sem a kémiai tisztítás nem terjedt el. A nagynyomású hidraulikus átmosás bár elterjedtebb, de viszonylag korlátozottan alkalmazzák. Az átmosáshoz hasonló eredmény érhető el a drénrendszerek egyszerű átöblítésével. Ezt a módszert kis esésű hálózatoknál lehet alkalmazni. A módszer lényege, hogy a befogadó elzárásával a hálózatban a vizet visszaduzzasztjuk, esetleg feltöltjük azt vízzel, majd hirtelen ürítjük a rendszert (impulzusos átmosás). Ezt a műveletet is a drénrendszer feliszapolódási mértékétől függően évente 1—2-szer javasolják elvégezni (Beljajeva, 1978). 2.8. Inhibitorok alkalmazása Az okkeresedés elleni védekezés egyik leghatékonyabb módszere az inhibitorok alkalmazása. Inhibitornak elsősorban a mésztartalmú anyagok felelnek meg, a legjobb az égetett mész, de számításba jöhet őrölt mészkő, vagy gipsz, sőt egyéb mésztartalmú hulladékok felhasználása is. Gipsz elsősorban szikes talajoknál jó, nagyon savanyú tőzegben hatékonyabb a mész-gipsz keverék, a mész pedig különösen az ásványi talajokban hatásos. Az inhibitor a legjobb védelmet akkor adja, ha teljesen körbeveszi a dréncsövet. A gyakorlag ettől eltér, az inhibitort talajjal keverik össze és úgy juttatják a dréncső fölé. A meszes inhibitor
