Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Dr. Madarassy László: Talajcsövek okkeresedésének megelőzése
116 Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. Dr. Madarassy L.: Talajcsövek okkeresedése Inhibitorral kezelt drénárok Tat aj cső (NA s 80 mm) A figyelembe vett drénárok keresztmetszete 1. ábra. Nomogram az okkeresedés ellen alkalmazható inhibitorok mennyiségének meghatározására Fig. 1. Nomogram for the determination of the quantity of the inhibitors used against the devlopment of ochreous deposits emeli a drénárokban a talaj kémhatását, pH = 7,6nál az Fe + + 10 százaléka, pH = 8,2-nél 20 százaléka és pH = 9,2-nél a vasmennyiségnek megközelítően a 100 százaléka kicsapódik (Maszlov, 1972). A drénárok meszezésével csak időszakosan tudjuk megkötni a vasat, az okkeresedési folyamat később fog kezdődni (Kuntze, 1967). Jelentősége azonban mégis nagy, mert amennyiben az okkeresedést a talaj nagy ferro-vastartalma okozza, ezzel a módszerrel hatékonyan lehet ellene védekezni, hiszen az okkeresedési veszély a 3—5-ik évben a talaj anaerob viszonyainak megszüntetésével már jelentősen csökken. Az inhibitor mennyiségének meghatározására az 1. ábrán látható nomogramot javasoljuk használni. A nomogram kidolgozásánál figyelembe vettük, hogy az okkeresedési veszély mértéke nem lineáris a talajvíz Fe + +-tartalmával. A veszélyesség fokát befolyásolja a közeg pH értéke is, melyet általában a talaj kémhatásával javasolunk jellemezni. Esetenként előfordulhat, hogy a talajvíz kémhatása ennél kisebb, ilyenkor a biztonság javára ez utábbi értéket kell figyelembe venni. Az ábrán szerepet kap a mély lazítás is, mely a talaj levegőztetését segíti elő. Ez a beavatkozás különösen kis drénmélységek esetén hatásos. A talajcső esése az öntisztulásra hat, ha ez meghaladja a 4 ezreléket, rendszerint biztosítva van a talajcső öntisztulása. A szerkesztésnél nem tettünk különbséget az égetett agyag és műanyag csövek között, viszont a védőszűrő viszonylag kis hatását figyelembe vettük. Inhibitorként a nomogram az őrölt mészkő, égetett mész és gipsz hatóanyagra átszámított mennyiségét adja meg, de természeten minden más meszet tartalmazó anyag felhasználható erre a célra. Az inhibitort legjobb a talajcső alá és fölé helyezni, de ennek kivitelezése gyakorlatilag nem oldható meg, ezért a teljes drénárok kezelésével számoltunk. E téren is várható azonban az építéstechnológia fejlődése, és ebben az esetben a kezelt keresztmetszettel arányosan csökkenthető lesz az inhibitor mennyisége 3. Összefoglalás A talajcső okkeresedése bonyolult, összetett probléma, amelyet több tényező együttes jelenléte idézhet elő. Különösen nagy az okkeresedés veszélye, ha fennállnak a következők: a) a talajvíz Fe + +-tartalma > 3 mg/l, b) a talaj pH értéke < 7, c) a talajcső esése, i< 0,004. A fentieken kívül az okkeresedés jelentősen függ még a redox potenciál értékétől, továbbá a talajcsőben mozgó víz sebességétől, valamint a talaj csőrendszer oxigén ellátottságának módjától és mértékétől. A talajcső okkeresedésének megelőzése is összetett feladat, rendszerint több egymást kiegészítő
