Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Horváth László–Péter Gyula–dr. Taxner Ernőné: Az ipari ágazatok feladatai és eredményei az ipari vízgazdálkodás fejlesztése terén

10 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám Horváth L.—Péter Gy.—dr. Taxner E-né: Az ipari ágazatok feladatai eitású vágóhidak vízgazdálkodása, amelyek közül sokan kezdetleges termelési technológiával és környezetük gondatlan, nagyfokú szennyezésével jellemezhetők. A baromfiiparban a termelés felfutása a 80-as évek elején a vízgazdálkodás teiületén is hozott fejlődést, azonban a higiéniai előírások figyelembe vételével át kell venni a külföldön már bevezetett víztakarékosabb technológiákat. Csökkenteni kell szűrők, sziták és egyéb megoldások alkalmazásával a csatornában kerülő szennyvíz darabos szennyeződését, illetve fokozni kell a szennyezőanyagok víztől való távoltartását. Teljes körűen be kell vezetni a vákuumos hulladék- és aprólékszállítást, fel kell tárni a hidraulikus tollszállítás kiváltási lehetőségét. A legeredményesebb ipari vízgazdálkodást folytató cukoripar a gyári rekonstrukciókkal összekapcsolva korszerűsítette vizes technológiáit. A folyamatos diffúziós berendezéseket valamennyi gyárba beépítette. Folyamatosan végzi a vízvisszaforgatási körök kiépítését. Ennek eredményeként a cukoriparban a feldolgozott répára vetített fajlagos frissvíz igény a húsz évvel ezelőtti 600%-ról 350 %-ra csökkent, Több községi és városi szennyvíztisztító telep jó hatásfokú üzemelését gátolja a nem megfelelően előkezelt tejipari szennyvíz. Mivel az egyedi biológiai szennyvíztisztítók megépítése magas építési és üzemeltetési költségük miatt általában gazdaságtalan, a tejipari szennyvizeket változatlanul az erre is méretezett szennyvíztisztító telepeken célszerű tisztítani. Ennek előfeltétele azonban a használt vizekbe kerülő szennyezőanyagok mennyiségének radikális csökkentése, illetve a hatékony előtisztítás megvalísítása. A legcélszerűbb megoldásnak azonban — ahol erre lehető© ség van — a mezőgazdasági hasznosítást tartjuk. A tejüzemek vízgazdálkodási rendszer ének fejlesztése során be kell vezetni a víztakarékos, zárt rendszerű mosási, tisztítási technológiákat, ki kell alakítani a víztakarékos pasztőrhűtő rendszereket, meg kell valósítani az előöblítő vizek fölözését és fehérje kinyerését. A szennyvíz szennyezettségének csökkentése érdekében hasznosítani kell a savót és más értékes hulladékokat. Jó és követendő megoldás a Répeelaki Sajtgyárnál megvalósított szennyvíz-öntözés. Az élelmiszeriparon belül sorrendben 4. legnagyobb frissvízfelhasználó szakágazat a konzervipar. A fajlagos frissvízfelhasználás csökkentéséie több lehetőség is van, ezt azonban befolyásolják az alkalmazott betakar í tógépek. Célszerű lenne elérni, hogy a nyersanyag minimális szennyezettséggel érkezzen az üzembe, lehetőleg tartályládák és ömlesztett formában. A besugárzással történő tartósítás, aszeptikus konzervkészítés, a fagyasztással történő sűrítés — vagyis a víztakarékos technológiák — széles körű alkalmazása szükséges. Módosítani kell a felöntő levek készítésének jelenlegi technológiai módját. Bővíteni kell a hidraulikus anyagszállítás helyett a száraz úton történő szállítási megoldásokat. Fokozni kell a konzervgyári szennyvizek nagyobb arányú mezőgazdasági hasznosítását, annál is inkább, mivel a keletkező szennyvíz jelentős hányada egybeesik a mezőgazdaság öntözési vízigényével. A szeszipar víznrinőségvédelmi célú ipari vízgazdálkodási intézkedései a Győri Szeszipari Vállalat erőfeszítései a VI NASSE hasznosítása ügyében közismertek. A moslék besűrítésével és takarmányként történő értékesítésével szennyvíz gyakorlatilag nem keletkezik. Addig, amíg minden szeszipari vállalatnál ez megvalósítható lesz, a szennyvíz szennyezőanyagának csökkentése ét dekében takarmányélesztősítéssel ki kell vonni a hasznosítható anyag egy részét. A keményítőgyárakban vissza kell forgatni az úsztató és mosóvizeket. A búzakeményítő üzemben a száraz technológia bevezetése kívánatos, a kukorica alapanyagú keményítőgyártásnál a zárt vízforgalmú. A könnyűipar az elmúlt 15 évben nagyarányú rekonstrukciót hajtott végre, amely a termelés növekedésével járt együtt. A technológiai korszerűsítés és a termelés felfutása a vízfelhasználás növekedését vonta maga után, amely nem volt mindig arányos a termelés mennyiségi változásával. A VI. ötéves tervben ez a növekedés megállt, amely a tervezett korszerűbb technológiájú fejlesztések és intézkedések végrehajtásának eredménye. A könnyűiparon belül a legnagyobb frissvíz felhasználó a papíripar. A hazai papírgyártás dinamikus fejlődésének valamint a megváltozott termékszerkezetnek az eredménye, hogy az átlagos fajlagos frissvízfelhasználás 60 m

3/t papír értékre csökkent a 20 évvel ezelőtti 110 m

3/t értékről. A Dunaújvárosi Hullámvertikum szennyvíztisztító művének, vagy a Csepeli Papírgyárban a belső körvízrendszernek a kiépítése nagy előielépés volt, de minden gyárban el kell érni, hogy a tisztított vízzel a frissvíz használat kiváltható legyen. A textiliparon belül, megvizsgálva a gyártási folyamat fő fázisait, megállapítható, hogy a vízhasználat jelentős részét a textilkikészítő ipar teszi ki. Az elkészült vízgazdálkodással szorosan összefüggő beruházások mellett, mint a Székesfehérváron lévő PATEX gyárban létesített folyamatos fehérítő, vagy a LATEX-ben beépített ívsziták, sok tennivalója van a textiliparnak. Be kell vezetni az ellenáramú mosást, az utolsó öblítővizeket újra fel kell használni, csökkenteni kell a túlfolyásos öblítéseket. A festődék korszerűsítésénél — ahol lehet — a motring helyett keresztcsévés vagy kalácsfestést kell bevezetni. A festés, fehérítés szakaszos technológiájáról folyamatosra kell áttérni. Kis léaránnyal dolgozó gépeket kell beszerezni. Növelni kell a pigment nyomás részarányát, jobban ki kell használni a transzfernyomó kapacitást. Alkalmazni kell az oldószeres mosást. Biztosítani kell a gyapjúzsír minél nagyobb arányú kinyerését. A rostipari szennyvizeket öntözésre kell felhasználni. Más gondok jelentkeznek a bőripar területén. A magyar bőripar mintegy 60%-ban import bőrből dolgozik. A különböző minőségű bőrök kikészítéséhez sok vegyianyag szükséges, amelyek nehezí-