Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

2. szám - Horváth Zsolt: Települési szilárd hulladékok környezetkímélő elhelyezésének környezet földtani szempontjai

- Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. 85 Települési szilárd hulladékok környezetkímélő elhelyezésének környezetföldtani szempontjai JL () U V Ä T II ZSO L T* Bevezetés A Magyarországon évente keletkező kb. 14 millió m

3 szilárd kommunális hulladék döntő többsége hulladéklerákóhelyekre kerül, az esetek jelentős részében a folyékony kommunális hulladékokkal (csatornaiszap, szennyvíziszap) közös depóniákha. Emellett elsősorban az ipari tevékenységhez kapcsolódóan — nagymennyiségű, a környezetre különösen veszélyes toxikus és radioaktív hulladék is keletkezik. Ezek kezelését azonban a kommunális hulladéklerakóhelyektől független országos rendszerben létrehozott, üzemeltetett és ellenőrzött lerakóhelyeken kell megoldani. A hulladéklerakóhelyeken keletkező környezetszennyezés minimalizálása érdekében nagy jelentősége van a szakszerű hulladéklerakóhely kijelölési és üzemeltetési módszerek minél szélesebb körű alkalmazásának. Jelenleg hazánkban az üze melő hulladéklerakóhelyek többsége, arra környezetföldtani szempontból alkalmatlan helyen, szakszerűtlen lerakási technológiával üzemel. Az ilyen lerakóhelyeken fokozott mértékben kell számolni a levegő, a talaj, valamint a felszíni és felszínalatti vízszennyezéssel. A hulladéklerakóhelyek felszínalatti környezetszennyezése rendkívül széles határok között változik, mind a komponensek, mind a koncentráció tekintetében és egyrészt függ a lerakott hulladékok összetételétől (szerves, szervetlen), a vízoldható részek vegyi összetételétől, a depónia korától, másrészt függ attól, hogy milyen lehetősége van a környezetszennyezést szállító közegnek, tehát a víznek beszivárogni a felszín alá. Ez utóbbit elsősorban a hulladéklerakóhely környezetföldtani viszonyai és a hulladék lerakásának módja befolyásolja. 1. Települési szilárd hulladékok szennyezőanyagainak a felszínalatti környezetbe jutásának lehetőségei A hulladéklerakóhelyről a felszínalatti környezetbe jutó szennyezések szállító közege elsősorban a víz. Ennek négy megjelenési formájával találkozunk a hulladéklerakóhelyeken, illetve azok körzetében. Ezek a: — a hulladék nedvességtartalma, — szerves hulladék bomlásakor keletkező víz, — csapadékvíz, — - felszínalatti víz. A szilárd hulladékok nedvességtartalma az évszakoktól függően változik. A hazai vizsgálatok az éves átlagértéket a lerakott szilárd hulladék tömegének 50%-ban adják meg (3). Dobson [1] szerint aerob bomlás esetén a 40—80%-os víztartalom a legkedvezőbb az egysejtűek szaporodásához. A szerves anyagok legnagyobb lebomlási *Fökhuérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. arányát 60% nedvességtartalom mellett figyelte meg. A lerakott szilárd hulladék természetes nedvességtartalma a szerves hulladékok lebomlása során tovább nő, együttes mennyiségük azonban legtöbbször kevés ahhoz, hogy esurgalékvizet képezzenek a hulladékdepónia alján. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a lerakott szilárd hulladék tömegének 24—26%-a papír [3], amely nagymennyiségű nedvességet képes felszívni, másrészt elsősorban a termofil baktériumok hatására a hulladékprizmán belül a hőmérséklet rövid időn belül 60—80 °C-t is elér. Ilyen hőméi ékleten a nedvességtartalom nagyrésze elpárolog [7]. Jelentősebb szerep jut a csapadékvizeknek a hulladékok kilúgozásában. Koch [6] egy angliai kísérlet eredményeit ismerteti, ahol egy 13x11 X Xl,6 m méretű betonmedencét használtak fel hulladék elhelyezésére. Ebből a medencéből alagcsövezéssel tudták mérni az elszivárgó víz mennyiségét. A kísérlet eredménye a következő megállapításokat tette lehetővé: — az elszivárgó víz mennyisége a teljes mérési periódus (2,5 év) alatt a csapadék mennyiségének 41%-át tette ki, —- a kísérlet kezdetét követő első 4—5 hónapban az elszivárgó víz mennyisége a csapadéknak csak 0—4%-a volt, — az elszivárgó víz mennyisége az évszaktól függően változott, nyáron 20—25%,, télen 40—70% volt. Az elszivárgó víz mennyisége nagymértékben függ a hulladék tömörségétől. 0,4—0,5 t/m

3 térfogatsúly esetén a csapadékvíz viszonylag könynyedén áthatol a lerakott hulladékon, míg 0,8— —0,9 t/m

3 térfogatsúly esetén már csak nagyon korlátozott beszivárgással kell számolni [6], A hulladékdepóniák kilúgozásában legnagyobb szerep a felszínalatti vizeknek jut. Különösen akkor következik be erős kilúgozás, ha a hulladék folyamatosan a felszínalatti vízszint alatt van, tehát a hulladék vízben van. Ennek alátámasztására az /. és 2. ábra, valamint a hozzájuk tartozó 1. és 2. táblázat szolgál. Az 1. ábrán a volt váci városi hulladéklerakóhely vízföldtani szelvénye látható. A lerakóhely a pleisztocén utolsó eljegesedés! szakaszában a w ürm glaciálisban képződött Il/a teraszon helyezkedik el. A teraszt jó vízvezető homokos kavics és homok képződmények építik fel. A Il/a terasztól nyugatra a Duna új holocén ártéri területe található, felső részén sovány agyag, mélyebb szintjén kavicsos homok üledékekkel. Mindkét képződmény feküje felső oligocén korú agyag. A talajvíz az oligocén korú vízzáró fekü felett a pleisztocén és új holocén üledékekben helyezkedik el. A VITUKI közeli 1732. sz. talajvízszintészlelő kútja alapján a területen a talajvízszint ingadozás