Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Dr. Varga György: A vízkezelés és szennyvíztisztítás egységesítésének tapasztalatai, feladatai

6 Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. A vízkezelés és szennyvíztisztítás egységesítésének tapasztalatai, feladatai D It. ViEdA GYÖECY' Bevezetés Az 1976-ban indult, az 1979—80 években „fénykorát élt" vízkezelés és szennyvíztisztítás tárcaközi egységesítési célprogramról már több beszámoló készült [2, 4, 5, 10]. A mostani célunk az, hogy az 1981. óta az OVH 2.1 és 2.2 projektekbe beépített egységesítés, tipizálás 1984 évi helyzetéről és a várható feladatairól tájékoztatást adjunk. A vízkezelés, valamint a közüzemi szennyvizek tisztításának fejlesztése, egységesítése és tipizálása főfeladatok alapvető célja ezután is, hogy „az azonos, vagy közel azonos vízkezelési, illetve szennyvíztisztítási feladatokra azonos technológiával üzemelő, többségükben tipizált építményekből és gépi berendezésekből megvalósítható kezelő, illetve tisztítótelepek létesüljenek". Egységesíteni csak a gyakorlatban bevált, megfelelő ajánlással (referenciával) rendelkező, többször ismétlődő tisztítástechnológiát, illetve elemet (műtárgyat, berendezést) lehet. Tapasztalatok Bemérések A mintatechnológiák kiválasztásához, valamint az elemek (műtárgyak és berendezések) méretsorának meghatározásához és tipizálásához szük ség volt a meglévő létesítmények bemérésére. A többségben 1977—78 évek közötti bemérések, a tisztítástechnológiákra és az elemekre terjedtek ki (gyártmány- és munkavédelmi minősítések; tisztítástechnológiai bemérések és értékelések, különös "tekintettel a referencia-telepekre; az egyes elemek vizsgálata stb). Ezen bemérések jól alátámasztották az egységesítésbe bevont tisztítástechnológiákat és elemeket, gyakorlati adatokkal indokolták az ebben a körben be nem sorolhatókat (még nem váltak be stb). Ugyancsak a bemérések segítették elő az egységesítés szerint alkalmazni kívánt gyári berendezések méretsorának lényeges csökkentését (pl. a vízkezelés és a települési szennyvíztisztítás VÍZGÉP gyártmányainál ez közel egyharmadára csökkent). E nagyarányú munka elősegítette az egységesítés megalapozását. Belátható időn belül ilyen átfogó munkára nem lesz szükség. Egy-egy kiválasztott részterületen azonban továbbra is fontos az újabb tapasztalatok összegyűjtése, az egységesítés korszerűsítése. * VIZITERV, Vízügyi Szabványosítási és Egységesítési Központ (VSZK), Budapest Tisztítástechnológia A vízkezelés technológiái A több helyen közreadott [2. 4, 5, 9,10] mintatechnológiák csoportosítására az 1—50 000 m

3/d telep nagyságrend tartományban a következő: felszíni víz A.l, A.2, 2 db - parti szűrésű víz A.3, A.4, A.8, A.9 4 db — felszín alatti víz A.5, A.6, A.7, A.10, A.l 1 5 db összesen: 11 db A tapasztalatok szerint all mintatechnológia közül néhány ritkán fordul elő. A változatok csökkentésével, de egy-egy adott technológián belül, a szükségszerű bővítés lehetőségének biztosításával, a mintatechnológiák száma csökkenthető. A beruházási programokat megalapozó technológiákra és telepnagyságrendekre 22 db áll rendelkezésre. Ez az elméletileg lehetséges változatok 34%-a. A települési szennyvíztisztítás technológiái Az előzőekhez hasonlóan közreadott mintatechnológiák száma 10, az I—50 000 m

3/d telej »nagyságrend tartományban. Az egyszerű és bővített oldómedencés tisztítástechnológia (B.l és B.2) alkalmazása gyakori, különbség csak a szennyvíz medencében való tartózkodási idejében van (3 és 6 nap). Meghatározott helyeken azonban szükséges lehet a tartózkodási idő növelése (pl. az ülepítés hatásfokának emelése, szikkasztó alagcső hálózat esetén). Célszerű a teljesoxidációs, egyesített (TABSZ-E), azaz a B.3 technológia, továbbá a B.4 „fejlesztés alatt álló" a kis szennyvíztisztító berendezésekre vonatkozó technológiák együttes értékelése. A B.3 mellett, a (3) kiadványban ajánlott, ugyancsak gyári berendezésekkel létrehozott technológiák (függőleges rotorral, légbefúvással és meriilőtár csávái működó'ek) állnak rendelkezésre. A B. 5 teljesoxidációs, acéltartályos technológia bevált, de nem gyakori. A B.6 teljesoxidációs, egyesített műtárgya«, a B.7 oxidációs árkos, a B.8 teljesoxidációs, csatornamedencés technológiák beváltak és gyakoriak. A B.9 „Biológiai teljes tisztítás, előregyártott elemekkel, anaerob iszapstabilizációvar' technológia nem terjedt el. A B. 10 nagyterhelésű eleveniszapos technológia bevált, a 10 000- 25 000 m

3/d telepnagyságrendnél elsősorban ez épül. A mintatechnológiákhoz a szükség szerinti foszfor eltávolítás majd a további években terjed el. Az iszapkezelési mintateclinológiáknak (I — VIII) még csak az elvi vázlata készült el. Műszaki Irányelv formájában.