Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Dr. Pálfai Imre: Az öntözés helyzete és fejlesztési feladatai Csongrád megyében

44 Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. Az öntözés helyzete és fejlesztési feladatai Csongrád megyében* D K. P A L I'' A I IM Ii E* Történeti áttekintés, helyzetelemzés Az öntözés a magyar vízgazdálkodásnak — és a magyar mezőgazdaságnak is - régóta vitatott és ma is egyik legvitatottabb ágazata. A viták hullámai leghevesebben aszályos időjáráskor, illetve azt követően csaptak föl, s főként az öntözés közgazdasági kérdéseiről folytak. így van ez most is, amikor az IÍI83. évi aszáls hatására a legkülönbözőbb fórumokon újraértékelik az öntözés helyzetét és javaslatokat dolgoznak ki, intézkedéseket hoznak a helyzet javítására. Az alapprobléma az, hogy Magyarország éghajlati adottságai között — néhány .speciális növénykultúra kivételével — öntözésre nincs minden évben szükség, illetve nem egyforma mértékben van rá szükség. Ebből következően a nagyon költséges öntözési beruházások gazdasági hatékonysága általában alacsony fokú. Az öntözés nélküli növénytermesztés viszont meglehetősen kockázatos. JEzt bizonyította az 1983. évi aszály is, mely Csongrád megyében kb. 1 milliárd forint terméskiesést okozott. Ehhez hasonló mértékű aszály megyénkben átlagosan 15 évenként fordul elő. Igaz, hogy legutoljára az I960 körüli évek voltak ilyen aszályosak, előtte viszont sűrűsödtek a hasonlóan száraz évek, melyek tehát nem egyenletesen, s főként nem előre kiszámíthatóan fordulnak elő. Ez tovább növeli az öntözés megítélése és fejlesztése körüli bizonytalanságot. Az aszály mértékét az általunk bevezetett ,,aszályossági index"-szel fejeztük ki. Ez áz április—augusztusi középhőmérséklet és az október—augusztusi súlyozott csapadékösszeg hányadosa. Az aszályossági index 1946 -1983 közötti értékeit Csongrád megyére vonatkozóan az 1. ábrán mutatom be. Látható, hogy a legnagyobb aszály 1952-ben volt, ráadásul ekkor a talajvízszint is mélyen helyezkedett el. Rendkívül nagy gazdasági jelentősége volna — különösen a mostani nehéz körülmények között — ha több évre előre tudnánk az időjárás alakulását, azt, hogy száraz vagy nedves jelleg lesz-e az uralkodó. Mivel erre sajnos jó ideig reményünk sincs, nem marad más választásunk, mint egyaránt. felkészülni a vízhiányból és a víztöbbletből eredő károk elhárítására, azaz nem hanyagolhatjuk el sem az öntözést, sem a vízrendezést. Egyaránt fejleszteni kell mindkettőt, mégpedig egymással összehangoltan, a megvalósításnál kis előnyt biztosítva a vízrendezésnek. Ez az elv nem új, hangoztattuk Csongrád megye vízrendezésfeilesztési koncepciójának 1978. májusában e helyen tartott vitájában is, mégis az a megyei tapasztalat, hogy a vízrendezési munkák jó ütemű előrehaladása mellett az öntözés az elmúlt években nem fejlődött, sőt jelentős visszaesés következett be. * Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének 1984. május 31-i ülésén. ** Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged. Amólyovsági index 10 t mS 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1983 Talajvizmelyseg [cm] 1. ábra. Az nszályossági index értékei és a közepes tulajvizinélység Csongrád megyében 1946—19S3 között Abb. I. Grösse des Ariditätsindex und mittlere Grundwassertiefe im Komitat Csongrád zwischen 1046—1983 Ez látható a 2. ábrán, melyen Csongrád megye öntözésre berendezett és ténylegesen öntözött területeinek, a fővízkivételi művek kapacitásának és az öntözési módok arányának a változását tüntettük föl. Az öntözésre berendezett terület a 1960-as évek elején kezdett ugrásszerűen növekedni és az évtized végére elérte a 35 000 hektárt. 1970-től azonban a berendezett terület egyre csökkent, s 1983-ban már csak 18 500 hektár volt. A ténylegesen megöntözött terület az időjárástól függően ingadozott, a 28 000 hektáros legnagyobb értéket 1968-ban érte el. Ez a berendezett területnek 87%-a. A legnedvesebb években az összkapacitásnak alig 30%-át használták ki.Az 1983as aszályos esztendőben a megyében 13 000 hektárt öntöztek meg. Ez 70%-os kihasználást jelent Jobb kihasználásra a később ismeretetett okok miatt nem is lehetett számítani. A 60-as évek első felében az öntözési módok aránya is lényegesen megváltozott. Míg korábban a rizsöntözés és az egyéb felületi öntözési formák uralkodtak, 1965től az esőszerű öntözési mód került túlsúlyba, melynek aránya a 70-es évek végétől meghaladja a 80%-ot. Az esőszerű öntözést zömmel hordozható berendezésekkel végzik, s elég kevés a korszerűbbnek tekinthető beépített csőhálózatú (pontosabban részben beépített csőhálózatú) berendezés.