Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Dr. Pálfai Imre: Az öntözés helyzete és fejlesztési feladatai Csongrád megyében

Dr. Pálfai I.: Az öntözés helyzete és fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. 45 Terület ,2. álrra. Az öntözőrendszerek vizszá llítóké/pessé gének (Q ), <IZ öntözhető ( F„) és a ténylegesen öntözött területeknek ( F ), valamint az öntözési, módok arányának változása Csongrád, megyében 19 Hi—1983 ' között 1 rizsönt,özés, i: egyéb felületi Ontíizés, 3: «sflszenl öntözés hordozható berendezéssel, I: esfiszertt öntözés beépített esöhálézatú berendezéssel Abb. 2. Veränderung zwischen 1916—1983 der H'asserfiihriingskapazität (Q), der zur Beimisserling eingerichteten ( F „) und der tatsächlich bewässerten Flächen ( F )•, sowie der Proportion der Bewässerungsarten in Komitat Csongrád: 1: Reisenhau, 2: sonstige Oberflfiehenbewässerungen, 3: Beregnung mit transportablen Hinrichtungen. /. Beregnung über Anlagen niit eingebauten Bohrnetz Az I960-as években tapasztalt föllendülés okai: 1. A megelőző évek aszályos időjárása. 2. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (néhány év alatt sok új mezőgazdasági nagyüzem jött létre, s szinte mindegyik öntözni akart). I). Az öntözési technika ugrásszerű javulása (külföldi esősztető berendezéseket hoztak be, majd a hazai esőztető berendezések gyártása is megindult). 4. Az öntözési beruházások állami támogatása. 5. A fővízkivételi műveknél felszabaduló szabad vízszállítási kapacitás (az öntözési módok arányának megváltozásából eredően). Az 1970-es években bekövetkező visszaesés okai: 1. A nedvesebbre és hűvösebbre fordult időjárás, az ezzel együttjáró magasabb talajvízszint (főleg a megye tiszántúli területein), mely öntözés nélkül is lehetővé tette egyre nagyobb terméshozamok elérését (ilyen körülmények között fölösleges, illetve gazdaságtalan volt öntözni, s nem látszott érdemesnek új öntözőtelepeket létesíteni). 2. Az öntözhető területek a megyében szinte mindenütt mélyfekvésű, gyakran rossz vízgazdálkodású területeken helyezkedtek el (az egykori risztermesztési körzetekben), melyeket legjobban sújtott a belvíz. A belvízkár 1970-ben és 1975-ben 1 milliárd Ft körül volt. 3. A mezőgazdasági üzemek nem voltak kellően fölkészülve az öntözővíz fogadására, az öntözés bevezetése korainak bizonyult. Nagyon sok üzemben először súlyosabb problémákat kellett megoldani. 4. A 60-as években még új öntözési technika korszerűtlenné vált (sok és nehéz kézi munkát igényelt), a sok berendezést üzemeltető gazdaságoknál szállítási-szervezési nehézségek adódtak, az öntözés egyéb hátrányai (talajtömörítő hatás stb.) is kiütköztek. 5. Az öntözőtelepek és az öntözőberendezések el használódtak, a berendezéseket nem cserélték ki, a fenntartást és a rekonstrukciót elmulasztották (különösen rossz a hordozható esőztető berendzések állapota, 1983-ban háromnegyed részük az újkori érték 40%-át sem éri el). 6. Az öntözés beruházási és üzemelési költségei jelentősen emelkedtek, az öntözés beruházási állami támogatása megszűnt. Megyénkben az öntözés visszaesése valamivel hamarabb kezdődött és nagyobb mértékű, mint az ország más részein. 1969—1983 között a berendezett területek nagysága Csongrád megyében felére csökkent, míg az országos csökkenés30%-os. Minőségileg is rosszabb a helyzet, különösen ha a Kiskörei Öntözőrendszert tekintjük, mert Csongrád megyében nagyon kevés, mindössze 3000 hektár a beépített csőhálózatú esőztető berendezés (az országos érték közel 90 000 hektár). Állami célcsoportos beruházásból csupán egy öntözőfürt létesült, a Szentes—Donáti fürt, a szentesi Termál és a fábiánsebestyéni Kinizsi TSz területén 1350 hektáron. Az országban 34 ilyen öntözőfiirjfc működik. Ugyancsak el vagyunk maradva a hordozható esőztető berendezések műszaki színvonalát tekintve, mert kevés gépi áttelepítésű berendezés van Csongrád megyében, a berendezések zöme a 60-as évek technikai színvonalán áll, sok kézi munkaerőt igényel. Csongrád megye öntözővízellátó főműveinek kapacitása 1968 óta számottevően nem növekedett, ma is 33 m

3/s. Főmű fejlesztési terv nem is egy készült, megvalósításuk azonban elmaradt. Az állami főmű beruházások az 1970-es években a Kiskörei Öntözőrendszer térségébe koncentrálódtak. Csongrád megyében az 1970. évi nagy árvíz tapasztalatai nyomán fő vízgazdálkodási feladatunk a T isza es a Maros árvízvédelmi töltéseinek a megerősítése, majd — a sorozatos és súlyos károkkal járó belvizes évek után — a belvizi főművek és általában a vízrendezés fejlesztése volt. Csongrád megyében az öntözésre berendezett területek, mint erről korábban már szó volt, a folyókmenti mélyfekvéső térségekben helyezkednek el. Itt épültek ki az 1940-es évek végétől kezdve — elsősorban a rizstermelés föllendítése céljából — az öntözőrendszerek. Ez látható a 3. ábrán, melyen feltüntettük az öntözőrendszerek hatásterületét. A magasabb fekvésű térségekben csupán néhány