Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Dr. Szenti János: Jégtörő tevékenység a Dunán Dunaföldvár–Vukovár (1560–1333 fkm) között

Dr. Szenti J.: Jégtörő tevékenység a Dunán Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. 351 A jégzajlás az 1985. évben január 6-án indult meg. A jelentős lehűlés hatására január 10-ig, míg a magyar szakaszon erős zajlás keletkezett, addig a jugoszláv szakaszon január 9—12. között megszakításokkal megállt a jég. A legerősebb torlódás Apatinnál és Tovarniknál keletkezett. Január 11—13. között a magyar szakaszon is több helyen beállt a folyó. Az álló jégmezőket Dunaföldvár és Vukovár között öt csoportban bontották a jégtörő hajók. Január 31-ig Vukovár és Apatin között, február 2-ig Apatin és az országhatár között sikerült a jégmezők bontásával újra indítani a zajlást. A folyó a parti jég kivételével jégmentessé vált. Átmeneti enyhülés után, február 12-én ismét zajlott a Duna. Február 25-ig sikerült mozgásban tartani a jeget megállás nélkül úgy, hogy február 26-ig ismételten megtisztult a Duna folyó a jégtől. A védekezési munkában részt vett 9 db 490— 1470 kW-os, — ebből 4 db jugoszláv területen — továbbá 6 db 220 kW-os teljesítményő jégtörő hajó. Az 1985. évi januári jégvédekezésre a korábban szerzett tapasztalatokkal szemben az volt a jellemző, hogy a viszonylag alacsony vízállás mellett a tartós hideg ( — 15, — —25 °C) hatására közel 30 napon át folyamatosan dolgoztak a jégtörő hajók 1,5—2 m, ill. a torlódott helyeken ennél vastagabb jégben úgy, hogy a döngölő berendezéseket állandóan üzemben kellett tartani. Ez olyan mértékű igénybevételt jelentett, amilyenre eddig nem volt példa. Az eltelt két évtized alatt a dunai jégviszonyokban bekövetkezett változások alapján megállapítható, hogy a céltudatos és következetes folyamszabályozási tevékenység az időjárási elemek változásán kívül feltétlen hozzájárult az állójeges évek számának csökkenéséhez. Az állójeges napok számának csökkenése pedig ezen túlmenően a jégrombolási tevékenységnek is tulajdonítható. A jégtörő hajópark munkába állítása óta folyamatos kísérletezéssel kialakult a jégtörés technológiája. Ismertté vált, hogy a nagy sebességgel haladó hajók hullámai a jégtáblák összefagyását is meg tudják akadályozni, a parti jégnél pedig a felrakódott táblákat újra mozgásba hozzák, úszásra kényszerítik. A jégtörő hajó kinetikai energiáját felhasználva vékonyabb álló jégben, zavartalanul folyamatosan halad előre mindaddig, amíg a vastagabb jég megállásra nem kényszeríti. A vastagabb (0,8—1,0 m) jeget a jégtörő hajók előre-hátra mozgással, a jégre történő ráfutással „vasalással" törik. Ennél a műveletnél a jégtörő hajó a szabad vízfelületről maximális sebességgel, teljes géperővel fut fel a jégre, amely alatta összeroppan. Ezt a módszert legyező alakban alkalmazva ki tudja szélesíteni a bontást a folyó teljes szélességében. Ha a jég vastagsága már olyan, hogy vasalással sem tud a hajó előre haladni, akkor a „döngölő"vel felszerelt hajók alkalmazására van szükség. Ez a berendezés a jégtörés hatásfokát a tapasztalatok szerint mintegy 50%-kal növeli. 2. kép. Álló jég bontása „vasalás"-sal Bild 2. Brechen von Standies über ,,

Bügeln" A jégtörő hajókat a biztonság és a hatékonyság fokozása érdekében nem külön-külön, hanem csoportosan foglalkoztatják, leggyakrabban 3 hajó alkot egy csoportot. A jégtörésnél általában az említett módszerek valamelyikét vagy a kombinatív változatokat alkalmazzák a következők szerint. Zajló jég mozgásban tartására célszerű a hajókat háromszög ók alakban foglalkoztatni. A folyószakaszt mindkét irányban folyamatosan egyenletes sebességgel járva zajlásban tartható a jég a folyó teljes szélességében. Ilyen módon lehet a fölrakódott parti jeget is megbontani. A váratlanul beállt szakaszt mindig a hajócsoporttal alulról felfelé kell megbontani ugyancsak elől foglalkoztatva a döngölő hajót. Amikor már a bontás szélessége megengedi, akkor ellipszis pályán mozogva szeleteléssel lehet kiszélesíteni a vízfelületet. Torlódások torlaszok bontásánál a feltámaszkodási pontok, helyek környezetének a megkeresése vezet eredményre. Beállt folyóban a csatorna folyosó kialakításának az a módja vált be a legjobban, amikor a vezérhajót egy nyomon követi a csoport többi hajója. A több hajóból álló hajópark munkáját körültekintően kell szervezni, mert körbe-körbe, előrehátra mozgó hajók a ködös, vagy esős, esti vagy hajnali rossz látási viszonyok mellett könnyen egymásnak ütköznek. A munkát a vezérhajóról kell irányítani. A hajók között URH összeköttetést kell fenntartani. Veszély esetén, amikor pl. a torlódott jég mozgás közben megindul, akkor hajó