Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Dr. Szenti János: Jégtörő tevékenység a Dunán Dunaföldvár–Vukovár (1560–1333 fkm) között

352 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Dr. Szenti J.: Jégtörő tevékenység a Dunán 3. kép. Folyosó (csatorna) nyitása álló jégen Bild 3. öffnen einer Schneise (

eines Kanals) im Standeis kürttel is kell a veszélyt jelpzni és erre a felhívásra valamennyi hajó gyors fordulással völgymenetben menekül. A váratlanul megindult jégmezőt a megállásos helyeken át kell kísérni egészen addig, amíg a következő hajócsoportok a kísérést át nem tudják venni. A beállt folyóban egy másodlagos zajlás következtében torlódott helyek megközelítésére folyosót (csatornát) kell kialakítani. A folyosó kialakításának az a módja,vált be a legjobban, amikor a vezérhajót egy nyomón követi a csoport többi hajója. 4. kép. Hajócsoport munkában Baja alatt a Qárosparti kanyarban (1471fkm) Bild 4. Schiffsverband im Einsatz im Mäander Sárosparti (Stromkm 1471) stromab von Baja A vezérhajó döngölve halad előre és a csoport többi hajója 200—400 m távolságban követi, hogy szükség esetén segítségnyújtásra a közelben legyen. A hajók nyomában a folyosó rendszerint, de különösen ha a hőmérséklet csökken, újra beáll. Azonban az így összeállt jég a következő napon ismét könnyen törhető, nem jelent nehéz feladatot a jégtörő hajóknak, hiszen szinte sebességcsökkenés nélkül járhatják be a folyószakaszt, tarthatják fenn a folyosót (csatornát). Előfordul a normál jégtörő hajókkal, hogy vasalás közben beszorulnak és mozgásképetelenné válnak. (Az ilyen esetre való tekintettel kell a hajókat csoportosan foglalkoztatni!) A beszorult hajó mentését a többi hajóval azonnal meg kell kezdeni. Rendszerint hátrafelé vontatással, a két hajó motorjainak közös erőfeszítésével ez sikerül is. Bonyolultabb a zajló jéggel a zátonyra vagy partra kisodródott hajó vízrevontatása — amelyet a legtöbbször csak két hajó tud végrehajtani — hiszen a megrekedt hajó magatehetetlen. A mentésben résztvevő hajóknak a jégtörési munkát csak a mentés sikeres befejezése után lehet folytatni. Ma már elfogadott gyakorlatnak tekinthető a természetes és csatornázott folyókon a jégtörő hajók alkalmazása: — elsődleges jégzajlásnál, a folyamatos jéglevonulás biztosításánál, a beállás késleltetésénél, a torlaszképződés előfeltételeinek csökkentésénél, a torlódásmentes beállás biztosításánál, — a beállott jégtakarókban, majd — a másodlagos jégzajlásnál, a jég egyenletes levonulásánál. A jégészlelési feladatok feldolgozásával és hasznosításával — a döntéshez szükséges információk ismeretében — a központi irányítás lehetővé teszi több száz km-es folyószakaszokon is a jégtörő hajókkal a hatékony jégtörést. A 20 éves szakmai gyakorlat igazolta, hogy a kritikus helyeken kialakult jégtorlódások, jégtorlaszok bontásánál a jégtörő hajók nélkülözhetetlenek, és esetenként a robbantással kombinált, jégtörő hajókkal végzett jégtörés a leghatásosabb jégrombolás, jégveszély elleni védekezés. A jég elleni védekezés a figyelő szolgálat elrendelésével kezdődik. A jég megjelenése előtt a téli kikötőket alkalmassá kell tenni a hajók fogadására. A téli kikötő kezelőjének a védekezés kezdetéig ki kell alakítania a kikötői rendet. A jég elől menekülő hajókat, vontatmányokat, kikötői „boxer" hajók segítségével kell biztonságba helyezni. A tulajdonképpeni védekezés csak ezután következik. A jégjelenségek fizikai jellemzői, a folyómedrekben kialakult jégviszonyok nem térnek el egymástól olyan mértékben, hogy a jégtörés technológiáját folyónként kellene kidolgozni, az általános érvényűnek tekinthető. A helyi adottságokat azonban mindig figyelembe kell venni. A hajópark tevékenységének az irányítását végző helyi védelmi központ munkáját a földi és